Azért még szeret engem is a 16 hónapos kislányunk?

Mindig is sokat volt kézben, nagyon szeretetreméltó bújós kislány. Eddig mindkettőnket ölelgetett a férjemmel, viszont ha baja volt, akkor az apját eltolta, csak én vigasztalhattam. "Anyás" volt. Most viszont egyik nap sírt, amikor az apja reggel dolgozni ment, és állandóan rajta csimpaszkodik. Velem éppen nem undok, de alig jön oda hozzám, amikor mind együtt vagyunk. Nem akarok féltékenykedni, de nem értem! Biztos hülyeség, de most kívülállóként érzem magam! Nem történt semmi (se tesó, se bölcsi stb.).

Köszönöm szépen a válaszokat!