70 centis balta egy 2 éves kezében. Én reagálom túl?

Ismét anyós természetesen. Előrebocsátom, felnevelt négy gyermeket biztonságan, egészségben. Két éves lányomat is nagyon szereti, ezért is kérnék Tőletek tanácsot, hogy én reagálom-e túl a dolgokat. Egy udvarban lakunk, de külön házban. Emiatt sokszor van az udvaron anyósommal vagy anyósomnál a házban a lányom. Legutóbb arra mentem ki, hogy a lány a 70 centis baltát hozza-viszi, anyós észre sem vette, a másik oldalon kertészkedett. Tegnap ott áll a lányom mellett, aki épp egy kiflit evett, a kutya odament és kivette a kezéből a kiflit. Semmit nem szólt anyósom, csak röhögött egyet. Máskor meg amikor a kutya evett, lányom bottal piszkálta az ételét és a kutyát bökdöste, mire odaértem. Anyósom szólt neki, hogy ne piszkálja, mert mérges lesz, ha evés közben odanyúlnak. De ennyi. Utána a teraszról végignézye, hogy a kerti tó körül, tőle 5 méterre ugrándozik, és csak annyit nyögött oda, mikor észrevette, hogy ott vagyok, hogy jaj, bele ne pottyanj. Amikor ott van nála a lányom, nekiáll ablakot pucolni, a gyerek meg közben a konyhában pakolja a fiókokat, amiben az evőeszközök (kések is) vannak. Komolyan, néha úgy érzem, hogy csak idő kérdése, hogy történik valami, de nem tudom. Ennyire lazának kell lenni és én aggódom túl vagy más is jobban a gyerek nyomában van? a lakásunk elég gyerekbiztos, de szeretek vele egy helyiségben lenni azért, látni, mit csinál. De ez a baltás eset azért felbosszantott. Szerintetek túlféltem a lányom?