Én nem csináltam soha a sírni hagyós altatós módszert, és most hogy megpróbáltam (8 hósan), úgy látom, nem tud így elaludni, éber és sír és néz kifelé, és hisztizik, van ilyen?

Utolsó vagyok.

Az kimaradt, hogy alapvető különbség még az is, hogy az egyedül alvó nem rendez éjjel fél órás üvöltéseket, tehát végigalussza az éjszakát, kipihenten ébred.

Aki éjjel felkel, az megszakítja ezt.

Ennek viszont utána lehet nézni, a későbbi figyelemzavar, tanulási zavar alapja a rossz alvás.

Én felnőttként rossz alvó vagyok, senkinek nem kívánom, szörnyű.

Ott a pont az utolsónál. :)

Szerintem egyébként hiába is magyarázzátok a másik tábor nem fogja ezt megérteni. Egyszerűen nem következetesek. Azért kíváncsi lennék, hogy más területeken milyenek. Szerintem épp az Ő gyerekeik vágják hanyatt magukat a boltban, ha nem kapnak meg valamit. Mert aki egy sima altatásban nem következetes, az sajnos máshol sem az. 20 éves a lányom, babának megtanult szépen elaludni, mindig következetes voltam. Ő tudta, hogy mit lehet és mit nem. Most mindenhol csak a dicséreteket kapom, hogy mennyire jól nevelt, értelmes, nyugodt ember lett. Mindig következetes voltam vele. Most persze majd az jön, hogy náluk csak az altatással van a probléma, de ez csak duma. Van tapasztalatom ezen a téren, sok mindent láttam már.

Utolsónak nagyon-nagyon igaza van, érdemes megfontolni!

Pontozgatás: annyira vicces, hogy sorra le vannak pontozva azok, akik jól csinálnak valamit. Hát igen, annak, akinek ez nem megy, már csak a lepontozgatás maradt, nyilván ez megoldja az éjszakai gondokat.

Nekem eszem ágában nem volt senkit lepontozni a másik táborból

Már ezek a kifejezésmódok is mutatnak valamit, azért ott valami legbelül mégis gond lehet, ahol azonnal meg kell torolni egy ellentétes véleményt, nem?

Már nem azért de itt súlyos szövegértési problémák vannak,kiragadtattok egy egy mondat foszlányt és vagdalóztok vele.Ki hasónlitgat itt kihez? Pár véleménnyel feljebb pont a ti táborotokból hasonlította egy anyuka a gyereket egy kutyához!

"Mi" legalább megpróbálunk választ találni a kérdezőnek ő pedig úgy dönt ahogy azt jónak látja.

Ne próbáljatok megmagyarázni olyat amit ki sem próbáltatok,ergó tapasztalatotok sincs,ez egy folyamat nem megy egyik napról a másikra az nem kipróbálás hogy "megpróbáltam 5 -10 percre de nem vált be" és utána meg csempézgetem az ágyába meg közöttünk alszik...bár ha valakinek ez így jobb,kényelmesebb szíve joga,tegye azt.

De attól még nem kell a másikat rossz anyának titulálni,mert alkalmaz egy nevelési formát ami még be is válik.

Én is úgy gondolom hogy ez már a ti részetekről egy picit túl van lihegve.

Olyannyira túl van lihegve, hogy az előző válaszomat töröltették. Pedig abban csak annyi volt, hogy soha, egy kisbabát sem szóltunk le.

Mindegy, utolsó válaszolónak minden szavával egyet kell értenem.

Úristen! Ezen most ledöbbentem! Van aki akár fél óráig is hagyja sírni a babáját? Ha valakinek ekkora gond foglalkozni a gyerekkel, hogy szarik rá, ha sír, akkor minek vállalt egyáltalán gyereket? Vagy az elején még cuki volt, aztán eddig futotta a lendület? Az én nagyobbik lányom már 5 éves. Mindig aludt rendesen, kivéve, amikor fájt valamije. Sosem hagytam sírni, felelősséget vállaltam érte, azért is, hogy ha tehetek ellene, nem hagyom szenvedni, vagy hogy rosszul érezze magát. Igaz, éri még szenvedés az életben, de ezt nem korai még kisbaba korban megtanítani neki? Tényleg pár hónaposan kell önállóságra nevelni egy gyereket? 4 évesen akár már el is költözhet ugyebár? Én nem lógok állandóan a gyerekemen, de korainak találnám még, hogy önálló legyen. Egy gyerek felnevelése nem 3-4 évig tart. De manapság mindent olyan gyorsan akarnak véghezvinni az emberek. Hihetetlen ez nekem!

Ha egy gyerek sír, annak oka van. Vagy fáj valamije, vagy fél, vagy egyedül érzi magát. Ezek az érzések még egy felnőttnek is borzalmasak, nem valakinek, aki semmit nem tud még a világról!

Utolsó, látom sikerült a szövegértés. :(

Világosan leírtuk,hogy minden alkalommal meggyőződünk róla, hogy minden rendben van-e. Csak abban az esetben lépünk fel, ha hisztiről van szó.

Azért lehet, hogy indítanék versenyt arról, hogy melyik megoldás a kimerítőbb, a sírást megszüntetni azonnal, vagy kicsit nevelni a gyereket.

Ha egy pszichológus (és bármelyik szakkönyv, szuperdadusos műsor, könyv, stb.) ezt tartja helyesnek, akkor én nem kérdőjelezem meg.

Nem attól vagyok jó anya, hogy kimentem őt minden helyzetből, hanem attól, hogy felkészítem rá.

Igen, ez születésétől megkezdődik, a dolgokat folyamatosan építem fel, nincs olyan, hogy nem csinálok semmit x évig, és utána igen. Ha így teszek, akkor a saját gyerekemmel tolok ki, mert nem fogja érteni, nem lesznek kapaszkodói az életben.

Kicsit elkanyarodtam a témától, mindegy.

A lényeg: két szó alapján ne ítélkezz, nem ismersz itt senkit, egy babát sem.

Azért mondjuk egy 10-20 év múlva annyira kíváncsi lennék a két tábor gyerekére. :)))