Ez lenne a testvér féltékenység?
Szeptemberben született meg a második gyermekünk, kislány. Van egy kisfiunk, aki most 3,5 éves.
A kisfiunk szeptemberben kezdte az ovit, ott is vannak problémák, amiket igyekszünk megoldani, de nem mindig megy sikerrel. Itthon is néha "babásan" viselkedik. PL: szopja az ujját (eddig sosem tette), kéri, hogy etessük meg (ügyesen evett eddig egyedül). Hétvégén az utazóágyban volt csak hajlandó aludni ( a mamáéknál voltunk). Tegnap pedig be kellett pelenkáznunk a kedvenc plüss békáját és megkért, hogy a békát is szoptassam meg, miután a kis tesója végzett.
A hugicáját soha nem bántja, szeretgeti és vigyáz rá, viszont az oviban verekszik.
Igyekszem minél több mindenbe bevonni és sokat foglalkozni vele, nagyon sokat dicsérem. Állandóan elmondom neki, hogy mennyire szeretem és milyen büszke vagyok rá, hogy ő ilyen okos nagy fiú. És mindezek ellenére, mégis verekszik. Olyan tanácstalan vagyok, nem tudom mit is kellene tennem. Már teljesen kétségbe vagyok esve, főleg mert az óvónő közölte, hogy agresszív a gyerek és hogy vigyem el a nevelési tanácsadóba.
Ezeket vajon a féltékenység miatt csinálja? Vagy tényleg lenne valami baja?
Egyértelmű számomra, hogy a tesó miatt van. Hát át kell neki esni ezeken a dolgokon is. Hidd el, rendbe jönnek hamarosan a dolgok. Ha van rá lehetőséged és van segítséged, próbálj meg 1-1 délutánt CSAK RÁ szánni. Menj érte egyedül a tesó nélkül az oviba és menjetek el sétálni, egy mozi, egy közös kirándulás, vagy csak bevásárlás kettesben szinte csodát tesz. Olyankor csak az övé vagy, nem kell osztozni.
Hidd el, teljesen természetes amit csinál, semmi baja nincs. Az óvónéni viszont lehetne kicsit toleránsabb. Ő tanulta a gyermeklélektant, tudnia kellene kezelni ezeket a helyzeteket...
Szoktunk kettesben programokat csinálni. Igaz ritkán, mert a férjem elég sokáig dolgozik, a család meg messzi van. Így elég sokat vagyok egyedül a gyerekekkel.
Igazából az óvónő viselkedése és hozzáállása bizonytalanított el és amiatt aggódok, nehogy megbélyegezzék az oviban a gyerekemet és emiatt nagyobb legyen a baj, mint amekkora valójában.
Köszönöm a segítséget! Megfogadom a tanácsod, nem mondom neki, hogy okos nagy fiú.
Persze, az ilyen kis "hülyeségeknek" én is engedek. Bepelenkáztam a békát és engedtem is , hogy az utazóágyban aludjon. Örülök neki, hogy itthon nem verekszik és nem bántja a kicsit. (tényleg nagyon szereti)
Viszont az óvodai viselkedése aggaszt. vagy azzal sem kellene ennyit foglalkoznom. Mindig elmondom neki, hogy nem szabad verekedni és az fáj a másiknak. Meg mindig megkérdezem, mi a baj. És mégis verekszik. Már teljesen frászban vagyok, amikor mennem kell érte, hogy megint történt valami és megint azt mondják rá, hogy ő a csoportban az egyetlen aki verekszik. (bár ezt kétlem, mert az én gyerekem is vannak "nyomok" és szokta is mondani, hogy ő csak visszaadta). Szerintetek ezzel mit kellene csinálnom?
Az én észrevételem az, hogy ez a kisfiú otthon nem lehet most "rossz", mert akkor nem lenne "ügyes, nagyfiú". Holott pedig teljesen a feje tetejére állt a kis világa, osztozni a kell a világon a legfontosabban, anya szeretetében (és apáéban) Még csak 3,5 éves, nagyon kicsi az eszközára a megküzdéshez, a féltékenység feldolgozásához. Azt érzi, hogy ezeket az érzéseket nem szabad kimutatni, mert nem ezt várják tőle és akkor esetleg teljesen elveszíti anyát. Az érzelmek azonban dúlnak, valahol le kell ezeket vezetni. A legideálisabb hely az óvoda.
Otthon meg lehet próbálni vele a mag szintjén beszélni, hogy megérted őt, hogy időnként haragszik a picire, hiszen rengeteg időt mosta anya kénytelen vele együtt tölteni. És nehéz megtanulni osztozkodni is. Nem tudom, hoyg neked volt-e tesód, mert akkor arra is lehet hivatkozni, hogy neked sem volt ez könnyű, amikor pici voltál. Nagyon jól teszed, hogy bevonod mindenbe, hogy érezteted vele, hogy ő továbbra is nagyon fontos. Én még egy dolgot éreztetnék vele. Hogy ő a legelső és senki nem léphet a helyébe! Legelső csak egy van! Emellett kialakítanék otthon egy kis dühöngőt, ha dühös, vagy dacos, akkor legyen hol levezetni neki. A módszereket pedig megbeszélitek, hogy hogyan. Pl a meghatározott párnába bele lehet ütni, stb. Legyen neki tere otthon a rossz érzéseknek is. Az ember nem tud mindig jó és tökéletes lenni. Az oviról, pedig sokat beszélgessetek. Arról, hogy kik a barátai, mi az, ami bosszantja, hogy érzi magát. Ha továbbra is agresszív, akkor valóban jó lenne egy pszichológussal személyesen elbeszélgetni, aki mindenkinek segíteni tud.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!