Én fogom nevelni a kisöcsémet, félek hogyan boldogulok majd ezzel a nagy felelősséggel. Nyugtassatok meg, ugye minden rendben lesz?
Anyukámat nagyon hirtelen vesztettük el, apukámmal úgy beszéltük meg, hogy ő továbbra is dolgozik (kell a keresete), én meg magántanuló leszek, hogy a kistesómmal itthon maradhassak. Még csak 5 hónapos.
Eddig is sokat segítettem körülötte és tudom, hogy kell gondozni meg tápit csinálni meg ilyesmik, csakhát ez akkora nagy vállalás, hogy napi 24 órát vele lenni...
Ugye menni fog, ugye bírni fogom??? 16 éves vagyok, felelősségteljes és nem link, no és persze szeretem is az öcsémet - de sok kétségem van, ami remélem természetes is.
Jesszusom, részvétem.
Azt gondolom, hogy nagyon nagy áldozat, amit most vállalsz, és becsüllek érte. Biztos, hogy anyukád nagyon hálás odafentről ezért.
Nehéz lesz, hogy ne lenne az! De tudod vannak tinianyukák is, akik ezt megoldják, és gondolom apukád is fog segíteni, amikor épp nem dolgozik, hogy te közben pihenhess és tanulj.
Nagyon nagy feladat lesz ez a két dolog együtt, de kívánok neked hozzá elég erőt és kitartást!
Nekem amúgy 16 évesen született az unokaöcsém, és nagyon sok türelmem volt hozzá, nagyon sokat volt velem és valahogy nagyon jól ment akkor a babázás. Most 28 évesen eskü nehezebben megy. :)
Ezt azért írom, hogy higgy magadban, a türelmedben, és a szeretetedben!
S gratulálok előre is, hogy ilyen feladatban is meg akarod állni a helyed! Biztos ügyes leszel!
Biztos lesznek rossz pillanatok, amikor úgy érzed, hogy nem megy, nem bírod, mást szeretnél csinálni, de majd megoldjátok apuddal! Próbálj majd meg magadra is koncentrálni mellette, nagyon fontos, hogy ne csak a gyerek legyen a középpontban, mert akkor hamar belefásulhatsz, értéktelennek érezheted magad.
Nagyon sok kitartást kívánok nektek!
Őszinte részvétem. Szerintem menni fog, a kérdésed alapján akarod, hogy menjen! Szuper tesó vagy!
Sok sikert és kitartás!
Sok lesz ez így, kicsi lány!
Még tapasztalt anyukáknak is nehéz a tanulás baba mellett, és hát hiába leszel magántanuló, azért arra is kell időt szakítanod.
Meg hát valamikor tininek is kell lenned.
Biztosan nagyon ügyes vagy, és szépen fel fogjátok nevelni apukáddal a kicsit, de én a helyetekben kérnék segítséget az Önkormányzattól. Mivel olyan helyekre, ahol többes ikrek születnek, szoktak kiküldeni segítőt, akár általuk fizetettet, akár önkéntest, gondolom a ti speciális helyzetetekben is megoldható lenne.
Még így is jobbára te nevelnéd a babát, de lenne időd bejárni konzultációra, meg néha kikapcsolódni.
Sok sikert kívánok nektek ehhez a feladathoz!
Sajnálom, ami történt! Aki ilyen elszánt, mint te, és bevállalja ezt, annak menni is fog!
Lesznek nehézségek, de közben majd látod, hogy a te eredményedként felnő a kicsi, és ez hatalmas érzés. Kistesód büszke lesz rád, ha majd megérti mi is történt!
Kitartást, türelmet kívánok neked!
Köszönöm a sok biztató választ!
Úgy gondolom, a tanulással nem lesz gond, jó fejem van, sose kellett különösebben magolnom, egyszeri olvasásra megmarad minden, színjeles vagyok pedig semmit se teszek érte ;) Középfokúm is van már angolból, de erre rá fogok hajtani még érettségiig. Franciából meg olaszból alapszinten beszélek (egyiket még megnyomom középfokú vizsgához a terveim szerint). Eddig se sok időt töltöttem tanulással, úgyhogy ez nem fog hiányozni az életemből asszem ezután sem.
Segít majd apu is persze, mondjuk ő keveset van itthon. De korábban járt hozzánk egy csaj (bölcsis gondinéni amúgy) heti 2x pár órára segíteni anyunak, ő ezután is jön majd, szóval nem leszek teljesen magamra hagyva ebben a helyzetben. És ha meg szórakozni akarok elmenni vagy ilyesmi, akkor estére is tud jönni míg apu hazaér.
Én inkább amiatt aggódom, hogy érzelmileg meg tudok-e majd adni neki mindent? Fogok-e tudni minden helyzetben jól dönteni? Elég türelmes leszek-e hosszú távon?... meg még vagy ötszáz ilyen hülye kérdésem van.
Anyu polcáról elővettem két könyvet, az egyik a spock-féle könyv, velem még ez volt az etalon azt mesélte, meg a másik valami Szuperdadus, egy angol nörsz írta akiről tv műsor is szokott menni (mondjuk ebben nagyon meredek helyzetek voltak, remélem az én öcsém nem lesz ennyire félrenevelt mint amilyen kis zsarnokokat ott mutattak...) na szóval gondoltam ezeket el fogom olvasni a napokban. De sok mindenben meg úgyis a megérzések döntenek, nem? Én legalábbis inkább ösztönös vagyok mint logikus asszem. Az nem baj, ugye?
Részvétem:(!
Menni fog!
Van segítségetek? Keress hamar olyan társaságot, ahol kisgyerekes anyukákkal tudsz beszélni, tanácsot kérni. Merre laksz?(jöhet priviben is! bátran írj! valamit találunk!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!