Most mi lesz? Tudom/majd kezelni a helyzetet?
19éves vagyok,van egy 3éves fiam,a párom dolgozik,eddig anyuméknál laktunk,most megyük albérletbe,és pánikbeteg vagyok.viszont most úgy néz ki,terhes vagyok,és teljesen bepánikoltam.....eddig terveztük,nagyon szerettem volna én is,a párom meg végképp,de most hogy itt az esély,hogy lehet már a hasamban van,nagyon rosszul érzem magam!!://És félek,attol is,hogy nem lennék 2ksigyereknek jó anyja.Nagyon imádom a fiamat,és nagyon szeretnék mégegy babát,de félek,attól is,hogy nem tudnám egyformán szeretni a 2kicsit...lehet hülyeség,de megfordult a fejembe... Anyum azt mondja,ne féljek,tartsam meg mindenképp,ők is segitenek majd,mert elég jól állnak anyagilag....de mégis félek..volt valaki hasonló helyzetben??
Bocsi,kicsit hosszú lett,és lehet kicsit érthetetlen!!!
Ha pánikbeteg vagy, mindenképp keress magadnak egy jó orvost, aki tud segíteni, mert ez nem egy olyan laza betegség, amit csak úgy le tud rázni magáról az ember. Sajnos tudom, mert én is hasolnó cipőben járok.
Pláne azért mondom, mert babát vársz és ez az állapot egyébként is labilissá tudja tenni az arra hajlamos nők lelki állapotát!
Nekem van már 2 gyermekem, 2 és 4 évesek. Előttük soha nem volt ilyen problémám, a 2. gyerek betegsége (asztma) során, főleg amikor egyedül maradtam otthon a kettővel, sokszor elfogott a rettegés, hogy mi lesz ha... minden hülyeséget beképzeltem!
Én most úgy megyek szembe ezzel a hülye kórsággal, hogy
"megbeszélem magammal" hogy mi a legrosszabb, ami történhet. Befullad, hívok mentőt, bemegyünk, meggyógyítják. Tehát lejátszom magamban, már nem lesz ismeretlen a helyzet, ami valamilyen szinten megnyugtat. Persze nem szeretném, hogy megtörténjen, de felkészülök rá.
Ez az elv bármilyen egyéb szitukra is átvihető, nekem általában segít. Persze ezen kívül is stresszelek eleget, de imádom a gyerekeimet és nem adnám őket semmi pénzért! :))) Gondolom Te is így leszel a picivel is!
Remélem tudtam egy picit segíteni! Minden jót!
Köszönöm a válaszaitokat!!!
Kicsit megnyugodtam....igazából reggel felkeltem,elkapott a hányinger,undorodom a dolgoktól,pl a reggeli kávétól...aztán el kezdett izzadni a tenyerem,és rögtön arra gondoltam,hogy a pánikbetegség.(sajnos 4éve megvan,kb 2éve kezeltettem,de oktoberbe abbahagytam a gyógyszert a betegségre,avval a jelszóval,hogy nincs semmi bajom.Nem is volt nagyjából 3-4hónapig,aztán ujra kialakult,de még nem olyan keményen.kipp-kopp)
Szóval nagyon örülnék neki,csak félek,hogy nem birkóznék meg a feladattal.:(
Kedves kérdező,
szerintem nyugodj meg, én 4 évig voltam tünetmentes, előtte 7 évig szenvedtem én is a pániktól. Most van egy 2 hós lánykám. Nem volt tervbe, 3 hónapos terhes voltam mikor kiderült h babát várok. (Gyógyszer mellett, és megjött rendesen). Akkor derült ki amikor kivizsgáltak tetőtől talpig, ugyanis nekem visszahozta a pánikbetegségemet. Izzadtam, hevesen vert a szívem, halálfélelme volt...és olyan furi volt minden...inkább nem is sorolom. Szerencsére a 3 hónap végére elmúlt teljesen a pánik, azóta sem voltam rosszul. Pedig ér elég stressz. Szerintem ne aggódj, főleg így, hogy szüleid is támogatnak titeket. Szeresd a párodat, örülj a fiadnak és a pocaklakódnak. 2 picurka úgy lefog foglalni, hogy még pánikolni sem lesz időd, és nem fogsz hülyeségeken gondolkodni. Volt pánikosként tudom, hogy a figyelemelterelés jó...2 hós kiscsajszim és a háztartás mellet nekem sincs időm rosszul lenni:D
Mindenesetre sok erőt neked, és remélem a család szeretete kigyógyít a pánikból, persze ehhez neked is nagyon akarnod kell.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!