Elmondhatom, h mi bánt?

Kicsit önbizalomhiányos vagyok...és nagyon tudok haragudni magamra ezért. Pl.mikor vendégek vannak itt, elkezd sírni a babám....és akkor jönnek a kérdések: "nincs teli a pelusa? Nem szomjas? Nem éhes??" Én meg olyan kis lüke vagyok, h megyek kínomban már nézem a pelusát, etetem, itatom,...de közben ordít bennem az anyai hang, h "ÁLMOS, a jósisten áldjon meg!!"

És nem merek kiállni magunkért, h ne kérdezzenek ennyi butaságot, hanem maradjanak csöndbe , mert aludni akar. Mikor minden lehetőségen végigmentem, akkor halkan megjegyzem, h "álmos inkább"....:S

És ez egy kicsit bosszant....vki hasonló cipőben? mit tehetnék ez ellen??