Féltékenység? Vagy nem szereti? Változhat?

AZ ELSŐ BEÍRÓNAK most ellent fogok mondani:

Az én-tudat 1-2 évesen KEZD kialakulni, és 5-6 éves korra alakul ki alapvetően, tehát pont hogy 5 év felett "merül bele" nagyon a gyermek / a felnőtt a saját egójába!

Amire az első itteni beíró utal, az egoCENTRIKUSSÁG. Nagyon nem mindegy! A kisgyermekek még nem önzők, nem egoisták; egyszerűen csak még nem képesek decentrálni, amit csak 5-6 évesen kezdenek viszonylag megfelelően alkalmazni.

A decentrálás azt jelenti, hogy már nem csak a saját szemszögből vizsgálja meg, gondolja át a dolgokat. Amíg ez nem alakul ki, a gyermek alapvetően egoCENTRIKUS, azaz nem önző, csak egyszerűen mindent a saját szemszögéből gondol végig és értelmez, ezért nem ügyel a legtöbb ovis, amikor pl. dühös, mert nincs nála egy lapát a homokozóban és megüti a másikat, akinél lát egyet, vagy mert volt neki, de elvette tőle a másik gyerek, pedig épp belemerült a lapátolásba; és nem azért, mert fájdalmat akar okozni neki! Valamikor az 1-3 életév között meg még a dackorszak dúl, ekkor meg azért vannak érzelmi kitörései ("hiszti"), pont hogy azért ,mert még nincs egója, hanem azt keresve, az én-tudatát kialakítva keresi a határokat, pl. ellenkezéssel, mindezt ösztönösen persze, és a fejlődéséhez elengedhetetlenek az ilyen megnyilvánulásai.

KEDVES KÉRDEZŐ! :)

Életkori sajátosságról írsz, az meg nem utal problémára ilyen fokon, és igen, el fog múlni a testvérféltékenység idővel, általában 6-8 éves korra, esetleg kicsit később.

Most még aggódik egy kicsit (esetleg szorong), hogy elveszti netán a szülő addigi szeretetét, figyelmét az új jövevény miatt, és ez pár évig is eltarthat akár. Hiába kapja meg tőled, az aggodalma okozza a testvérféltékenységet, nagy valószínűséggel és általában is.

Nincs semmi egyéb dolgod ennek kapcsán, mint továbbra is szeretni mindegyik gyermeked, mint eddig. :) A nagyobbat persze nyugtasd meg olykor, MAGYARÁZD el neki, beszélgess a témáról, a helyzetekről, amelyek erre vonatkoznak ("tudod a kistesó is a gyerekünk, de te is az maradsz nekünk, téged is szeretünk; őt most meg kell etetni/szoptatni, emlékszel? Téged is etettünk, de nem azért, mert őt jobban ki kell szolgálni, hanem még nem olyan ügyes, mint te, ő csak később fog tudni egyedül enni, büszke is vagyok rád, hogy te már egyedül tudsz enni :)" stb.)