Baj van? Kisfiam 1 éves, imádjuk, sokat van velünk
előfordul, hogy anyósomnál lerakjuk ha nekünk dolgunk
van. Ez 1 hetente kb 1 alkalom, pár óra, míg
bevásárolunk.
Ah.... :( bár ilyen anyós (nagymama) lenne a miénk.....! Lányunk két hét múlva 1 éves, de még egyszer sem tudtam ott hagyni pl. egy du.-ra vagy ilyesmi...! Abszolút nem ért a gyerek nyelvén... ki van, vagy meg van öregedve! Csak szabályozza szegénykémet! Meg fenn hangon beszél neki mint egy süket gyereknek..... Ma már ott tartunk hogy nem szívesen megyek/megyünk.....! Ezért is kapunk eleget! Bár nekik egyszerűbb lenne eljönni mert ugye én pakoljak mindent amire szükségünk lehet.....! Szóval kérdező, nincs semmi baj.... Ő a mama te pedig az anyuka! Bár ha furcsább dolgokat veszel észre kérdezz rá bátran hogy kedves mama ugye nem tetszik olyanokat engedni amit amúgy sem szabad (csoki, rosszalkodás stb) szép napot :)
2012. jún. 20. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem ufó, nekem más jut az eszembe, kocka vagy! Nem is ismersz, és ilyeneket írsz? Mindent megteszek, sőt, itt is csak akkor vagyok, amikor alszik, vele vagyok, játszunk stb-stb, és ezek után hol keressem a hibát magamban? Miután mindent megteszek??????????? na erre írhatsz vmi okosat, és kevésbé rosszindulatút, jah és jöhetnek a kövek..
2012. jún. 20. 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
És komolyan nem mosolyog rád? Nem hiszem ne haragudj. Szerintem butaság féltékenynek lenni egy kisgyerek szeretetére vagy azt feltételezni a saját gyerekedről, hogy nem szeret eléggé téged, mert nekem ez jön le az írásodból. A babád annyira nem mosolygós és bújós nincs ezzel gond, te neveled te nyüszteted az evéssel, pelenkacserével stb...a mama gondolom nem csinálja ezeket. Ennyi a titka. Inkább örülj, hogy szereti és hidd el, hogy téged imád a legjobban a gyereked még ha nem is csüng a nyakadon.
Írta valaki, hogy anyósa rá se néz a gyerekére. Szerintem az az érzés sokkal szívszorítóbb (főleg, ha a gyerek szemszögéből nézzük, amikor évek múlva azt látja, hogy más nyaral a maminál ő meg még egy puszit, kedves szót nem kapott tőle).
És ha ezért kocka vagyok akkor büszkén vállalom!
2012. jún. 20. 11:48
Hasznos számodra ez a válasz?
Ne mondjátok már,hogy ti tényleg azt gondoljátok jobban szereti a gyerek a nagyit mint titeket.Persze hogy megy hozzá,kérezkedik,mert veletek van mindig,és a mama az újdonság.Szereti őt,ennyi!De attól még az anyja a mindene egy ekkora gyereknek!!
2012. jún. 20. 12:30
Hasznos számodra ez a válasz?
Szerintem simán örül neki mikor meglátja hisz nincs mindig vele. Ez normális. Egymás alatt lakunk az anyummal és napiszinten feljön hozzánk és ő is mindig nagyon örül a nagyinak, imádja. De mondjuk felém is kimutassa a szeretetét. Ellenben anyósom hébe hóba lássa, egyik gyerekemet sem babusgatta, nem is vannak oda érte a tesók sem. Már olyan értelemben, hogy jó, jött a mama, megyünk hozzá és kész. Az anyumot viszont imádják mind, mert sokat van velük. A gyerek tudja hogy ki szereti. Hidd el téged is szeret a babád! Talán te is csak azért gondolod ezt, mert ő az anyósod, nem?
2012. jún. 20. 12:51
Hasznos számodra ez a válasz?
16/18 A kérdező kommentje:
10:24-esnek írnám, hogy valamit félreértett, én egy cseppet sem vagyok rosszban az anyósommal:-)
17/18 A kérdező kommentje:
Értem amit írtok, persze, ebben teljesen igazatok van, hogy a pelenkázás, etetés szóval az élet nem olyan habos oldala az nekünk, anyáknak jut.
De ő nem az a tipusu nagyi aki futkorászik vele, sőt. Soha nem akarja letenni az öléből( lehet pont ez a baj?) pedig a fiú már mászik, ő soha nem engedi bekoszolni a kezét, soha nem engedi az udvaron mászni, inkább beteszi a bébikompba (az engedélyem nélkül,persze). Szóval inkább jobban korlátozza mint én. Sajnos az én anyukám nem olyan régen halt meg, így nem tudom, hogy a kisfiam hogyan viszonyulna a másik nagyijához.
18/18 A kérdező kommentje:
Ha valaki ebből a kérdésből/problémából azt olvasta ki, hogy én féltékeny vagyok a gyermekem szeretetére annak csak azt tudom mondani, hogy nem, nem vagyok féltékeny, sem irigy, csak valahogy olyan furcsa nekem ez a szituáció, és nem tudok vele mit kezdeni. Nyilván kivált belőlem valami érzelmet, de nem féltékenységet, inkább csalódottságot, és az is magamnak szól. Sem a gyerekemre sem az anyósomra nem vagyok féltékeny:-)
Kapcsolódó kérdések:
válasza: