Miért jó Anyának lenni?

Nem tudnám neked megfogalmazni pontosan, hogy mi az, amiért jó anyának lenni.

"Lehet, hogy míg én az íróasztalnál ülök, Anyám otthon csuklani kezd. És akkor elmosolyodik, ránéz a fényképeimre, bólint feléjük, és azt suttogja maga elé: "Tudom, fiam/lányom, tudom, hogy gondolsz rám."

mert a test a testből vér a véremből van egy lény aki boldoggá teszi mindennapjaimat.

mert nincs olyan érzés mely felül tudja múlni azt amikor kezedbe adják gyermeked és boldogság áraszt el.

Ez a legszebb az emberi létben hogy tudjuk értékelni utódunkat és felnevelhetjük s talán még jobbá tehetjük a világot

Egy belülről jövő érzés, amit soha semmi nem tud helyettesíteni, amihez foghatót soha másképp nem lehet átélni.

Legnagyobb öröm és legnagyobb aggódás, legnagyobb boldogság és legnagyobb feladat. Minden benne van, amit egy életben csak a szülőség adhat meg. Minden szépsége és nehézsége mellette a legjobb dolog, amit ebben a piszkos életben csinálhatsz. :)

"Anyának lenni jó,

mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint a kicsi gyerekem!

mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél!

mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni, míg kinn a másik szobában a bősz atya morog, mert elhanyagoltnak érzi magát!

mert annyi mindent lehet tanulni a gyerektől! Mennyi mindent másként lát, mint én! Felfedezhetjük együtt a világot újra!

mert nincs jobb cinkos, mint a gyerekem! Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni, együtt megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva, egyikünk sem árulja el a "titkot"!

mert olyan jó érzés, reggel felmotyózni a kis sereget, körbepuszilni, s útjára bocsájtani a suliba, ellátva az anyai intelmekkel, miegymással!

mert attól sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló kölöknek elég csak annyit mondani-mutatni a két ujjammal: "tudod, a zip-fájl!" értsd alatta a tömörített, ezerszer szájba rágott intelmeket, s gaz sarj rávágja, " Na de anya!".

és az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyerekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő biz már olllllan okos, hogy én mellette csak egy súlyosan retardált egyede vagyok az emberi nemnek...

mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!

mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár magzataimat, s ha más szülőkkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kiséretében mondják: "igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva???

és azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyerekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke cenitvel fölém tornyosul...viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!

és az is milyen jó, mikor először látom féltve óvott lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"! "

Erre a kérdésre szerintem nem is olyan egyszerű válaszolni. Nagyon sok mindenben megváltozik az ember élete és sokan csak a negatívumot veszik észre. (Mert fel kell kelni éjszaka, meg fog- és hasfájás, hiszti stb.)

De aki ezeken túl is néz, észreveszi, hogy milyen változásokon megy keresztül egy picike kis ember, miután megszületett, hogy a legkisebb fejlődésért is ők mennyit dogoznak, míg mi felnőttek sokszor feladjuk. Milyen fantasztikus érzés, mikor először mosolyog rád úgy, hogy tudod, az mosoly tied és senki másé.

Rengeteg dolgot tudnék sorolni, de a legegyszerűbb talán az, ha az anyuka megáll egy percre nézni az ő kis csemetéjét, és a szívét elönti az érzés, hogy mennyire szereti azt apró kis emberkét, aki ott van. Ezt az érzést semmi, de semmi nem tudja helyettesíteni, mert tudod, hogy neki csak te vagy a legfontosabb a földön és neked ő és ez pont elég.

Ennél pontosabban én nem tudok neked magyarázatot adni.

Csodálatos érzés ránézni erre a kis Valakire, tudva, hogy belőled és Belőle van. Nézni, követni, ahogy napról napra egyre okosabb, ügyesebb, felfedezni benne a családtagok vonásait úgy, hogy nem hasonlít senkire, de az én két kedvencem: rámosolygok és MINDIG visszamosolyog, azzal az igazi, telepofis ártatlan vigyorral, és, hogy a vállamra hajtja a fejét és elalszik. Nekem ez a két dolog nagyon megható :)

Még csak három hónapos a Fiam, biztosan fogom majd máshogy is gondolni, vagy tovább, de jelenleg nekem ezért jó :)

És nem mellesleg a házasságom is jobb mint valaha, kiteljesedtünk a Pirinyóval :)

Látom megjelent valaki, aki még nem anya, és nem tudja miről beszélünk, vagy ami még rosszabb, hogy már anya, de utál az lenni.

Sajnálom, hogy itt bárkit is lepontoztak, mert anyának lenni nehéz, de jó. Hogy miért? Mert egy gyermeknél értékesebb ajándék nincs. Rájössz szereteted határtalan felé, és ez igenis csodás dolog. Gondoskodni valakiről feltétel nélkül, számomra gyönyörű feladat, még ha néha nehéz is. Most már tudom mit hagytam volna ki az életemből, és örülök, hogy mégsem hagytam ki.