Én még terhességem alatt maradtam egyedül. 9 éves kapcsolat ért véget, mert a kedves apuka megcsalt. Lehet én vagyok a bolond, mert nem bocsájtottam meg neki, de nem megy. 3 hós múlt a kicsi, apuka nem is nézte meg és nem is kíváncsi rá. Azóta várja a másik nőtől is a gyereket. Annyira nehéz lelkileg. Úgy érzem nem élem túl ezt az időszakot. Imádom, szeretem a pöttömöt nem ez a baj. Csak minden este sírok, félve attól, ha felnő utálni fog amiért nincs apja és nem is ismeri. Meg tudunk élni 2en, mert dolgoztam évek óta, szóval ezzel sincs gond. Lelkileg nem igazán tudok helyrejönni, szerintem a kicsi is érzi, mert egyre nyűgösebb. Ti hogy bírjátok? Könnyebb lesz? Ezek csak kezdeti nehézségek? Köszönöm ha valaki válaszol.
Az én babám 6 hónapos, én is egyedülálló vagyok. :( Mi is a terhesség alatt mentünk szét, én hagytam ott. Olyan életvitelt folytat, ami mellett én nem nevelném a kisfiamat. Nem igazán hatotta meg, azóta sem keresett, pedig tudja, hogy megszületett a fia. Elérhetne bármikor, de nem akar. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, majdnem minden éjjel azt álmodom, hogy találkozunk és örül a gyerekének. Nagyon fájdalmas.
Kitartást kívánok neked, csak azt tehetjük.
2012. máj. 24. 22:07
Hasznos számodra ez a válasz?
2/22 anonim válasza:
Szia! Igaz én nem egyedülálló vagyok,de anyuka. És hidd el a gyermeked imádni fog! Sőt nem fogod leélni az életed egyedül valószínű :) nekem van barátnőm akit szntén terhesség alatt hagyott el párja,ma már boldog kapcslatba élnek a gyerkőc már 5 éves :) kitartás!légy büszke magadra hogy ezt végigcsinálod!
2012. máj. 24. 22:09
Hasznos számodra ez a válasz?
3/22 A kérdező kommentje:
Köszönöm a gyors válaszokat! Próbálom magam össze szedni, mert nem jó a kicsinek ha engem mindig szomorúnak lát. Első, teljesen együtt tudok érezni veled, én is szoktam az apjával álmodni.
Második köszi, hogy biztatsz és nem egem bántasz, amiért nem tudtam megtartani az apját. Mert a környezetemben mindig ezt hallom azoktól az anyukáktól akik párkapcsolatban élnek. :(
2012. máj. 24. 22:14
4/22 anonim válasza:
Szia! Én nem vagyok egyedül álló, de meg tudlak érteni, biztos nagyon nehéz lehet neked. Talán van más támaszod család, barátok akik tudnak lelkileg segíteni, h ezt feldolgozd.
A picit szeresd nagyon mert nagy szüksége van rád, ha jól neveled nem fog utálni és addig míg felnő még sokminden történhet, most nagyon borúsan látsz mindent, de ez változni fog. Semmi nem marad ugyanaz. Szülés után egyébként is sokkal érzékenyebbek vagyunk.
A palira nincs véleményem nem ismerem, de meg lehet kíváncsi lesz a gyerekre.
2012. máj. 24. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
5/22 A kérdező kommentje:
Imádom a kis pöttömöt. Nagyon szerettem volna és nagyon vártam. Attól függetlenül hogy egyedül maradtam, soha egyetlen percre sem bántam meg hogy ő lett!
Írtam az apjának, hogy nézze meg, annyi volt a válasz, hogy nem akarom. Ez akkor volt amikor megszültem. Azóta nem beszéltünk.
Nagyon-nagyon remélem, hogy tényleg szeretni fog a kicsi, mert nekem ő az egyetlen akiért van még értelme élni!
2012. máj. 24. 22:23
6/22 anonim válasza:
Első vagyok megint. Hihetetlen, hogy ezt mondta, hogy "nem akarom". Az a helyzet, hogy én nem merem megkeresni az apukát, mert félek az elutasítástól. Nem magam miatt, én már nem akarok tőle semmit, de a gyermekem miatt igen. Annyira kiköpött apja...megmutatnám neki, hogy ő az, hogy érdekelje, szeresse. De tudom, hogy tőle ezt sosem kapná meg és ez piszkosul fáj. Nem hittem volna, hogy így lesz. Nem fogja ismerni az apját a fiam. Már csak abban reménykedem, hogy egyszer találkozom egy rendes férfival, aki vele együtt elfogad. De most a kisfiam az első, nem vágyom másra.
2012. máj. 24. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?
7/22 A kérdező kommentje:
Nekem is hihetetlen volt. Bőgtem is utána pár napi szinte mindig. Lehet neked is fel kéne keresned az apukát, hátha nem utasítja el a fiát. De ha nem teszed azt is mélységesen megértem. Megkíméled magad egy akkora pofára eséstől mint én. Hátha tényleg mi is találunk valakit, aki különb apja lesz a gyerekünknek, mint az igazi. Csak az a baj, hogy elvesztettem a bizalmam a férfiakban. Akkor azt mondod egyenlőre nem lesz könnyebb? Neked is ugyan olyan rossz mint az elején?
2012. máj. 24. 22:32
8/22 anonim válasza:
Igazából könnyebb nem lesz, csak nem lesz időd ezzel foglalkozni. :D Az én fiam mindent nagyon gyorsan kezd (mozgásfejlődés) és egész nap talpon vagyok vele együtt. Aludni nem nagyon hajlandó napközben, most is itt partizik mellettem az ágyban. :D De az éjszakát legalább átalussza.
Mivel napközben nem nagyon tudok keseregni, álmomban jön elő. :/ Mondjuk az igaz, hogy annyira már nem fáj ,mint az elején, mondhatni megszoktam, de azért még mindig rossz.
Hidd el idővel jobb lesz, ahogy nő a babád tényleg nem időd szomorkodni. :)
2012. máj. 24. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
9/22 anonim válasza:
Azért mert nincs apja nem utálhat téged, és nem is okolhat, hiszen az apa döntött úgy, legalábbis egyenlőre, hogy nem akar az életében részt venni. Attól, hogy ti külön vagytok, még lehetne az apja, ezt a lehetőséget ő mulasztotta el, és nem te. Szóval emiatt ne aggódj, és ne is hibáztasd magad. Én megértem, hogy nem bocsátottad meg, sőt így nézve a helyzetet azt mondom, hogy jól is döntöttél. Mert az, hogy egy apa így reagáljon a gyermeke születésére, az elfogadhatatlan. Még azt sem lehet ráfogni, hogy hirtelen felindulásból írta, mert azóta eltelt 3 hónap. Szerintem ha megbocsátasz, csak ideig óráig lett volna jó. Szerintem ezután csak jobb lesz, a kicsi egyre inkább aktívabb lesz, és eltereli a gondolataidat. És ha már kicsit helyrejöttél lelkileg, simán találhatsz párt magadnak. Kitartást!
2012. máj. 24. 22:40
Hasznos számodra ez a válasz?
10/22 A kérdező kommentje:
Köszi. Sokat jelent, hogy megosztottad velem a tapasztalataid. Nektek is sok erőt és kitartást kívánok! Jó egészséget a picúrnak!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: