Miért kell bántani egymást?

Szerintem láttam a kérdést amire írtál, te most belefutottál egy ilyen kötözködő egyénbe aki mindegy kibe csak beleköthessen :) Ne foglalkozz vele:)

Vannak és lesznek is ilyen emberek még jópáran, és attól hogy anyukák lettünk nem lettek szentek sokan sőt még frusztráltabbak és idegesebbek. És ezt valahol le kell vezetni ez az oldal ilyen ahol név nélkül lehet földbe döngölni a másikat..:( ha szemtől szembe lennétek kizárt hogy így "ölre menne" ezen a témán :)

Egyébként ez a szoptatás-tápszerezős téma is örök téma amíg világ a világ ezen jól össze lehet rúgni a port, a másik ilyen a hüvelyi szülés vs. császár...

nem érdemes ezzel törődni.

a "vetítős" kérdés hozta ezt ki belőled, fogadjunk!

Igazad van!

1. A mai világban az elfogadás szó nem létezik. (sajnos)

2. Mindig mindenki tud jobbat!

3. Mindenki azzal foglalkozik, mi van a másikkal.

Aki itt hőbörögve osztja az észt, az a való életben sem lehet túl kedves ember, lehet, hogy nincs is túl sok barátja.

A gyk messze nem az igazi élet. Sok kismama szomszédom van, soha nem hallottam még ilyeneket, hogy ki miért szar. Egyikünknek ez megy jobban, a másikunknak meg az. Akinek tápszeres lett a babája, vigasztaltam, bátorítottam, akinek hat hónapos korig kizárólag szoptatni sikerült, vele örültem.

A különbségek ellenére egy nagyon közös bennünk: egyformán boldogok, egészségesek, kiegyensúlyozottak a gyerekeink. Azé is, aki katonás napirend szerint nevel, és azé is, aki kicsit szétszórt. A többi meg nem számít. :)

Sebaj, ha neki ettől jobb.... nyomogassa a piros kezecskét. :)

Én mindenkit felpontoztam. Csak azért is!

Jól le lett pontozva mindenki. Melyik az a másik kérdés?

Erre a kérdésre csak annyit tudok írni, hogy vannak elfogadóbb emberek, akik tiszteletben tartják mások szokásait és véleményét, és vannak, akik mindent jobban tudnak. Én ezen a téren önző vagyok, csak a saját gyerekem érdekel. Másnak úgysem tudok tuti tanácsot adni, mert ami bevált a fiamnak és nekem, nem biztos, hogy beválik másik gyereknek és az anyukájának, mivel mind különböző személyiségek vagyunk. Ha valaki tanácsot kér, elmondom nekem mi vált be, aztán majd ő eldönti, hogy neki megfelel-e vagy sem. Ez mindenkinek saját joga. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja. Az eredmény, majd 20-30 év múlva mutatkozik meg, akkor kiderül melyik gyerekből milyen ember lett, és mi volt a jó módszer, ami persze addigra elavul. Ha adhatok egy kéretlen tanácsot, nevelje mindenki úgy a gyerekét, ahogy az ösztöne diktálja, azzal nem árthat.

Majdnem mindenben egyetértek veled, Kérdező!

Tényleg nagyon buta dolog, az ősanyázás meg szuperanyázás. Aki ezt csinálja, nyilván nem elégedett önmagával, és azzal, ha gúnyol mást, jobban érzi magát.

Viszont a szoptatással nem értek egyet. Írtam a másik kérdésnél is, hogy majdnem egy éve már, hogy kínoz a bűntudat, hogy nekem nem sikerült. :/ Csak két hónapig tudtam szoptatni, az is kínkeserves volt, úgy érzem amit lehetett megtettem, mégsem sikerült. Nem tudok túllépni azóta sem...

Sosem bántom azokat akik tudnak szoptatni, hiszen én is azt szerettem volna. Én felkelnék éjjel százszor is akár a gyerekhez, hiszen olyan hamar vége lesz annak az időszaknak, hogy nélkülözhetetlen vagyok. Nekem ez nem jött össze és iszonyúan fáj és ezen az oldalon állandóan megjegyzéseket tesznek azok az anyák, akik tudnak szoptatni, azokra akik nem...Épes beszólogatásokkal jelzik, hogy ők mennyivel jobbak nálunk, "tápszeres anyukáknál". Mintha nem lenne elég a saját bűntudatom...