Kihullik a hajam a lányom viselkedésétől, csődöt mondtam, nem tudom kezelni ezt a helyzetet?
3 éves lányunk egyszerűen kifordult magából.
Ha velem van otthon, reggel ordít (de úgy igazából, mint akit vernek) h hiányzik apa, ha apával van ordít h én hiányzom. Ha mondom mindjárt itthon van apa, akkor az a baj.
Megkérem indulás előtt menjen el pisilni, meg sem próbálja, sikít h neki nem kell pisilni. Mondom akkor menj, öltözni, szintén ordít h Ő be fog pisilni. Le ragasztja apja az ujját, mert felszakadt a bőre, Ő kért rá ragtapaszt. Megkapja, mire kijön hozzám toporzékolva h ezt le kell venni. Folyik az orra (ki tudja egyedül fújni, ki is szokta) akkor szintén sírás, ha segíteni akarok szintén sírás.
Igazából már mindent ezzel reagál le. Pedig következetesek vagyunk, amint kezdi a hisztit, be kell állnia a sarokba. De ott sem adja fel ám egyhamar. Idáig mindig kézben tudtam tartani a dolgokat, de most ....
kicsúszott a kezemből úgy érzem, nem tudom már mit csináljak. Nem állhat reggeltől estig a sarokban, azért nem szeretném tönkre tenni a lelkét azzal h azt gondolja anya mindig csak bünteti
Probálj meg minden ilyen dolgot más szemszögböl megközelíteni.
pl hiányzik apa? akkor irány a fényképes album nézzünk képet apárol. fogjunk egy polóját és öleljük át apa polóját.
ne azon kezdejetek el vitázni, hogy psilni kell menni, hanem azt mond neki, hanem kérdezd meg hogy wc után segítsél-e lehúzni a wc-t vagy megy egyedül is.
ha nem akar öltözni akkor ne azt mond hogy menj öltözni hanem kérdezd meg töle hogy a piros vagy a lila polót veszi fel ma?
próbálj ne nemmel közelíteni, hanem más szögböl nézd meg. hogyan lehet másképp közölni vele mit akarsz.
pl hiszti hogy nem kap csokit ebéd elött. akkor kap csokit, na de ebéd után. vagy is egy nemmel kevesebb.
Ez nem lehet butaság, megpróbálom így is.
Mondjuk amit pl te is kiemeltél, hogy hiányzik apa, akkor ha azt mondom gyere felhívjuk apát, akkor meg nem akar vele beszélni, ha hazajön akkor már nem akar odamenni hozzá. Velem ugyanez a szituáció.
Mindegy mi van, csak az ellentéte a jó.
Elsö vagyok.
Szerintem jó a két tanácsot össze venni.
vagy is megpróbálkozol amit én írtam, más szemszögböl való megközelítés, majd ha így is csak hiszti akkor se büntesd hanem egyszerüen ne foglalkozz vele. ülj le játszani, és már ott is lesz melletted és nem sír.
büntetés igazából nem ér semmit. habár nekem 1 éves csak a lányom de marha nehéz ez a gyereknevelés.
Mintha a fiamról írtál volna, csak ő még nincs 2,5 éves.
- apával akaroooook aludni, apa bemegy, apa nem jóóóó anya keeeell oké.. megyek én... apaaaa gyereeeee. na nem. ketten nem fogunk ott állni fiam. utána már sírhat.
- kér lekvárt a palacsintába, összekeni, nem kell csak az üres. én meg utálom a lekvárt, ki fogja megenni fiam?!
-ő akarja becsukni az ajtót, nyitva hagyom neki nem kell, ott hagyja, de ha becsukom visít.
Szóval átérzem. Én átlépek rajta és ha befejezte a nyávogást akkor megbeszéljük. Hogy nem minden úgy van, ahogy ő akarja, és ha egyszer kért valamit (pl palacsinta) akkor egye meg.
Mindig elmondom neki, nálam nem ér el semmit a nyávogással. Az a baj, hogy az apját viszont nagyon ki tudja hozni a sodrából vele. :( Hiába mondom, hogy ne figyeljen rá, nem bírja hallgatni a nyivákolást...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!