Miért kell bántani egymást?
Igyekszem jól csinálni. Nem megy minden tökéletesen, néha elveszítem a türelmem, a kisfiam szokott hisztizni, és közel 3 évesen még mindig nem szobatiszta, a kislányom óránként kel szopizni éjjel.
De azért próbálkozom. Vannak dolgok, amik egész jól mennek. Például jó a napirendünk, mínuszokban is leviszem őket sétálni, főzök rájuk, a háztartást is egész jól ellátom. De ha ezek a dolgok előkerülnek, máris szuperanya leszek, aki vetít. Soha nem szóltam, le azt, aki üveges bébikaját ad a gyerekének, házhoz szállíttatja az ebédet, vagy épp nem jár le velük naponta sétálni. Akkor miért kell kigúnyolni azt, aki viszont ezeket megcsinálja?
Mondom, nekünk ezek mennek. Másnak meg más. Sokan vannak, akiknek szófogadóbb a gyereke, jobban alszik, hamarabb szobatiszta lett, mégsem nevezem őket gúnyosan szuperanyának, ősanyának.
A másik a szoptatás. Szinte minden nap van ilyen kérdés, amikor rendszerint az a végkövetkeztetés, hogy aki szoptat, az fejőstehén "tejcsárda ősanya", bizonyára még az oviban is ezt tervezi tenni, és valószínűleg nincs is szexuális élete. Nem szoktam hozzászólni ezekhez a vitákhoz, de attól még rosszul esnek az olyan megjegyzések, hogy "Vegyétek ki a melleteket a gyerek szájából, és foglalkozzatok inkább a férjetekkel." Semmivel sem rosszabb anya az, akinek nem ment a szoptatás, és tápszerez, de akkor miért kell így beszélni arról, akinek viszont sikerült?
Nem lenne jobb, ha elfogadnánk egymást? Mások vagyunk, más a nevelési stílusunk, miért nem lehet ezt megérteni?
Nagyon jó válaszok érkeztek, köszönöm!
Képzeljétek, volt itt egyszer egy anyuka, aki nagyon idegesített. Szerintem elég erőszakos stílusban osztotta az észt, és sok kérdésben nem értettem egyet vele.
Aztán egyszer csak összefutottunk a játszón. Tudom, ez egy anonim fórum, mégis vannak, akik megosztanak elég konkrét infókat magukról, a családi körülményeikről, és így felismerhetővé válnak. És tök szimpatikus volt! Az életben egy kedves, visszafogott nő, nagyon cuki gyerekkel. Hamarosan kiderült, hogy több közös van bennünk, mint gondolnánk, és bár azóta sem vagyunk sülve-főve együtt, jókat szoktunk beszélgetni, ha találkozunk a lakótelepen. Azt nem meséltem el neki, hogy itt már "találkoztunk", de nem kizárt, hogy ő is felismert, igaz, én csak egy valamit írtam ide eddig, amiből egyértelműen be lehet azonosítani (bocs, hogy nem írok konkrétumot, nem szeretnék "lebukni":)).
Szóval ez a net és a való élet néha produkál érdekes dolgokat. Néha eszembe jut, hogy talán máskor is előfordult, hogy olyannak vitatkoztam össze, akivel amúgy jóban vagyok az életben.
válasza:a 25 ös vagyok, 27 esnek igen tényleg így van és főleg azért is nehéz mert valahogy amikor itthon vagyunk, mi anyukák akkor mindennek a fokmérője lesz a gyerek a (látszólag) sikertelen témákkal együtt, és akkor azt éljük meg hogy mi mint EMBEREK vagyunk értéktelenek, bénák, rossz anyukák hiszen hogy lehet hogy pisitke egy földreszállt angyal az én gyerekem meg pl. hisztizik:)
Holott nem ez az egy dolog a fokmérője annak hogy mennyire vagyok jó ember vagy mennyire csinálom jól a dolgom mert van aki alapban egy nyugodtabb gyereket "kap" van akinek meg nehezebb a dolga:))
A kérdezőnek : igen ez érdekes én is ismertem már rá itt ismerősre az írásából:))
válasza:Lehet,hogy én vagyok túl nyugodt, meg laza, de engem sosem érdekelt,hogy ki mit mond.
Én sem tudtam szoptatni, megpróbáltam, nem ment, de nem lettem tőle lelkibeteg. Sőt, ha valaki pedzegette a témát, még ki is nevettem,hogy ő azt hiszi, az lesz feltétlen jó anya, aki szoptat. Nem vettem magamra, inkább őt sajnáltam a butaságáért.
Sőt az sem érdekelt,hogy múltkor egy ismerős közölte,hogy márpedig a gyereknek percre-pontos napirend kell. Mi is próbáljuk tartani, de van,hogy pl. megcsúszik a fürdés. Ezen én életemben nem akadtam fönt. Elfogadtam,hogy van,aki be tudja tartani, van,aki meg nem mindig. Én a másodikba tartozom!:) Soha semmit nem vettem túl komolyan a gyerekemmel kapcsolatban, de jelentem még él, és úgy néz ki boldog is!:)
Mindig úgy vagyok ezzel,hogy mindenki csinálja úgy,ahogy neki jó. Az ő gyereke,az ő döntése!
válasza:Itt én vagyok a kérdező
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__teherb..
Ezzel csak azt szeretném bizonyítani hogy jót és kedvességet is "ad" ez az oldal nem csak veszekedést és kioktatást
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!