Én nem csináltam soha a sírni hagyós altatós módszert, és most hogy megpróbáltam (8 hósan), úgy látom, nem tud így elaludni, éber és sír és néz kifelé, és hisztizik, van ilyen?

Igen, van olyan sírás, amit hisztinek minősítek, hiszen én vagyok az anyja és ismerem őt. Nyilván nem egy újszülöttről beszélek, az én fiam 19 hónapos. Ha most BÁRKI azt állítja, hogy ennyi idős gyerek soha nem hisztizik, mindig csak problémája van, akkor én most itt befejezem a vitát, mert nincs értelme.

Akkor nézzünk az elméleted szerint egy példát nagyobb korban: a gyerek fagyit akar, és kiköveteli, dobálja magát, kiabál veled. Azonnal veszel is neki, hiszen soha nem hagyjuk őt sírni? Vagy esetleg galád módon figyelmen kívül hagyod?

Én azt utálom, hogy a mai szuperanyának titulált gyenge nők igazából képtelen energiát fektetni a nevelésbe, és ezt tudományos módon meg akarják magyarázni. Én ezt elfogadom, hiszen senki sem élhet negatív énképpel, de kikérem magamnak, hogy zord anyának tituláljon bárki.

A fiam kiegyensúlyozott, imádjuk egymást, minden vele töltött perc egy csoda és soha ilyen boldog nem voltam. A gyerek pedig a szülő tükörképe, ő is egy boldog kisfiú.

Kedves Utolsó!

Örülök,hogy vannak még olyan anyukák akik hasonlóan gondolkodnak,mint én.

(egy korábbi válaszoló)

Szerintem, ha egy gyerek azért sír, mert nem veszel neki fagyit, ott valamit te rontottál el! Velünk anyu kicsi korunk óta kommunikált és meg tudta értetni, hogy nem mindig lehet bármit megvenni. Sosem sírtunk fagyiért vagy másért. És ennek nyilván nincs köze ahhoz, hogy nem foglalkozott velünk, amikor kicsi korában sírtunk. De én befejeztem a vitát. Ha valaki el tudja engedni a füle mellett, hogy egy pici gyerek (legyen az 2 hónapos vagy 19) sír, akkor lelke rajta. Engem még egy felnőtt ember könnyei is megviselnek.

De a kérdés nem is az volt, hogy azért hisztizik mert valamit nem kap meg, hanem az hogy sírva alszik el a gyerek. Aludtál már el sírva? Ritka rossz érzés felnőtt fejjel is, hát még egy gyereknek, aki nem tudja hogy miért van ez, miért kapja, esetleg miért nem szeretik.

"Mert aki egy sima altatásban nem következetes, az sajnos máshol sem az"

Nagyon egyszerű vagy. Ha a sötétség fájna...

A sírni hagyás (hülye megnevezés, mert nem fejezi ki a lényeget) nem azt jelenti, hogy a gyerek végelgyengülésben összeesik és elalszik.

Bár a 19 hónapos fiamnak tanítottam az alvást, mégsem aludt el soha sírva.

Mivel kezdettől egyedül aludt (így születnek, tudják ám, csak rá kell dolgozni), így ez nem volt meglepetés. Kezdettől megvan a rituálé. Van olyan, hogy felsír, ha beteg (akkor ki is veszem, akár magamhoz is egy ágyba). De amúgy meg nem volt soha komoly dolog, max egy-két bepróbálkozás, ami tartott pár napig. Na, akkor jön a módszer, hogy nem vesszük ki, de bemegyünk hozzá pár percenként, megnyugtatjuk. És egy nyugodt állapotban fekszik le, és szépen elalszik. Nem sírva, mint itt azt egyesek hiszik. Én tényleg nem értem, hogy ha ez így megy és láthatóan jól, a gyerek is nyugodt baba, akkor én miért vagyok hülye és sötét?

De nem is értem, hogy lehet kritizálni egy módszert, amit láthatóan soha nem próbáltak? Hiszen már a megnevezésből látszik, hogy fogalmuk sincs róla, ez messze nem sírni hagyás.

Ja, és még ahhoz azért szólnék, hogy "mi soha nem sírtunk fagyiért".

1, az emlékek szépülnek, már én sem emlékszem mindenre az elejéről, pedig nincs két éves a fiam

2, nekem azt senki ne adja be, hogy egy gyerek az első 10-15 évében SOHA SEMMIÉRT nem sír, nem hisztizik. Aki ilyet mond, az még nem látott gyereket.