Mással is előfordul néha hogy elszakad a cérna és ingerültebben szól a babájához?

de hát akkor tud ő aludni egyben 1 órát is,csak akkor annak az okát kell megkeresni,hogy mikor rövidet alszik mi zavarja meg az álmát!!éhség,szomjúság,melege van,zaj van stbg.

Képzeld az én fiamnál totális kis apróság volt:1 hónaposan jöttem rá,hogy ő elsötétített szobában tud csak hosszan aludni,előtte 20 perceket aludt ő is és persze visszaaludni nem tudott és az egész nap egy nyűg volt mert persze totál kialvatlan volt.

Hát emberek vagyunk, nem? Nem mindig tökéletesek, ezáltal nem mindig reagálunk tökéletesen.

Mindenkinek más a határ. Én is rosszul viselem, ha nem tudok aludni, de van, aki még rosszabbul, és van aki könnyebben. Nem vagyunk egyformák, de ettől még senki nem lesz rosszabb, vagy jobb anya.

Imádom a gyerekeim, DE: ettől még van/volt életem, saját érzéseim, saját gondolataim, és igényeim. És bizony, mikor nem tudsz 20 percre leülni csendben, gügyögés nélkül, csak reggeltől estig, megállás nélkül a baba van, meg a háztartás, az bizony ingerlékennyé tesz engem is.

Lehet lepontozni, megkövezni, kiközösíteni, ez van. Nem vagyok tökéletes :)

És nem gondolom, hogy attól, hogy néha ingerültebben szólsz a babához, bármi baja lenne. Ugyanmár... Régen ki foglalkozott egész nap csak a babával? Ugyan senki... és mégis lettek egészséges felnőttek (a mai elferdült tinikhez képest mindenképp...)

Soha nem szóltam még ingerülten a babámhoz, pedig ő sem egy könnyű eset. És nem azért, mert olyan tökéletes, vagy kiegyensúlyozott lennék, hanem mert egyszerűen tudom, hogy nem azért nyűgös, hogy velem kiszúrjon. Egy baba ilyen, ezzel jár az anyaság, hogy sok mindent fel kell áldozni a gyerek érdekében, és hogy lesznek olyan napok, amikor még egy szendvicset se tudok nyugodtan megenni. Aki ezeken kiakad, az azt hitte, hogy a babáját egyszerűen ki lehet kapcsolni, amikor valami elfoglaltsága van anyukának? Hát nem, ez sajna nem így működik, aki ezt nem hajlandó elfogadni, az ne szüljön gyereket.

Jöhet a lepontozás!

Na, gondoltam, hogy megkapom a "te olyan tökéletes vagy" kommenteket, hiába írtam, hogy nem gondolom magam tökéletesnek, ugyhogy ne is gyertek ezzel, de hát látom szövegértelmezési gondok vannak.

Akkor megpróbálom érthetőbben:

Nem, nem vagyok tökéletes, ahogy senki sem az, követek el hibákat. Az, hogy nem ordítok a pár hónapos babámmal, az még nagyon-nagyon messze van a tökéletestől. Igen, én is néha kimerült vagyok, meg néha ideges, de nem úgy vezetem le, hogy üvöltözök egy kisbabával. Erről ennyit.

Ne felejtsétek el ezt is lepontozni, hátha annyival is kevesebb feszültség lesz bennetek, és akkor talán kevesebbet veszekedtek a babátokkal.