Mennyit tudtok foglalkozni a nagyobbik gyermeketekkel pici baba mellett? Nem érinti rosszul a nagyobbat, hogy kevesebb figyelem jut rá?

Amit az első ír rögtön meg is cáfolom. Hasfájós kisfiam a nap nagy részét ordítással töltötte az első 3 hónapban, így a nagyobbra nem sok időm maradt, pedig mejdnem megfeszültem a két gyerek között. Aludni csak a karomban volt hajlandó 10-15 perceket, majd ha megpróbáltam lerakni rögtön ébredt is, és kezdődött a sírás, így reggeltől estig a kezemben fogtam, hordozóba nem tudtam tenni, mert úgy nem tudott dolgozni a kis lábával.

Tehát sajnos nálunk nem jött be a papírforma, de visszatérve a kérdésre, ennek köszönhetően felütötte a fejét a testvérféltékenység, viszont minden percem, amikor a kicsi alszik, az a nagyé.

Nekem nagy a korkülömbség a nagy már ovis muszály neki, mert szeptemberben suliba megy. 5 és fél év van köztük.

Én is cafolo, az elsőt, én is azt hittem rutinos leszek már majd a kicsi megszokja a rendszert alkalmazkodik. Ehhez kepest szintén hasfájós, alig alszik, napköben szinte semmit születésétől fogva, már 7 hónapos, volt egy csomó gond az egészségével (a csalad szerint ezért is rontotam el mert most meg egész nap rajtam lógna) már mászik, de jön utánam belefúrja a buksijat a lábamba stb.

Igazaból megoldom mert amíg a naggyal vagyok ott a kicsi is, meg megcsinálok így is mindent otthon csak körülményesebb. De azért érzem hogy a nagynak sokszor hiányzik a sok anyával kettesben töltött idő. Főleg mikor pl mennék hozzá játszani és mondja, hogy most nem érek ra dolgom van. Ezt hallja sokszor tőlem mikor pl a kicsit etetem és nem tudok hozzá szaladni egyszerre. Szinte csak napi fel egy órák jutnak vele kettesben ami sajnos nekem is nagyon kevés, de azzal nyugtatom magam hogy nem tart ez sem örökké.

Az a baj, hogy mi amúgy is ehy nagyon magukban, maguknak élő család vagyunk munka/ovi után mindigis szerettünk inkább együtt lenni estig, mint pl szomszédokkal bandázni az utcán, ezzel most nem azt akarom mondani hogy az rossz, csak lehet hogy ezzel pont elkényeztettem a nagyobbom is, hogy mindig ott vagyok neki, most meg hirtelen elvárom, hogy húzza egyedül a cipőjét, mossa már meg a fogát stb, ezeket persze tudta egyedül is, csak mindig azonnal ott voltam ha segítség kellett most meg nem...

Nekem szerencsém van, a pici nyugis, sokat alszik, a nagy pedig teljesen odavan érte, nagyon szereti nézni, ahogyan szoptatok, segít a pelenkázásban, fürdetésben. Sajnos még altatni kell a nagyot, és ha a kicsi is alszik olyankor, a nagy mindig reklamál, hogy Anna miért nincs itt. :) Inkább az érinti rosszul, hogy nem játszhat a kishúgával mindig, amikor szeretne, nem piszkálhatja alvás közben és hasonlók.

Egyébként vettem hordozókendőt, a világ legjobb találmánya, napközben sokat van benne a kislányom, így felszabadul a két kezem, és tudok a nagyfiammal is foglalkozni.

3 ev van koztuk.

a korhazbol elobb kerdezte, hogy hazavisszuk e a babat, utana, hogy anyat is ugye?:) segitett a hordozot vinni.. az elso napokban a furdokenoccsel pancsolni

aztan itt elvagtak

neha kerdezte miert nem beszel, de ennyi

ket napja ket honapos a lanyom, egy ot hat napja simogatja magatol..pl tegnap a jatszoszonyeg melle ulve kellett meselnem.. fogja a kezet, es simogatja neha, meg a labacskajat cirogatja, es mondja, hogy "csikicsiki".. razza a csorgot, meg dudaltatja a plusst.

neha apa segitsegevel felveszi.

es kezd kialakulni benne egyfajta buszkeseg, hogy az ő huga.

SOSE mondjuk, hogy nem tudunk valamit megcsinalni a pici miatt (akkor se ha igy van), ha valaki dicseri a kicsit, mi rakontrazunk a naggyal, ugy altalaban azt ereztetjuk vele, hogy a hugával "kapott", es nem "elvettunk" tole.

Az elsőt én is megcáfolnám.

Kisfiam kb. 4 napos korától napi 2-3x 10-15 perceket aludt, akkor nem ordított, ha a cicimen volt, nem lehetett sehová letenni ...

Majdnem meghülyültem ...