Hogy lehet kezelni azt a helyzetet, amikor a párotok mindent kioktatásnak vesz, amit mondtok neki? Már nem merek tőle kérni semmit, mert mindig megsértődik.

Hát, nálunk is ez van :)

Mindig újra és újra mondd el neki, hogy mit hogy, nehogy elfelejtse. Főleg, ha tudod is, hogy el fogja.

Hogy megsértődik az engem nem érdekel, csak a kicsi aludjon, ne sírjon, jól egyen, egyebek...

Hát, lehet, hogy a férjed nem egyszerű eset, de egy cseppet sem könnyíted meg a dolgát ezzel a viselkedéssel.

Próbálok több mindenre reagálni, mert a "kiakadásodnak" is több oka van.

"hiába látja tőlem, hogy hogyan kell, nem csinálja úgy"

Hát ez nem így működik. Én is láttam sokszor anyámat, hogyan vágja másodpercek alatt apró darabokra a vöröshagymát úgy, hogy közben a kezét sem vágja el, de amíg nem vágtam fel magam is pár száz hagymát, addig nem ment.

A babagondozás is ilyen. Te vagy a babával az esetek 95 %-ban, és amit Te már 5000x megcsináltál, azt a férjed kb. 10-edszerre próbálja. Emlékezz vissza, Neked milyen volt a 10. alkalom. Háát.

Rutint kell szereznie, és azt gondolom, hogy ahogy minden anyukának, úgy minden apukának is meg van a saját stílusa. Két anya sem pelenkázik egyformán, az apának sem kell ugyanúgy megcsinálnia.

Vedd lazábbra magad. Ha nem bírod nézni, ahogy csinálja, menj ki, sőt, az a legjobb, ha nem vagy ott, mert akkor nem érzi magát "kontrollálva". Az a gyerek meg csak fel lesz öltöztetve, és ez a lényeg.

Ha azt érzi rajtad a párod, hogy megbízol benne, mint apában, és örömmel adod neki át a babával kapcsolatos feladatokat, akkor talán ő is megkérdezi majd, hogy mit hogy csináljon szerinted.

"Mintha be akarná bizonyítani, hogy ő is meg tudja csinálni. "

Igen,m ezt jól látod, akár tudata alatt is erről van szó. Ha a fentebb írtakat "betartod", akkor ez gyorsan enyhülni fog.

Inkább add a kezébe a babát, hogy fürdesse meg ő, addig Te valami mást csinálsz. És hidd el, menni fog neki! :o) És a baba is "túléli".

"Amikor álmos a lányunk és megkérem, hogy altassa el, nem veszi figyelembe amit mondok, hogy mondjuk ne susogjon neki, mert akor nem alszik el. Pedig ugye én vagypk 95%ban vele, és ismerem a szokásait."

Ez lehet hogy így van, de hidd el, a babák nagyon különlegesek, és különböző "szokásokat" képesek kialakítani egyik és másik szülővel. És ez így is van jól szerintem. Megtanulja, hogy apa így altatja, anya meg úgy, és mindkettőt szeretni fogja!

Ha meg tényleg nem alszik el susogásra, azt a férjed is észre fogja venni, és majd változtat! :o)

A bizalom az alapdolog. Elhiszed-e, hogy a férjed képes jó apa lenni, vagy "csak Te" tudod megfelelően gondozni a gyereket?

Apa-gyerek kapcsolat itt indul. Ha hagyod őket együtt "kibontakozni", később is jó páros lesznek, szoros kapcsolattal, ha meg most nem engeded, akkor a férjed egy idő után úgy gondolja majd, hogy "ok, akkor a gyerek a Te dolgod, ha úgyis jobban tudod..."

De ez senkinek nem jó!

Én is néha frászt kapok egyik-másik jelenet láttán, amikor a férjem van a gyerekekkel, de összességében szuper apukának tartom, aki gondoskodik, ellát és szeret! Én megbízom benne kezdetektől. Egy csapat vagyunk, még akkor is, ha ő rengeteg dolgot másként csinál. És hidd el, hogy ebben az alaphelyzetben, néha még egy kedves szóval meg is lehet tanítani valamire: "Nézd, én így szoktam csinálni, így könnyebb, mert nem akad be a keze stb."

Sok türelem, és "lazulj le tabletta" és menni fog!

Szép családot Nektek!!

Ja, és még egy dologra akartam kitérni. Az alvás alatti csendre.

Ez szerintem egy olyan "probléma", ami tipikusan első gyereknél jelentkezik. Amint lesz kis tesó, kiderül majd, hogy a gyerek számára lehetetlen a csendet biztosítani, és nem baj, ha már az első gyerkőc is megtapasztalja, hogy nem néma csendben alszik.

És igen, van, hogy felébred, pedig ha nem kattogott volna valami, akkor még aludna. Viszont könnyebben fog alkalmazkodni. Hogy csak az ovit említsem, ott 25 gyerek alszik egy légtérben, gondolhatod, mekkora csend van ott... :o)

második

"Mármint, hogy ilyen vagyok és csak az a jó amit én csinálok."

Bocsáss meg, de szerintem nem vagy ilyen. :) Ismerem a neved, a válaszaidat eddig mindig nagyon korrektnek találtam, nem küzdesz-harcolsz az igazadért ha valaki másképp lát valamit, mint te, és ezt nagyon tisztelem benned.

Ne sajátítsd ki a kislányotokat! Ha apa rosszul pelenkázta be, akkor hagyd úgy. Aztán majd jól összepisili-összekakálja magát, és így apa is be fogja látni, hogy rosszul csinálta. (Az én párom is ugyanilyen, eleinte nekünk is problémáink voltak ebből, hogy én "kioktatom", ezért bevetettem ezt a módszert, megspékelve azzal, hogy az összekakált ruhát neki kell kimosnia, ha elrontotta a pelenkázást és azért keletkezett a folt. ;) )

Amúgy egyetértek a második válaszolóval - plusz megspékelném annyival, hogy este üljetek le a pároddal megbeszélni, hogy ki milyen elveket vall a gyerek nevelésével kapcsolatban. Egyeztessétek az álláspontjaitokat.

Mi is eljutottunk odáig mostanra, hogy ha ő pelenkázik-öltöztet-altat, akkor lenyelem a mondanivalóm ("jajj, ne így!"-kezdetű mondatok) és másra figyelek. Hadd küzdjön, vagy beválik a módszere, vagy rájön hogy az adott dologban nekem volt/van igazam. :)

Kitartás és türelem! :)

Igen, mi nők hajlamosak vagyunk azt hinni, hogyha ő látja, tudnia is kéne, hogy úgy kell. De nem, a férfi hiába látja, nem figyeli meg. Nagyon sokat változtattam a viselkedésemen, és ezáltal a férjem is.

Nem "nem látod, hogy nem így kell vetkőztetni/öltöztetni?!", hanem "nézd, megmutatom, hogy nem sír, holnap megpróbálod így?"

Nem "nem igaz, hogy nem tudod halkabban becsukni azt a k ajtót", hanem "felébred rá a pici, megpróbálod halkabban? Nem bántásból mondom, csak mert jobb mindannyiunknak, ha nem ébresztjük fel".

Hidd el, sokat számítanak ezek az apró eltérések.

Igen, a legegyszerűbb, ha hagyod hogy ő is "próbálkozzon". Sőt, még dicsérni is kell -ha xarul is csinálta- hogy "na, ma már egy fokkal jobb a dolog".

Tapasztalat, hogy a ffiak nagy része ilyen.Aannyira nem érdekli őket a gyereknevelés GYAKORLATI része, úgyis te vagy vele otthon, te fürdeted, te tudod mit kell adni neki....Hát ez már a 21. század. Óckodnak segíteni, de vhol mégis érzik, hogy már nem a "vacsit elém asszony, csönd" világában élünk. De hagyni kell nekik, hogy próbálkozzanak. Mi már a 2. babánál tartunk :), de sokszor előjött az elején , hogy "na majd ő megmondja"....pl. "ne beszéljek, amikor altatja a babát, mert felriasztom." (9 hónapig bennem fejlődött , legtöbbször az ÉN hangomat hallotta, biztos felriad tőle....:D). Inkább csöndben maradtam, hogy nehogy alábbhagyjon a lelkesedése, hogy "altatja"....

No meg egy nagy hormonzavar van szülés után is, 150%kal érzékenyebb az ember lánya mindenre. Ez majd pár hónap múlva szépen lecsendesedik benned, nyugi!:)

Csak annyi jótanács még, hogy ne legyél maximalista! Sebaj, ha fordítva teszi oda. Mielőtt odaadod a gyereknek, leöblíted egy kicsit. Régebben én is ilyen voltam, de aztán rájöttem, ha a hegy nem megy Mohemedhez....plusz nem éri meg nekem hogy mindig ezen rágódom, meg 25szörre is elmondom, hogy hogyan kell? Szóval már az segítség, ha elmosogatja. Ha nem úgy akkor amúgy.

Más, idősebb embereknél látom, hogy az asszony világéletében mindent kivett a férje kezéből, mert "nem jól csinálja", most meg jajjgat hogy a férje egy paprikáskrumplit nem csinálna meg. Hát ja, ha elvették a motivációját is már régen.........