Testvér féltékenység! Hogyan kezeltétek? Mennyi ideig tartott? Kihathat a későbbi kapcsolatukra?

14 hónap van nővérem és köztem. Anyu extra módon figyelt mindig arra, hogy soha ne tudjuk azt mondani, hogy egyikünket jobban szeretik mint a másikat.

pl.:

- ha valamiért nem tudott mindkettőnket felvenni az ölébe, akkor egyikünk se mehetett (mindegy volt, hogy ki hogy sírt, kinek mije fájt)

- ha nem ülhettünk mindketten az ölébe akkor egyikünk se

- az én szülinapomra ugyanúgy kapott a nővérem is valamit én is az övére. és ezt a család is szem előtt tartotta

- mindig hangsúlyozta, hogyha én kaptam valamit, és a nővérem nem volt velünk akkor neki is vegyek

- bizony volt olyan, hogy egyik kezével nekem nyomta a kaját a másikkal nővéremnek, de soha semmire nem volt a másikunk a kifogás

- volt olyan, hogy beteg voltam és anyu átölelve ringatott odabújt a nővérem és őt bár egészséges volt ugyanúgy ringatta

Mindezek ellenére egyszer amikor már nagyobbak voltunk (8-10 évesek), mégis felütötte a fejét a komoly testvéri féltékenység. Igen, úgy érzetem, hogy nővéremnek több figyelem jár mint nekem mindenben. Nála jobban örülnek egy jó jegynek mint nálam. Engem soha meg se kérdeznek, hogy kész van-e a lecke, a nővéremmel még tanulnak is. Na ekkor anyu leült és elmagyarázta (akkor már megértettük, már volt értelme), hogy ha visszaemlékszünk SOHA semmiképpen nem tett különbséget köztünk. Mindkettőnket ugyanúgy szeretett, ha a szíve szakadt meg, mert az egyikünk annyira sírt, hogy vegye fel, akkor se tette, ha másik csak nyafogott érte, mert kettőnket már nem bírt el. Most sem tesz különbséget köztünk, csak a nővérem igényli a figyelmet én önálló magabiztos vagyok. A nővéremtől igazi csoda a jó jegy, tőlem természetes. Én jobban szeretek minden problémát egyedül megoldani, ő társaságban szereti a problémákat megoldani. Mindezeket veszik figyelembe amikor úgy bánnak velünk ahogy. És igen megértettem, rájöttem, hogy megfulladnék, ha folyton fel kellene mondanom a leckét, ha nem dönthetnék egyedül. Mert én ilyen vagyok. Anyu megértette velünk.

A szomszédban lévő két lány idestova 30 évesek. Az ő anyukája azt az elvet vallotta, hogy akinek nagyobb szüksége van rá, azt részesíti előnybe, a másiknak pedig meg kell értenie a helyzetet. Ez is lehet jó megoldás, de tény hogy ők már ők is 30 évesek lassan de még mindig ezerel dúl a féltékenységi háború.

Szóval mindenképpen próbálj mindig ugyanannyi figyelmet fordítani mindkét gyermekednek. A gyerek nem hiszem, hogy megérti, azt, hogy a testvére kisebb neki több figyelemre van szüksége. Okosak ők, lehet, hogy úgy tesznek, de elraktározzák a dolgokat.

Elnézést, de nem a kérdésedre válaszolok.

Nálunk is ez a helyzet. A fiam 4,5 éves, a kishuga 1 éves.

Pár hete kezdte, hogy bántja a Hugit. De alattomban, akkor amikor egyedül maradnak. Belerug, ellöki, fejbevágja, utánna meg letagadja, hogy ő nem bántotta.

Fegyelmezés, büntetés...stb, semmi nem használ, sőőt roszabodik a helyzet, mer így még jobban úgy érzi, hogy a Tesó a kedvenc. Tanácstalan vagyok én is, kiváncsian várom neked mit írnak a tapasztalt anyukák!!