Hogy lehet kezelni azt a helyzetet, amikor a párotok mindent kioktatásnak vesz, amit mondtok neki? Már nem merek tőle kérni semmit, mert mindig megsértődik.

2-3 vagyok

Hosszú távon úgy jársz jól, ha hagyod kibontakozni.

És tudod senkinek nem kívánom ezt, ahogy mi is jártunk, de lehetnek ilyen vagy hasonló szituációk más családokban is, és akkor nagyon de nagyon nagy haszna van, ha apának már van némi gyakorlata.

amikor a kisebbik gyerekem 10 hónapos lett, kórházi kezelésre szorultam. 3 héten át jártam naponta kezelésekre, és napi 5-6 órát voltam távol a családtól.

Igaz főztem nekik, de MINDEN mást apa csinált. Pedig neki nehéz dolga volt, mert a pici akkoriban még masszívan szopizott, és velem ugyebár cicin aludt el, letettem és kész. Neki meg magának kellett elaltatnia valahogy, és közben persze ott volt a 2,5 éves nagy is...

Ő maga találta ki, hogy beteszi a babát a hintába, és addig hintáztatja, amíg már lekókad a feje, akkor átette az ágyába, és aludt is.

Szóval hidd el, a férfiak nagyon sok mindenre képesek, csak hagyni kell őket!

És ne kerüljetek ilyen helyzetbe, de az is jól jöhet, ha egyszer egy szombatot a barátnőiddel töltesz majd, és nem kell azon agyalnod, hogy jajj mit fog csinálni közben a férjed a babával.

Nem tudom hány hónapos a pici, de biztos hogy apa is profin el tudja látni.

Vegyél erőt magadon, menj át a másik szobába. Hadd fürdessen ő is! :o)

Nem olvastam a többi választ.

Nálunk is ugyanez volt, és amikor panaszkodtam valakinek, mindig azt tanácsolták, hogy legyek egy kicsit lazább.

Biztos jobban csinálsz mindent, mint a férjed, de akkor sem fog összedőlni a világ, és nem lesz a babának semmi baja, ha valami úgy történik, ahogy a férjed csinálja. Próbálj meg egy kicsit ráhagyni pár dolgot, először csak egy kis időre, lazulj el. Ne gondolj rá, hogy most nem te irányítod a dolgokat. Neked is könnyebb lesz, hidd el.

Nekem anyukám tanácsolta ezt, és hozzátette, hogy még mindig jobb, hogy a férjem is szeretne részt venni a gyerekkel kapcsolatos teendőkbe, minthogy lesz@rná, mi történik velünk, mint ahogy apám tette.

Örülj te is neki, hogy részt akar venni ebben, és engedj neki, mert különben tényleg el fog mérgesedni, vagy egyszerűen csak bele fog unni. És később még nagyobb problémák lesznek ebből, amikor majd nevelni kell a gyereket, és megegyezni olyan kérdésekben, hogy mit szabad és mit tiltsatok.

Nekem régen mindennel bajom volt, úgy mint neked még a villanykapcsolóval is, meg hogy miért nem jár halkabban a parkettán. Aztán lazítottam, pl engedtem, hogy együtt egyenek, pedig utálom, ha malacul esznek, a gyerek játszik az étellel, de ilyenkor inkább kimegyek hogy ne lássam mit művelnek. Még egy kis szusszanáshoz is jutok így. És meghagytam a páromnak, hogy utána takarítson el maguk után.

Tudni kell a férfiakról, hogy ők alapvetően ilyenek. Ha megpusztulsz sem tudsz ezen a fajta viselkedésen változtatni, csak ahogy az előttem válaszolók is írták, könnyíteni tudsz a helyzeten. Ők ilyenek. És egy szavad sem lehet a párodra, ha ilyeneket csinál (mosogat pl.)

Az én párom is ilyen, szerencsére én ennyire nem vagyok maximalista.

El kell fogadnod, hogy bár a te gyereked, de nem bánhat vele mindenki ugyanúgy, ahogy te. Most csak a párodról van szó, nem írsz a nagymamákról, rokonokról. El tudom képzelni, hogy ha mentek vendégségbe, vagy a nagyszülőkhöz, még ott sem tudod elengedni magad, mert félsz, hogy valaki nem úgy bánik a gyerkőccel, ahogy te szoktál. A gyerkőcnek semmi baja nem lesz, ha megtapasztal különféle bánásmódokat. Még picuri, de mi lesz majd a bölcsiben, oviban? Nem vele, hanem veled???? Ki fogsz készülni idegileg....

Mikor olvastam a kérdésed, gondoltam na én is kiírhattam volna, de aztán láttam, hogy nálunk nem ennyire durva a helyzet. Bár a párom valóban mindent kioktatásnak vesz, de mi már azon "vitatkozunk" hogy épp hisztizik e a fiunk, és hagyjuk, vagy valóban sír valamiért és vígasztalásra van szüksége. Vagy azon, hogy épp leteremtem, mert olyat csinált, apa nem látta, 1 perc múlva meg apával bájosan beszélget, csak annyit mond neki, hogy "kicsikém, anya mérges, de gyere játszunk...." stb.

Azért érzed a különbséget.

Az, hogy hogy pelenkázza, hogy fürdeti, a későbbi nevelésre nem lesz hatással, de a nevelési elveket azt valóban előre egyeztetnetek kell majd. Főleg, ha te ragaszkodsz a saját elveidhez. Ha így van, akkor adj apa kezébe majd könyveket, hogy mire oda juttok, olvasson pár elvet, mert csak örök "veszekedésnek tűnő vita" lesz köztetek.

Fogd kicsit lazábbra magad, mert te fogod látni a kárát később! Mindig számolj 10-ig ezentúl, mielőtt valamit mondanál, ha nem is kritikának szánod. Rájössz majd, hogy sokszor jobb, hogy nem szólsz... :o))

Nem tudom jársz-e még erre, de azért írok választ.

Nálunk ez úgy volt, hogy amikor apa volt vele, akkor ő és úgy csinált mindent, ahogy ő akarta. Ha nem sírt, akkor nem érdekelt. Én közben - főleg eleinte - inkább ott sem voltam.

Az altatásra még annyit, hogy a babák nagyon szeretik a mély férfi "susogást". Altatásnál, ha én énekeltem neki a nyuszi ül a fűbent, akkor ordított (tudom, lehet nem kellett volna az énakemmel kínozni :) ), ha ő énekelte neki, jó mélyen dörmögősen, akkor nagyon hamar durmolt is, vagy az én hasamon, még pici babaként sem aludt el, azt apjájén azonnal.

Tehát nem baj az, ha más csinálja.

Egyébként nem lenne baj, ha szednél magne B6-ot, (ha szeded, akkor bocsi).