Anyukák, akik nincsenek jóban az anyósukkal, adnátok tanácsot? Többi lent

Szia! Először is én is úgy gondolom, hogy jó itt kibeszélni az ilyen jellegű problémákat, mert segíteni tud és kevésbé agyal rajta az ember. Nekem is elég kiállhatatlan az anyósom. Nem mondom, hogy totál alkoholista, de ha megkapja a fizut akkor szeret iszogatni. Ha nagyon gáz a helyzet ilyenkor párom elküldi a fenébe. Én sosem szóltam erről neki, pedig tehettem volna, hisz én vagyok az édesanyja a babának. Egyszer volt olyan eset, hogy eléggé spiccesen jött át hozzánk és el akarta vinni sétálni a picit. Megmondtam neki normálisan, hogy most ne vigye el, mert nagyon süt a nap. Erre fogtam. Hát lett olyan veszekedés belőle! Ne hidd, hogy jobb, ha anyós segít mindenben. Nálunk én ezt már szó szerint megtiltottam neki. Ha ő főz valamit, akkor állandóan hallgathatom, hogy neki én mennyit köszönhetek. Ő mindenben segít. Egyszer átjött hozzánk egy kis ételhordóval. Mi párommal épp ebédeltünk erre azt mondja a férjemnek: Jaj kisfiam én is hoztam neked finom ételt. Válaszd ezt, mert ez finom és még meleg. Azt hittem felrobbanok. Megjegyzem áthozott 3 rántott parizert 3 rántott krumplival. Férjem sem mindig jön ki vele, de birka türelmű ember és szereti az édesanyját. Engem nagyon sokat piszkál, bánt. Nem nyíltan, de egyértelmű, hogy mit akar elérni a megjegyzéseivel. Volt, hogy ő és anyukám meg férjem nagynénje vigyáztak a kislányomra és mikor hazajöttünk ezzel fogadott: Meglocsoltam már a virágaitokat, mert már teljesen el voltak száradva. Ja és kivasaltam kisfiam az ingeidet, de ez csak természetes. Igen egy kisgyerek mellett nincs időm a frissen leszedett ingeket azonnal kivasalnom. De megcsinálom, ha eleszik a pici. Nem az a baj, hogy segít, de utána fűnek-fának mondja, hogy nem is tudja mi lenne velem, ha ő nem segítene. Még nem jöttem bele a gyereknevelésbe és ezért kell neki annyit fáradoznia. Szóval az én helyzetem se jobb. Leültem férjemmel és elmondtam neki, hogy innentől kezdve az lenne a kérésem, hogy csak akkor jöjjön unokázni, ha ő is itthon van. Köszönök neki, ha kérdez valamit válaszolok, de egy légtérben sem nagyon akarok vele lenni. Megkértem közölje vele, hogy soha semmilyen segítségre nincs szükségem. Ha esetleg lesz majd szólok. Megkérdeztem férjemtől, hogy neki így jó lesz-e és nem bántom e meg így őt. Mert nekem csak az számít, hogy őt meg ne bántsam. Így "oldódott" meg nálunk a helyzet. Persze anyóskám nem érti, hogy miért van ez, hisz ő olyan kedves volt velem mindig és ezt nem érdemli meg. De ez már mellékes. Engem teljesen hidegen hagy az ő véleménye.