Akik otthon vannak kettő vagy több gyermekkel, babával, szintén az idegi tűrőképességük szélén egyensúlyoznak nap mint nap? Vagy én csinálok valamit nagyon rosszul?

Kimerült vagy. Ne keseredj el, mert ezzel sajna nem vagy egyedül. Én is ki vagyok sokszor pedig nekem a nagy már oviban van, de amikor mind a kettő itthon van fél perc alatt leszívnak néha.

Mondjuk nálunk az alap feszkót az anyagi bizonytalanság adja, ami miatt nagyon lelkiismeret furdalásom van. Mármint, hogy a kevesebb pénz miatt feszült vagyok és ezért vagyok türelmetlen a gyerekeimmel....mondom is mindig a páromnak amikor megjegyzi milyen feszült vagyok, hogy nekem nem magnézium kell, hogy megnyugodjak, hanem pénz

Viccet félretéve, egy jó fürdő vagy pár gyerekmentes óra vagy perc csodákat tud tenni. Ilyenkor mindig feltöltődök.

Én ugyanúgy érzem, a fiam két éves, a lányom négy hónapos. A hangulatom, mint a hullámvasút. Néha elönt az érzés, hogy mennyire imádnivalóak, aztán meg úgy érzem, hogy "állítsák meg a világot, ki akarok szállni!!".

Tetézve az egész azzal, hogy egy pillanatra sem vehetem le róluk a szememet, hol egyiket, hol másikat még a wc-re is viszem magammal. A nagyobbik ugyanis időnként nagyon csúnyán odaütne a kisebbnek, ha hagynánk.

De biztos vagyok benne, hogy idővel sokkal jobb lesz, csak egy pár évet még kell túlélni.

nálunk 20 hó korkül van. Nagy 3,5, kicsi 2. Még mindig nem könnyű, főleg, hogy többet betegek az ovi miatt, mint nem.

Ha lehet, menjetek ki sokat a szabadba, és néha a naggyal csináljon az apja programot. Most kellene megtanítani a nagynak, hogy próbáljon meg kicsit eljátszani magában. Ne legyen egész nap gyerekezés, inkább szánjál rájuk de. és du. is pár órát, szokják meg ezt, különben meg fogsz bolondulni. Én letettem a kicsit a játszószőnyegre, nem fogtam egész nap, és leültem mellé, közben meg a naggyal játszottam. A nagynak már értenie kell, hogy mi az, hogy nem, vagy hogy várj egy kicsit.

Én is így érzek, mint te. Most mentem volna vissza dolgozni,d e kirúgtak. Emiatt teljesen padlón vagyok. Nem csak a pénz miatt, hanem, hogy ezt tovább kell csinálnom.

A nagy ugyan oviban, meg ő elég rendes. A kicsi, 2 éves viszont születésétől fogva kiakaszt. Nappal nem alszik, éjjel sem, nem eszik, csak bőg, nem játszik el egyedül.

Tudom, hogy nekem az kéne, hogy el tudjak menni dolgozni, de ez 2 gyerek mellett képtelenség. És persze a pénz hiánya is kiakaszt.

3 van nekem is. Pont ezt érzem amit az előttem szóló 3 gyerekes, szeretem én ha itthon vannak, csak VALAKIVEL megosztva tehát 2 felnőtt. Sajnos nekem is úgy van hogy többet van itthon a nagy mint oviban mert mindenféle végigmegy most rajtunk, ez az első évünk az oviban. Eddig nem vették fel, mondván hogy úgyis itthon vagyok. A legnagyobb 4.5 múlt,a középső 3, a legkisebb 10 hónapos.

A tűrőképességem szélén táncolok és az idegeim cafatokban, folyamatos hangzavar kiabálás, ordítás, egymás piszkálása, egymásra árulkodás megy.

Nyilvános helyen a középsőm szokott érdekes dolgokat produkálni, de itthon mindkettő mint az eleven ördög, most már a kicsi is csatlakozott a pakolásba, úgyhogy egész napom abból áll hogy szétválasztom őket, és próbálom lekötni máshol az energiáikat.

Nekünk tegnap szólt az óvónő hogy június 8 ig vihetem (egyébként is itthon van egy hete megint mert beteg volt) aztán szeptemberig semmi...

Az még kérdés hogy a középsőmet egyáltalán beveszik e szeptembertől.

Segítségem semmi, nagyszülők nincsenek úgyhogy az egész nyarat nekem kell a vártán állnom.

Már most elkezdtem tervezni, melyik nap/ héten miket csinálok velük így itthon hogy ne őrüljek bele.