Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Volt itt olyan édesanya, aki...

Volt itt olyan édesanya, aki több tervezett gyermek nevelése közben véletlenül (védekezés ellenére) megint terhes lett és nem tudván a babát felelősséggel vállalni, elvetette?

Figyelt kérdés
2011. jún. 10. 08:25
 1/4 anonim ***** válasza:

Az én esetem kicsiben mas, bar mégis hasonlo. Volt mar két fiam. Épp visszamentem dolgozni, kinevezés előtt alltam, amikor spiral mellett pozitívat teszteltem. Nem akartam elhinni. Egy honap múlva volt a kinevezésem, két honapja dolgoztam... Nagyon rosszkor jött. Ültem a teszttel a kezemben és csak sírtam. A férjem probalt vigasztalni, és mondta, hogy ha jönni akar, akkor jöjjön. Kezdtem megbaratkozni a gondolattal, de nem mertem a főnököm elé allni, és megmondani neki a helyzetet. Majd a 6. héten elmentem dokihoz, volt szívhang, lattam, és tudtam, hogy nem fogom elvetetni. De minden nap úgy feküdtem le és úgy keltem fel, hogy a gyomrom görcsben volt, hogy beszélnem kell a főnökömmel, a kollégaimat kakiban hagyom, és az, amiért olyan nagyon sokat tanultam, dolgoztam, szenvedtem, a porba hullik. Erőt vettem magamon, és odalltam a főnököm elé. Elmondtam. Először megértőnek mutatkozott, mondta, hogy mivel én vagyok egyedül előterjesztve, ezért ki fognak nevezni, de ugye tisztaban vagyok azzal, hogy mi lesz a vélemény itt rolam. Majd par nap múlva minden nap bejött az irodamba, és szapult. Rossz volt a munkam, rossz voltam én is. Bar akkor mar csak a baba éltetett, de a 8. héten elkezdett egy érdekes folyasom lenni. Elmentem még aznap dokihoz, és nem volt mar szívhang. Műszeres befejezés lett a vége. Szerintem megérezte az a pici lélek, hogy nem vagyok rahangolva, anya nem akar engem annyira, és eltavozott. Annyira összetört a lelkem, hogy hetek múlva tudtam csak terhes nőkre ranézni. És ekkor a főnököm csinalt egy olyan húzast, hogy egy olyan kolléganőt tett be mellém, aki két nappal korabbra volt kiírva szülni, mint ahogy én szültem volna. De túl lettem rajta, és most szeretnénk egy harmadik gyereket. Ez mar 2 éve volt.


Nem tudom, hogy a tanúsag lejön-e belőle. Minden esetre én megtanultam tisztelni az életet, és visszavenni az önzőségemből!

2011. jún. 10. 10:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
megértelek és sajnálom ami történt :( lejön a tanulság, persze. nem önzőség volna, ha most terhes lennék és nem merném vállalni, mert nincs semmi karrierem, semmi kényelmi okom, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak és felelőtlen, meggondolatlan lépés volna megtartani. de nem tudom, tudnék-e egyszerű balesetként tekinteni az egész ügyre abortusszal együtt, és elfelejteni, vagy legalábbis úgy élni, hogy ne mardosson miatta a bűntudat. nekem is spirálom van egyébként...
2011. jún. 10. 12:31
 3/4 anonim ***** válasza:
Nem oktatni akartalak én :)! Csak ravilagítani arra, hogy, ami az adott helyzetben panikot okoz, az nem biztos, hogy egy-két hét elteltével is úgy tűnik mar! Neked kell azt tudni, hogy barmi okbol is akar nem tudod megtartani. Ha ez az indok szerinted tényleg sarkalatos - anyagi helyzet, parkapcsolati helyzet stb. - akkor szand el ra magad, és soha ne hibaztasd magad!!!! Ha atgondolva mégis úgy tűnik, hogy hat lehet, hogy be lehetne vallalni kompromisszumokkal vagy némi lemondassal, akkor viszont ne menj abortuszra. Abortusz esetében viszont tényleg ne okold magad, és ne pörögj, hogy mit tettél. Attol bekattan az ember! Arra pedig semmi szüksége egy csaladanyanak. Élj a többi gyermekednek!!!! Talald meg bennük az elvesztett lelket!!! Nagyon sok erőt a döntéshez!
2011. jún. 10. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
Hidd el bűntudat nélkül nem tudnál élni! 3 gyermekem volt Zuglóban lakásunk, a férjemnek közepesen jó állása, kevés volt a pénzünk, én is visszamentem dolgozni ekkor a legkisebb babám még csak 1 éves volt, nagyon megsínylette a bölcsit, én pedig az ő állapotát. Anyagilag ugyan pár hónap múlva már kezdtünk egyenesbe jönni, de kiderült, hogy babás vagyok. Én mondjuk egy percig nem azon gondolkodtam, hogy megtartsam vagy ne, hanem azon hogy hogyan oldjuk meg. Eztán jött a fekete leves, a dokinál kiderült, hogy ikreket várok. Ezután a férjem azt mondta, hogy eladjuk a lakásunk, vidékre költöztünk, ahol néhány hónappal azelőtt a férjem munka lehetőséget kapott. Most van egy szép kis lakásunk, nagy kertünk, állataink, mindent magunknak megtermelünk, és mellette még eladunk is. Nem élünk jobban, mint azelőtt, de boldogabbak vagyunk!
2011. jún. 10. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!