Baj van? Kisfiam 1 éves, imádjuk, sokat van velünk előfordul, hogy anyósomnál lerakjuk ha nekünk dolgunk van. Ez 1 hetente kb 1 alkalom, pár óra, míg bevásárolunk.

Először is nem hinném, hogy bármit rosszul csinálnál. A nagymamik mindig mások, sokszor megengednek olyat, amit anyu nem mindig, de nem hinném, hogy ezért szereti a kisfiad. Inkább örülj neki, hogy szívesen van vele, hogy anyósod vigyáz rá, hogy nektek segítsen (na meg gondolom szereti a gyereket). Jobb lenne, ha ordítana amikor otthagynád? Akkor tuti azon agyalnál, hogy vajon azért üvölt, mert bántja.

Ne essen rosszul inkább örülj annak, hogy a kisfiad nyitott könnyen teremt kapcsolatot, nem szabad megfojtani a szeretettel. Attól, hogy téged szeret még szerethet mást is ettől nem fog téged kevésbé szeretni, hisz te vagy az anyukája a mindene. De ha érzi rajtad a bizonytalanságot, akkor ez kihathat a későbbi kapcsolataira is.

Sajnos hasonló cipőben járok én is, maximálisan átérzem! 9hós lányom meglátja anyósomat, kész, bújik, stb.. Hozzám soha, apjához sem, anyósomhoz nagyon, azért aggaszt, mert 1. nem igazán szeretem az anyósomat, felszínes kapcsolatot ápolunk,

2. anyósomnak hagyja magát babusgatni, míg nálunk az van, hogy ha kap egy puszit vagy ölelést, akkor tol el magától. :(

2 gyerekem van (2 és 5 évesek) és igen volt olyan nálunk is amikor nem akartak látni engem. Na de ha a gyereked egész nap rád sem mosolyog azt nem hiszem, hogy az anyósod hibája. Vagy vele van egész nap és veled csak este? Mert ha igen akkor eltávolodott tőled, de ha veled van egész nap és soha nem mosolyog rád azt egyrészt kétlem másrészt meg el kellene gondolkodni miért van így. Nem hinném,( sőt tudom) hogy tökéletes anya lennék, engem is sokszor szétvet az ideg és feszült vagyok, de hogy soha ne mosolygott volna rám a gyerekem...azt se hiszem, hogy rád nem mosolyog.

És nekem is van anyósom sőt mostohaapám is aki nem kedvelt, mert koloncnak tekintett mégsem a rosszat látom mindenkiben és bár utálom soha nem lennék rá féltékeny, mert a lányaim rajonganak érte. Ha a gyerekem nem mosolyogna rám és kerülne akkor meg nem másban keresném a hibát, hanem magamban, de lehet ufó vagyok.

Édesanyám velünk él és a 9 hónapos lányom imádja, persze ez fordítva is igaz. DE Minden t szabad és abban a kevés időben míg vele van, mivel még dolgozik, intenzíven foglalkozik vele, mesél, virágot figyel, cicát csodál stb. An pelenkát cserélek, kínlódom az etetéssel, a hisztivel alvás előtt. Naná, hogy a nagyit szereti és nem engem, avgyis másként, de nem is ez a gond. Hanem ha játszunk a gyerek, férjem, én az udvaron, mivel sokat dolgozik keveset vagyunk együtt, elmegy anyukám és a gyerek meglátja és nem veszi ölbe, akkor azonnal nagy sírásba kezd és ordít, nem érdekli sem az apja, sem én, se figyelemeltereléssel nem érek el semmit.

Na erre mit kellene én csináljak? Haragudni anyára? Minden alkalommal félbeszakítani a játékot, mert megjött nagyi? Annyit tettem, hogy szóltam anyának, hogy ez a gyereknek nem jó!

Megértelek kedves kérdező, nem rontottál el semmit, de a nagyszülők csak szeretnek, azt meg konnyű.....nekünk nevelnünk is kell.