Mit lehet tenni ha el van kényeztetve egy kisbaba?

Elnézést, nem szóváltás, vagyis nem negatív értelemben gonodltam:).

" a rendszertelenség, a határtalanság, az, hogy hagyjuk, hogy minden a gyermek akarata, kényelme szerint történjen, pedig nagyon komoly, akár pszichotikus (realitás teljes elvesztése) szintig is eljutó személyiségzavarokhoz" ekkor beszélünk a ló túl oldaláról, ugye? Ez nem piszkálódós kérdés, csak hogy tudjam, jól értelek- e.

Azt hiszem, már kiderült, hogy amiről én írogatok:D, az nem ez:). És igen, valóban nehéz meghúzni a határt, abban is egyetértek, hogy a gyereknek kell a korlát, mert az a gyereknek _igénye_, hogy "tájékozódni tudjon a világban. Viszont a mindent ráhagyás és az igények kielégítése nem ugyan az:). Azt hiszem ebben is egyetértünk.

Egy szó mint száz, egy öntudatlan, önállótlan teremtést nem lehet elkényeztetni.

Az ott kezdődik, amikor olyan dolgokat is megcsinálunk a gyerek helyett, amire önállóan is képes. Vagy ha megvesszük a csokit, csak hogy csend legyen...

Elhatároztam, hogy nem fogok írni ehhez a kérdéshez, de mivel már régen nem az alapproblémáról van szó, mégis hozzátennék pár dolgot, illetve lenne pár kérdésem (a százalékom megegyezik egy korábbi válaszolóéval, de én nem ő vagyok. :))

Nem vagyok szakember, csak egy 2 gyerekes anyuka. Sok tekintetben egyet értek a 72 százalékos válaszolóval: tényleg fontos a rendszer, a korlátok stb. De szerintem itt nem ugyanarról a korosztályról beszélünk. NEM IGAZ, hogy ha egy csecsemő együtt alszik a szüleivel, akkor 2-3-4 vagy akárhány évesen is együtt fog aludni velük! Jó, klinikai tapasztalataim nincsenek, csak sajátok, meg a környékbeli anyukák élményei. Én magam alig ismerek olyan családot, akik hosszabb-rövidebb ideig ne aludtak volna együtt a kisbabájukkal, mégsem tudok egy olyanról sem, ahol ez a rendszer 3 éves koruk után is fennmaradt volna. Olyat viszont ismerek, aki újszülött korától rendszeresen rácsukta alvásidőben az ajtót a babájára, azzal a jelszóval, hogy "Hát azért baba, hogy sírjon". A kisfiú most 2,5 éves, úgy retteg éjszakánként, hogy anyukájának át kellett költöznie mellé, és legutóbb, amikor erről beszélgettünk, ő maga mondta, hogy talán azért ilyen a kisfiú, mert nem kapta meg annak idején a szükséges biztonságot. Nem tudom, igaza van-e, de az biztos, hogy a nevelési módszere nem hozta a kívánt eredményt.

Az talán a baj, hogy itt írogatunk rendszerről, szabályokról, kóros függésről, anélkül, hogy világossá tennénk, melyik korosztályról beszélünk. A kislányom 8 hónapos, amióta kúszik-mászik, ő is ismerkedik a NEM szócskával, de nem várhatom még el tőle, hogy azonnal szót fogadjon. A 2,5 éves kisfiam azonban már abban a korban van, amikor igenis megkövetelem tőle az engedelmességet, még akkor is, ha ez őt néha hidegen hagyja. :) Érdekes egyébként, hogy ő is tudja, mi az a nem, amiben nincs kompromisszum (úttesten átrohanás), és mi az, amiben meggyőzhető vagyok (még egy mese és társai).

Na ebből arra akartam kilyukadni, hogy az, hogy egy 2 hetes folyton kézben van, egész nap szopizna meg hasonlók, nem jelenti azt, hogy ez jövő ilyenkorra is így marad. Ha mégis, az tényleg probléma, de azért ne fenyegessük már ezzel a Kérdezőt. :)

Még annyit, hogy a környezetemben nem egy olyan család van, akik hordoztak, sokáig szoptattak, együtt aludtak, később azonban kifejezetten szigorúan, szilárd elvek szerint nevelték a gyerekeiket.

Igen, fontos megbeszélni a korosztályokat! Nagyon jó észrevétel, csak én sem tudok mindent leírni, mert babázom közben:)) Az együtt alvásról viszont írtam azt is, hogy az első pár hónapban jó, ha egy szobában alszanak, de véleményem szerint külön ágyban. Nálunk a babának bölcsője volt, ami mellettem volt közvetlenül. Ha szoptatni kellet, vagy bármi miatt megölelni, akkor egy pillanat alatt átemeltem.

A külön szobában altatás és az 'ajtórácsukás" között azért ég és föld van. Külön szobában alvó gyermekhez is oda lehet menni minden sírásnál és fel is lehet venni.

A "ló másik oldala" kifejezés alatt azt értettem, hogy egy több hónapos éves babát is óránként szoptatja az anya éjjel a közös ágyban, nehogy sérüljön a lelke, apa kiszorulva, házasélet minimális, mert a baba az első, anya végkimerülésben, pszichikailag padlón a kialvatlanságtól, de a gyerek igénye ki legyen elégítve. 1 éves gyermek igénye pedig nem az éjjeli óránkénti szoptatás úgy gondolom. Na ezeknél a gyermekeknél van később gond a dackorszaknál. Anya megvesz mindent, hogy ne legyen sírás, mert szegény gyereknek az rossz. (valójában anya nem tudja kezelni). Sőt az sem baj, ha 4 évesen még bekakál, mert az neki így kényelmes. Viselkedést sem vár el társaságban, mert a gyermeknek legyen jó. Sorolhatnám még.