Anyukák, akik nincsenek jóban az anyósukkal, adnátok tanácsot? Többi lent
Hogy miért, most nem lényeges, de nagyon nem kedvelem őt. Amikor terhes lettem, sőt már előtte is, elhatároztam, hogy megpróbálok vele megbarátkozni, mert ez mindkettőnk érdeke, és a lányomé is, főleg hosszú távon, de sajnos nem ment, sőt! A kérdésem az lenne, hogy mit mondjak a babámnak, hogy viselkedjek? Ő imádja, és ez így van jól, engem viszont konkrétan kiver tőle a víz ( a férjemet talán még jobban, ők nagyon nincsenek jóban, még én voltam közöttük mindig a villámhárító), görcsbe rándul a gyomrom, ha bejelentkezik, de nem szeretném, ha a lányom ezt érezné rajtam, hátha jóban tudnak majd lenni. Az nem jön össze, hogy elmegyek, és vigyázzon rá, mert nem is tud, és nem is akar, szóval végig velük kell lennem.
Volt valaki hasonló cipőben? Érdemes próbálkozni, vagy a gyerek úgyis érzi, ill. idővel ő is át fogja látni, miért is nem kedveljük,és megoldódik magától, és ne is görcsöljek ezen?
Bocsánat, ha kicsit hosszú volt, de olyan tanácstalan vagyok, és szomorú, emiatt az egész miatt! Köszönöm előre is!
válasza:Erre a kérdésre most biztos fogsz kapni hideget-meleget is. Én is tettem fel hasonlót pár napja egy valaki jol ki is osztott, hogy nem ide kellene jönni panaszkodni. Igazábol ezt a hejzetet csak te/ti tudjátok megoldani. Én sem vagyok od a az anyósomért de nem is utáljuk egymást. Az én kisfiam most 2 hónapos és nálunk is volt pár vita, meg megsértődés mert forgatja, kapkodja a gyereket és szóvá tettük. Tegnap én kértem meg anyóst, hogy jöjjön már átt, mert az egész lakást elusztatták. Pont nyügösködött a kicsi is. Jött is anyósom és madarat lehett volna vele fogatni meg a gyerekkel is. Ugy beszéltek egymásnak. Én sem akarom eltiltani a gyereket de ha nagyobb lesz nekünk is oda kell majd figyelni, hogy mit mondunk mert a gyerekek minden kifecsegnek.
Azt meg te tudod, hogy egyálltalán lehet -e valamilyen szinten beszélni anyósoddal erröl. Nektek kellene megbeszélni. Tudom nem könnyü, mert én sem tudom az enyémnek elmondani, hogy mi a bajom, mert teljsen másként reagál mint amire én számitok.
válasza:Igaz! Helyzet!
(A lénygen ez már nem változtat! )
válasza:Az a gond, hogy a probléma nem a gyerek miatt van, már jóval régebbről, ez csak elmélyítette, beszélni vele nem lehet sajnos. Én kértem már meg többször is, hogy segítsen, de azt mondta, majd ha nagyobb lesz ( most másfél éves), mert ő nem tud rá vigyázni. Egyszer kivasalt, amikor megszületett a gyerek, de azóta semmi ilyesmi. Szóval nem könnyű, és én tényleg nem szeretném tiltani a gyerektől.
Amúgy meg miért is ne itt panaszkodnánk, hát nem erre is van ez az oldal:)?
válasza:
válasza: válasza:Szerintem ne erőltesd! Ha nagyszülők látni akarják az unokát, törődnek vele, annak örülni kell, a gyereknek is jót tesz. De ha nem így van, akkor kár erőltetni, mert ti is szenvedtek, és a kicsi is érzi, hogy valami nem stimmel.
Az én anyósom is fura figura: egyszer sem jött el unokázni, nem jött vigyázni rá, nem jött fürdetésre, babakocsit tologatni, semmi (egy városban lakunk, bár elég messze egymástól) csak a szülinapját jött ünnepelni.
Nagyon fájt, hiányzott is (anyukám sincs jelen az életünkben, de ő apu betegsége miatt), vártam sokáig. Na a slusszpoén, hogy 1-2 hónapja közölte velem, hogy ne zárkózzak el tőlük, vigyem a gyereket, mert mégis milyen dolog ez. :) Majdnem lehidaltam. Hozzáteszem, hogy korababánk van, tehát hónapokig csak az orvosokhoz vittük betegen, meg vizsgálatokra, emberek közé nem nagyon. Ezért vártam én, hogy jöjjön eleinte.
Mindegy, én viszem majd a mamához ezután, nem akarom megfosztani tőle. De ez az én példám. :)
válasza:Valami hasonló a szitu nálunk is. Én általában színészkedem addig. Mondjuk újabban el-elejtek egy-egy epésebb megjegyzést, ha beszól, de próbálom visszafogni magam.
Hogy mennyire sikerült...nem tudom. A nagyobbiknál nincs gond, de a pici, 11 hós, sír ha odamegyünk, vagy ha megfogja. És nem félős, akárkivel találkozunk, rögtön vigyorog, szóval nem vele van a baj :)
Köszönöm mindenkinek! Igen, sem ő nem jön ki vele, sem én, valószínűleg tényleg nem kéne erőltetnem, és az idő megoldja. Amúgy a lányom szereti, de mindig figyeli, hogy ott vagyok -e, amúgy meg más simán vigyázhat rá, szóval nyilván érzi, hogy valami nem stimmel. Másik mama sajnos nincs, ezért is próbáltam/próbálom erőltetni a dolgot, de azt hiszem fölösleges!
Köszi még egyszer!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!