Miért kell bántani egymást?
Igyekszem jól csinálni. Nem megy minden tökéletesen, néha elveszítem a türelmem, a kisfiam szokott hisztizni, és közel 3 évesen még mindig nem szobatiszta, a kislányom óránként kel szopizni éjjel.
De azért próbálkozom. Vannak dolgok, amik egész jól mennek. Például jó a napirendünk, mínuszokban is leviszem őket sétálni, főzök rájuk, a háztartást is egész jól ellátom. De ha ezek a dolgok előkerülnek, máris szuperanya leszek, aki vetít. Soha nem szóltam, le azt, aki üveges bébikaját ad a gyerekének, házhoz szállíttatja az ebédet, vagy épp nem jár le velük naponta sétálni. Akkor miért kell kigúnyolni azt, aki viszont ezeket megcsinálja?
Mondom, nekünk ezek mennek. Másnak meg más. Sokan vannak, akiknek szófogadóbb a gyereke, jobban alszik, hamarabb szobatiszta lett, mégsem nevezem őket gúnyosan szuperanyának, ősanyának.
A másik a szoptatás. Szinte minden nap van ilyen kérdés, amikor rendszerint az a végkövetkeztetés, hogy aki szoptat, az fejőstehén "tejcsárda ősanya", bizonyára még az oviban is ezt tervezi tenni, és valószínűleg nincs is szexuális élete. Nem szoktam hozzászólni ezekhez a vitákhoz, de attól még rosszul esnek az olyan megjegyzések, hogy "Vegyétek ki a melleteket a gyerek szájából, és foglalkozzatok inkább a férjetekkel." Semmivel sem rosszabb anya az, akinek nem ment a szoptatás, és tápszerez, de akkor miért kell így beszélni arról, akinek viszont sikerült?
Nem lenne jobb, ha elfogadnánk egymást? Mások vagyunk, más a nevelési stílusunk, miért nem lehet ezt megérteni?
A kérdést törölték, nem hiába.
Mostanában egyre gyakoribb itt a kötekedés, veszekedés, pedig milyen jó dolgokat is lehet itt másoktól TANULNI is, nemcsak veszekedni.
Nekem is van 3 gyerekem, szeretek ide járni, de sokszor elment már a kedvem hetekre az elmúlt 4 évben.
Sokszor eszméletlen stílusuk vagy itt anyukáknak. Ilyenkor elgondolkodom, ilyenek a férjükkel, gyerekükkel, szüleikkel, ismerőseikkel is? Vagy csak itt élik ki ezt a szenvedélyüket, hóbortjukat?
A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.
Anton Pavlovics Csehov
A szoptatós anyukák is kapnak épp eleget, ezért nem írok abba a témakörbe!
Folyamatosan kaptam a gúnyos megjegyzéseket, hogy 6 hónapon túl felesleges, magamhoz akarom láncolni, nincs is már ilyenkor értelme, tápértéke stb. Foglalkozzak inkább a férjemmel, hadd ne soroljam...
Most itt nehogy magatokra vegyétek a pontozást :)) simán lehet hogy megint vmi "kedves" ember pontoz le mindenkit aki csak hozzászól ehhez a kérdéshez:)
Egyébként nem, az ilyen acsarkodó másokat itt jól kiosztó emberek az életben SZEMTŐL SZEMBE sose ilyenek...max. a hátad mögött beszélnek ki mással de a szemedbe nem ugrana így neked, főleg ha ismerősök is vagytok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!