Mit lehet tenni ha el van kényeztetve egy kisbaba?

NÉzd, például az kortizolszint- vizsgálat nem kitaláció. Nem kitaláció, hogy az embergyerek "hordozott" utód(igen, ez létező és érvényben levő kategória, ugyanúgy mint a fészeklakó, fészekhagyó...), hanem tények, biológiai, fiziológiás adatok(reflexek- moró reflex, kapaszkodó reflex, térdfelhúzó reflex..., teljesen önállótlan világrajövetel- az ún. evolúciós kompromisszum...) teszik azzá. Evolúciós szempontból az embergyerek ugyanott tart mint pár ezer évvel ezelőtt. MI felnőttek tudjuk, hogy biztonságban van tőlünk "távol" is, de a csecsemő még ösztönös, meg kell ezt tanulnia. És ez a tanulás nem három nap alatt történik meg, hanem hosszan, tapasztalati úton.

Az elalvás körülményei felébredés körülményeiről:

"Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők, gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul - éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét biztosítja a kisgyerek életben maradását.(...)" és még ide tartozik az anyatej könnyen és gyorsan hasznosuló volta, ami miatt az embergyereknek érdemes a szülője közelében lennie, hogy gyors kielégítést nyerjen az éhsége, szomja.

infrakamerával figyelték a kisbabák éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés nélkül éjfél és hajnali öt között."

És szeretnék egy óriási félreértést tisztázni.

A válaszkészség nem azt jelenti, hogy örökké a baba fenekébe bújunk. Hanem azt, hogy az igényeit felismerjük és adekvát módon reagálunk rá.

"Az a kötődő nevelés végletes félreértése, ha azt hisszük, hogy a gyerek minden nyikkjára mindig ugrani kell. Nem. Nem kell. Nem szabad. A kötődő nevelés az igények kielégítéséről szól. Az igényekéről. De nem feltétlenül a vágyakéról, az akaratéról. Az utóbbiak maradéktalan kielégítése árt a gyereknek, árt az anyának, árt a családnak. Így lehet kis, családi diktátorokat nevelni. Persze nem éles a határ az igény, a vágy és az akarat között. A nevelés művészete, hogy ezeket meg kell tanulni megkülönböztetni egymástól. És a gyereknek me kell tanítani fokozatosan, hogy nem csak neki vannak igényei, nem csak az ő igényei fontosak. Az már nem kötődő nevelés, ha a 3 éves gyerekem nem enged WC-re menni, nem enged elmosogatni, főzni, hanem non-stop engem ugráltatna."

Kedves Kérdező, örülök, hogy hasznosnak tartod amiket írok illetve idézek:)!

Előző válaszolóval egyetértek. Gyermekszakos klinikai pszichológus vagyok, azt a tapasztalatom, hogy nagyon átesett sok édesanya a ló másik oldalára. Az a gond ezzel, hogy ennek később van következménye, nem azonnal. A bemásolt cikkről annyit, hogy olyan, hogy "kötődő nevelés" nincs. A pszichológia nem használja ezt a fogalmat. Ugyanis többféle kötődés létezik, ebből több tipus élettani, egyfajta patológiás. Maga a kötődés kultúránként is eltér. Más a normális egy német, más egy magyar és más egy arab gyereknél. Ezt is hajlamosak vagyunk elfelejteni és ez is gondom az lll ligával, hogy úgy irogat cikkeket, mintha azok általános érvényűek lennének.

Kérdező, az igaz, hogy egy újszülöttet nem tudsz elkényeztetni! 6 hónapos koráig, amikor sír, reagálnod kell rá (később is, csak másképpen), az is jót tesz, ha sokat van ölben, nyugodtan lehet ringatni, ringatva altatni, semmi gondja nem lesz. Az igény szerinti szoptatással nekem azért vannak fenntartásaim, mert aki szó szerint veszi, teljes káoszik mehet mindekettejük élete, semmi rendszer nem lesz benne. A rendszer pedig biztonságot jelent még a csecsemőnek is. Segít eligazodni a bonyolult külvilágon, mert tudja, hogy mi után mi következik. Egy pár héten belül én azért próbálnék valami rendszert ezért kialakítani a szoptatásban kellőképpen rugalmasan kezelve a dolgot. ( pl ha éhes, de még nem telt el a 3 óra, csak 2 és fél, akkor természetesen megszoptatom)

Az együttalvást úgy javaslom, hogy külön ágyban legyen lehetőleg a babó az alvás idején melletted. Ez így pihentetőbb is és biztonságosabb is. Persze fürdés előtt lehet hancúrozni a közös ágyban főleg, ha már picit nagyobb lesz.

Azt azonban semmiképpen nem ajánlanám, hogy magadhoz vedd és apa kiszoruljon a közös ágyból. Épp elég házassági konfliktust láttam már ebből. Később pedig a közös ágyban altatott gyerekek általában dependensebbek, kevésbé önállóak, sokszor szorongóbbak is. Ezért biztosan lepontoznak, de ezt érzelemből teszik a pontozók én pedig sok éves tapasztalattal a hátam mögött mondom neked.

A kollektivista társadalmakban az együtt alvás megszokott, de ott teljesen más a társadalmi rend, mások az elvárások az egyéntől. Ezért nem azt mondom, hogy az együtt alvás önmagában rossz, hanem azt, hogy a mi társadalmunkban ebből gondok adódhatnak.

Nagyon jó, ha pár hónapos babánál már sikerül kialakítani egyfajta napirendet, mert az szinté biztonságot, kapaszkodót ad neki. Ez a napirend persze rugalmas és változni is fog az ő fejlődésével. Ezt figyelembe kell venni.

Anya vagy, a te gyermekedet te is mered a legjobban és ha figyelsz rá, nem hagyod magad befolyásolni, akkor megtanulod értelmezni a jelzéseit, a sírását. Meg fogod őt érteni. Öszötnösen jönnek ezek a dolgok, ha hagynak tényleg és nincs a környezetben egy rosszindulatú szülő, anyós, barátnő, orvos, aki folyton kiokít az ellenkezőjéről. pl azt mondja, hogy az ölbevétellel elkényezteted a gyereket. Közben pedig ÉRZED, hogy fel kell venned. Én ebben kívánlak megerősíteni:) Ha szoptatásnál már ÉRZED, hogy kell némi rendszer, akkor nyugodtan vezesd be, semmilyen kárt nem fogsz okozni a picinek. Jó babázást, ügyesen csinálod:)

Kedves 23- as, tulajdon képpen ugyanazt mondjuk:) különbség a terminológiában van. Viszont azt hiszem, tudjuk hogy mit takar a válaszkész nevelés fogalma, hiszen épp azért került használatba(a köznapi szóhasználatban) mert egy olyan nevelési, gondozási magatartást értünk alatta, amiről Te is írsz.

Igen, a kötődésnek sokéle formája létezik, ezért is inkább a válaszkész jelzőt szoktam én használni. Mert az sokkal inkább fedi a fogalom jelentését mint a kötődő szó.

A ló túl oldaláról: senki nem mondta, én is vagy háromszor írtam, hogy NEM arról van szó, hogy a gyerek kerül az abszolút első helyre! Nem! Az valóban nem tesz jót senkinek. Hanem arról, hogy a gyerek az élet része, akinek ugyanúgy igényei vannak, mint a felnőtteknek. És igenis van arra mód, hogy az ő és a felnőtt számára is kielégítő életvitelt alakítsunk ki.

A rendszert pedig véleményem szerint nem az étkezések kell, hogy kialakítsák, hanem az élet egyéb területei. A normális felnőtt életvitel alapja sem az órára evés, ivás:).

A válaszkész nevelés természetesen létező fogalom, csak nem akartam ennyire tudományos lenni egy internetes portálon:) Az etetés kérdéssel több ok miatt nem értek egyet. Egyrészt az étkezés a felnőttnél is normálisan rendszer szerint van (reggeli, tízórai ebéd, uzsi, vacsi), ez segít struktúrálni a napot, másrészt a babánál ez még központi dolog. Emellett hiába emészthető könnyen az anyatej, nem fogja azt óránként megemészteni a bébi. Az igény szerint szoptatott babák jó része is kialakítja a maga ritmusát és ez kb 2-3 óránként van. Hasfájós babát ha óránként eteted, akkor jelentősen fokozhatod a fájdalmát.

Nem vagyok persze csecsemőgyógyász, a téma fizikai részébe nem is kívánok belefolyni. A szakma azonban a közhiedelemmel ellentétben a kellő rugalmassággal kezelt rendszert, rendszerességet pártolja, túl sok kórképet lehet visszavezetni a rendszertelenségre és az emiatti szétesettségre. Mint írtam, ezek a problémák később jelentkeznek, nem csecsemőkorban.

Az anyatej másfél- két óra alatt emésztődik:), valamint egy csecsemé nem mindig _eszik_ ha szopik. A hasfájás elkerülése, mint fentebb rtam elsősorban nem az idő függvénye, hanem a helyes szoptatási gyakorlat, amihez nem árt ismerni a tej termelődését illetve a "töménységének" tulajdonságait(első tej, hátsó tej...).

Valóban, sokszor a baba maga beállítja a 2- 3 órát, pusztán arról van szó, hogy nem kell megijedni ha hamarabb kéri(pl. növekedési ugrásoknál, vagy ha előzőleg "csak ivott"...). És akkor sem szabad megijedni, ha a már beálltnak hitt rend borul, hiszen ahogy nőnek, változik minden, majd megint nyugodtabb időszak következik. Nyilván tudod pszichológusként, hogy sem a testi, sem a lelki fejlődés nem lineáris, hanem ciklikus, többször vannak könnyebb és nehezebb időszakok.

Persze, van reggeli- ebéd vacsora. De attól nem borul az élet ha másfél- két órás csúszások vannak. És arányaiban egy csecsemő(a felnőtthöz képest) sokkal sűrűbben kell, hogy táplálkozzon, hiszen ez garantálja a megfelelő fejlődését. Tehát attól nem borul a rendszer, vagy a biztonságérzet, ha néha fél órával előbb szopik mint máskor. Valamint ha az ivást is tekintjük, senki ne mondja, hogy az ivás rendszerssége jelenti a rendszert:). Vagy hogy mindig időre bújik a párjához némi szeretgetésre... merthogy a szopás ezeket is jelenti a csecsemőnek, nem csak az evést.

23-ast miért kell lepontozni?

végre egy értelmes ember, aki normális választ ad, és mer önállóan gondolkodni. Tudja, hogy nem szentírás, amit az anyukák fejébe tömködnek.

23-as! köszönöm!

Lepontozást vártam, írtam is, mert az emberek java része érzelmek alapján hoz ítéletet. Ez egyébként sem szakmai fórum, nem is várom el senkitől, hogy a szakmai szempontokat ismerje. Előző válaszolóval szerintem nem vagyunk szóváltásban:) Picit más közelítéssel értelmezünk dolgokat, de én úgy látom, hogy a lényeg hasonló.

Még egyszer hangsúlyoznám, mert picit félreérthető volt talán, hogy a rendszeresség egyáltalán nem jelent rigiditást, hanem fontos a rugalmasság, hiszen fejlődésben lévő kis lényről van szó, aki maga is folyamatosan változik. Változik az alvása, az étkezési szokása, a pszichéje stb. Tényleg nem szeretnék az lll ligával vitázni, bár nem értek mindenben egyet velük, de ez nem is baj. Egyet még azért elmondanék. A túl merev nevelés neurózishoz vezethet (Freud idejében népbetegség volt), a a rendszertelenség, a határtalanság, az, hogy hagyjuk, hogy minden a gyermek akarata, kényelme szerint történjen, pedig nagyon komoly, akár pszichotikus (realitás teljes elvesztése) szintig is eljutó személyiségzavarokhoz. Ez utóbbiból már sajnos egyre fiatalabb életkorban van sajnos egyre több, köszönve a mostani divatos, mindent ráhagyó, de egyben elhanyagoló nevelési szokásoknak. Aki nem hiszi el, az lepontozás helyett fáradjon be valamelyik gyermekpszichiátriára és nézzen körül.

Nagyon fontos, hogy a gyermeknek a korlát egyben kapaszkodó is. Korlátot már a 6. hónaptól lehet és kell is állítani. Korlát az is, ha a 3 éves nagyobb gyereket nem engedem csak azért szopizni, mert a kicsi még szopik. (korábbi kérdés volt)

Korlát az is, ha a két éves a saját ágyában alszik és nem apa helyén, mert így kényelmes a felnőttnek. (valójában gáz van a párkapcsolattal, vagy a felnőttnek van leválási gondja)

A sok szeretgetés, babusgatás, kiszámíthatóság viszont a szeretet és a kötődés alapja. Így utoljára válaszolok még egyszer a kérdésre is. Nem, nem fogod elkényeztetni a babát:)