Én fogom nevelni a kisöcsémet, félek hogyan boldogulok majd ezzel a nagy felelősséggel. Nyugtassatok meg, ugye minden rendben lesz?
Anyukámat nagyon hirtelen vesztettük el, apukámmal úgy beszéltük meg, hogy ő továbbra is dolgozik (kell a keresete), én meg magántanuló leszek, hogy a kistesómmal itthon maradhassak. Még csak 5 hónapos.
Eddig is sokat segítettem körülötte és tudom, hogy kell gondozni meg tápit csinálni meg ilyesmik, csakhát ez akkora nagy vállalás, hogy napi 24 órát vele lenni...
Ugye menni fog, ugye bírni fogom??? 16 éves vagyok, felelősségteljes és nem link, no és persze szeretem is az öcsémet - de sok kétségem van, ami remélem természetes is.
válasza:Hú, szerintem mindkét könyvet hagyd a polcon, ott pont jó helyen vannak!
Igazad van, sokkal jobb ösztönösen csinálni a dolgot, és ott a védőnő is, akitől bármikor kérdezhetsz.
Valószínűleg jól fogod kezelni ezt a helyzetet érzelmileg is, mert nem nagyon lesz más választásod. De az is tuti, hogy lesznek mélypontjaid, amikor a pokolba kívánod az egészet, és haragudni fogsz az öcsédre, apukádra, sőt még anyukádra is, amiért ebbe a helyzetbe kerültél. Aztán túllendülsz rajta, és nem leszel rosszabb ember ezektől az érzésektől sem. Ugyanis nagyon sokan érezzük néha azt, hogy túl nagy a feladat, ami a vállunkat nyomja, és jó lenne belőle elmenekülni egy időre.
Arra azért mindig szakíts időt, hogy önmagad lehess!
válasza:Egyetértek az utolsóval, ezeket a könyveket hagyd a fenébe(gondolom nem szeretnéd sírni hagyni a kisöcsédet, ez sem neki sem Neked nem használ)!
Érthető, hogy olvasni szeretnél, ezért inkább ezeket aánlom, hogy egymásra hangolódjatok a kicsivel:
Dr. Büki Andrea: Ölelj át!
Bármelyik Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő könyv
Okosan nevelni tudni kell
William Sears: Éjszakai gondoskodás
válasza:Kedves Kérdező!
Őszinte részvétem az egész családnak.Nem lesz egyszerű a feladat,én 22 éves vagyok van egy 1 éves fiam és sokszor nehéz.
Azt javaslom,hallgass az ösztöneidre a gyereknevelésnél,esetleg kérd ki egy megbízható orvos,védőnő tanácsát az a legjobb.Magadra is szakíts időt,nagyon fontos.
válasza:őszinte részvétem az anyukád miatt:((((
előre szólok, nem leszek népszerű a válaszommal,de a többiekkel ellentétben én a realitások oladaláról fogom a véleményemet elmondani.
16 évesen gyerek vagy és nem fogsz tudni boldogulni egy kisbabával. ez olyan hihetetlen nagy felelősség, ami nem egy 16 évesnek való EGYEDÜL.
apukád menjen gyedre, gondolom a maximális gyedet fogja kapni. ez az ő feladata, te meg besegíthetsz neki, de nem nevelhetetd egyedül az öcsédet!
nem mellesleg, ez ki fog derülni bármilyen hivatalos szervnél(gyámhatóság, akármi), akkor az hétszentség, hogy ezt nem fogják hagyni(mármint, hogy kiskorú neveljen egy babát)az iskolád, a védőnő, gyerekorvvos, bárki bejelentést tehet, hiszen ez a feladatuk.
arról már nem is beszélek, hogy tanulni nem fogsz tudni mellette meg úgy általában semmit se.
kérlek, beszéld meg ez apukáddal, mert ekkora terhet nem róhat rád...nem is értem, miért nem megy gyedre ő...
légy szíves, ne haragudj meg, hanem gondold ezt át, mert nagyon nemes dolog ez, meg szép, amire készülsz, de ez így nem valósítható meg.
válasza:Kedves 15-ös!
Bejött a jóslatod, az értékelésedet nézve látom, már le is pontoztak. Ahogyan az én válaszomat is, amiben arról írtam, hogy ez azért nem fenékig tejfel, és bizony lesznek mélypontok, ha valóban belevág a leányzó.
Sokan pusztán a romantikus oldaláról közelítik meg a kérdést, csak a valóság nem mindig olyan, mint az amerikai filmek.
Teljesen mégsem értek egyet veled. Valószínűleg Ők is átrágták a kérdést minden irányból, és úgy jutottak erre a megoldásra. Nem hiszem, hogy a Gyámügy kifogást emelne ellen, hiszen nem egy 16 éves leányzó neveli önállóan a gyerekét. A környezetemben rögtön kettő is akad.
Viszont egyedül biztosan nem fog menni, ezért ajánlottam az első válaszomban, hogy kérjenek segítséget az Önkormányzattól, mert egy 16 évesnek valóban sok a gyerek, a háztartás, a tanulás így együtt. De ha van napi néhány órában segítsége, akkor végig tudja csinálni.
A korából gondolom, hogy még 2 éve van a gimiben. Ezt kibekkelheti magántanulóként. Mire meg fősulira megy, a picit is bölcsibe lehet vinni, úgy meg már az apuka is jobban elboldogul a helyzettel.
Szerintem a dolog érzelmi része a legnehezebb. Ennek a lánynak meg kell találnia az egyensúlyt. Anyának, gyereknek és testvérnek kell lennie egyszerre, és ez bizony nem lesz mindig egyszerű a számára. Nagyon jó lenne például, ha kapcsolatban maradna az osztálytársaival, együtt tanulna velük, bekapcsolódna a mindennapos kamaszgondjaikba. Csak így van esélyük.
És most nyugodtan lehet újra lepontozni azoknak, akik romantikus filmnek látják ezt a történetet.
válasza:gondoltam, hogy így lesz, Sókristály, de én akkor sem fogok beállni a sorba bólogatni meg romantikázni:)
iszonyúan sajnálom ezt a 16 éves kislányt és segíteni akarok neki. nem fogja bírni.
a válaszomban semmi sértő nem volt vagy bántó.
pont ezek a kifejezések jutottak egyébként nekem is eszembe ezzel az üggyel kapcsolatban, mint Neked: amerikai film, romantika. a többi válaszoló így is tekintett rá. én nem, mert a kérdezőnek VALÓDI véleményre és tanácsra van szüksége. ez a kérdés azért nem az a kategória, amikor valaki megkérdezi, hogy ehet-e terhesen erőspaprikát stb.
válasza: válasza:de nem tudhatjuk, mennyit keres az apuka. ha jóval többet, mint a max. gyed, akkor talán érthető. nekem pl. alig kevesebb a max. gedem, mint a fizetésem volt.
kedves kérdező, ne felejtsétek igénybe venni a családi adókedvezményt! apukád biztosan tudja, mi az.
és írj!
Köszönöm ismételten a válaszokat (mindenkinek ment a zöld kéz).
Édesapám keresete többszöröse a max GYED-nek, és bár nem éltünk különösebben nagy lábon eddig sem (legalábbis ahhoz képest amit megengedhettünk volna magunknak), azért igencsak megéreznénk, hogyha most hirtelen az eddigiek töredékéből kéne kijönni (a megtakarításokat nem szeretnénk felélni). Némileg így is visszább veszünk majd itt-ott, de ez nem is baj szerintem.
A háztartás nem teljes egészében az én dolgom, pl Apu ötletére most hordatjuk az ebédet, én csak öcsinek pepecselek (már elkezdte vele Anyu a kóstoltatást, többféle gyümit is eszik már és nagyon jól haladunk). A mosogatást elintézi a mosogatógép :) felmosni meg söpörni stb a napi tisztogatás meg eddig se esett nehezemre (most úgy csinálom, hogy míg öcsi alszik ezekkel végzek is általában. Már egész jó kis rutint találtam ki, hogy az ő napirendjébe hogyan tudom beilleszteni a háztartási feladatokat). Még azt nem tudom, hogy a nagyobb takarításokat mikor fogom pl fürdőszobasikálás vagy ablakpucolás de majd kitalálok valamit. Különben meg Apu el akar költözni ebből a házból, nehéz neki ide hazajönni, ahol minden Anyura emlékezteti, közösen tervezték és különben se kell nekünk ekkora hodály már, most van több használaton kívüli szoba is és a kert is túl nagy. Na mindegy, szóval egy kisebb otthon rendben tartani is könnyebb lesz, mint egy ekkorát. Meg olyan helyre kéne költözni, ami nem esik ki ennyire, mert innen csak autóval lehet bárhová is értelmesen eljutni, nekem meg ugye nincs jogsim, viszont jó lenne majd a későbbiekre gondolva ide-oda elhordani öcsit, mittomén ilyen babás zenefoglalkozásra, meg talán babaúszásra .. ilyesmik. Hogy ne csak ez az egy db közeli játszótér legyen az elternatíva, ha ki akarok mozdulni vele.
Amúgy én megérem azt a válaszolót is, aki szerint ez így nem lesz jó, mert egy kamasz alkalmatlan egy baba nevelésre. Én ezzel nem értek egyet teljesen, mert egyrészt nem vagyok magamra utalva teljesen, nem egyedül kell mindent megoldanom. A védőnő pl tegnap egész délután itt volt, sok mindent elmondott, és jövő héten is jön majd ilyen beszélgetésre, meg nagyon rendes, mondta, hogy bármi van, hívjam nyugodtan, jön, segít stb, meg ha szeretném, tud ajánlani megbízható és hozzáértő segítséget stb... szóval rendes és biztos vagyok benne, hogy oda fog figyelni ránk a későbbiekben is. A gyerekorvossal is beszéltem, ő is segítőkésznek tűnt.
Másrészt: még szerencse, hogy sokat babáztam öcsivel eddig is, most nagyon nehéz lenne, ha semmit se tudnék a szokásairól meg arról hogy mit kellene kezdeni vele egyik-másik helyzetben. Apu jóval kevésbé volt ennyire mélyen részese a mindennapoknak, meg neki most az idegállapota is nagyon rossz még egyenlőre. Ő alapból is türelmetlenebb mint én, meg amúgy se úgy áll rá a keze egy ilyen kicsi gyerekre. Lehet én vagyok rosszul összerakva, de én élvezem a kicsikkel való foglalkozást, szívesen csináltam eddig is mindent öcsivel, és amúgy is jól kijövök mindenféle korú kisgyerekkel. Bennem inkább megvan a hajlam a gyengéd törődésre - most ez így ritka hülyén hangzott, de mindegy. Ővele haverkodni lehet, viccelni, jókat vitázni, aktívan kikapcsolódni... de egy pici babának még kevésbé erre van szüksége, lássuk be. Ezek is fontos dolgok, és Apu jó apa, szeretem imádom, de öcsinek most kell a bújás is ugyanúgy mint eddig Anyával, és ezt inkább tőlem kaphatja meg, mint Aputól (aki most amúgy is össze van zuhanva).
Az érettségi után valszeg bölcsibe kerül, vagy csanába vagy mittoménhogy hívják, szóval én szeretnék majd továbbtanulni mindenképpen. És abban is biztos igazatok van, hogy lesz olyan amikor a hátam közepére kívánom az egész helyzetet, és utálni fogom. De most sokkal erősebb bennem a megfelelni vágyás, az, hogy ha már így alakult, akkor is működjön a családunk, és éppen olyan szeretet-burokban nőhessen fel öcskös, mintha Anyu még velük lenne, és ahogy én is felnőttem. Biztos, hogy lesznek nagyon nehéz időszakok, meg hajmeresztő helyzetek, meg csupa olyan szitu, amit esetleg Anyu ezerszer jobban kezelne. De igyekezni fogok. És a leányanyáknál azért jóval könnyebb helyzetben vagyok, egyrészt mert a családi kassza sok mindent lehetővé tesz (a pénz nem boldogít, de megkönnyíti, hogy boldoggá lehess - szerintem legalábbis), másrészt meg mert nem vagyok egyedül minden nehézségre. Hiszem, hogy fel fogjuk tudni nevelni ezt a kis krampuszt, talán nem olyan jól, mint Anyu tenné, de a tőlünk telhető legjobban. És valahol hálás is vagyok a sorsnak, hogy itt van most ő, a kis "nehézség" az életünkben, mert nélküle nem lenne feladat, nem lenne mibe kapaszkodni, miért küzdeni. Az, hogy öcsi itt van, Apának is és nekem is a mentőöv, hogy "túléljük" ami Anyával történt.
Itt a kis vigyorex:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!