Ehhez, hogy viszonyulnátok?

Jesszusom, anyaként borzasztó lehet átélni azt, hogy a fiam élete párja, az unokám édesanyja közli velem, hogy hetente 1-nél többször nem lát szívesen... Családon belül elvileg a magánélet is lehet(ne) közös. Kemény lehet feldolgozni, remélem, nem lesz ilyenben részem.

(Mondjuk biztosan nem is fogok rátelepedni senkire, de őket is meg lehet érteni, csak a szeretet vezérli őket.)

Nyugi, nem vagy anyós szidós :-)

Vannak néhányan ezen az oldalon, de te igazán nem tartozol közéjük. Van egy megoldásra váró problémád, de nem gyűlölködtél, nem általánosítottál, csak őszintén leírtad.

Remélem találsz megoldást!

Esetleg megfordithatnátok a dolgot, és ha kell, ha sem beállitatnátok hozzá (lehetöleg olyankor, amikor zavartok. Ha aztán szól - mert idövel csak elege lesz, akkor a fia elmondhatja neki, hogy ti is igy érzitek, amikor állandóan betoppan.

HA meg megsértödik, akkor majd megbékül, eleinte nehezen áll át, de idövel megszokja, ha meg nem ,akkor sértödésböl nem fog annyit átrohangálni.

Az anyós-gyűlölők jól lepontoztak, amiért reagáltam arra a hozzászólásra, amikor valaki kijelentette az anyósának, hogy heti 1-nél többször nem akarja látni.

Tévedés ne essék: én kevesebbszer látom az enyémet, de az is sok. A tiszteletet azért megadom neki.

Remélem, hogy az ilyen anyós-utálók nem fogják a saját bőrükön megtapasztalni, milyen az, amikor a gyereke párja utálja.

Én anyós és nagymama vagyok, de eszembe nem jutna a fiamékhoz beállitani bejelentés nélkül (pedig két házzal arrébb laknak), és föként nem minden nap.

Tudomásul kell venni, hogy ök külön család, megvan a saját életük, és ebbe a szüleik csak a peremen tartoznak bele, a mindennapokba nem. Amelyik anya ezt nem képes felfogni, azzal komoly bajok vannak, egy FELNÖTT gyereket el kell tudni engedni.

Az meg, amit a kérdezö is ir, hogy nem tudnak intim módon együtt lenni napközben - amikor idejük is lenne, meg még nem is fáradtak, mert félni kell, hogy az anyós betoppan, azzal meg adott esetben a gyereke házasságát veszélyezteti.

De mellékesen ök sem jönnek csak úgy, elötte legalább is átszólnak telefonon, hogy nem zavarnak-e, ugyanis nekem is van magánéletem, igényem arra, hogy ne kelljen más valakivel foglalkoznom. Ha netán nem veszem fel a telefont, akkor feltételezik, hogy vagy nem vagyok otthon, vagy el vagyok foglalva, és tiszteletben tartják a magánszférámat, ahogy én is az övékét.