Anyának lenni - ezt nem lehet előre elképzelni?

Én még amikor terhes voltam,akkor sem tudtam elképzelni,hogy milyen anyukának lenni :-)))

aztán megszületett - megláttam... :-)))

Az anyaságot át kell élni. Mindegy, hogy milyen leszel, nem ez a kérdés, hanem az, hogy ez egy előre elképzelhetetlen dolog.

Én még küzdök az anyasággal, sokkal több nehézség van benn, mint gondoltam. A lányom az első 6 hónapot végigüvöltötte, plusz még refluxos is lett, orvosról orvosra jártunk. Többször voltam boldogtalan, mint boldog.

De most már jobb a helyzet, és tényleg csoda látni a fejlődését. S imádom a kis Csőrike fejét, csak úgy lóg a kis pufikája, húsos Manci. Szóval imádom, de azért kemény a 24 órás szolgálat. :)

Elkepzelni elore nem lehet es felkeszuni sem ra. :)

Az anyasag egy kesz kaosz. Olyan erossegeid kerulnek a felszinre amirol nem is tudtad, hogy leteznek es olyan akadalyokat vagy kepes megoldani amirol nem is hallottal. Szerintem a legnehezebb kihivas, 24 oras szolgalat, hulla faraszto de meg sincs egy olyan pillanat az eletemben amikor azt mondanam: barcsak ne lennek anya. :))

Hali

én nem is a konkrét kérdésre reagálnék,csak arra arészére,hogy én is az a típus vagyok,aki csak a saját gyerekét szereti,a többi gyerek úgy szólván nem érdekel.Azt hittem csak én vagyok ilyen:D

De igen,a a sajátomat én is imádom,és nagyon gondoskodó anyukája vagyok,mások szerint is.

Tehát aki nem szereti a gyerekeket az is lehet nagyon jó Anya!( erre pl én is csak a szülés után jöttem rá)

Jajj de ismerős!! :o)) Pont ezen agyaltam a napokban én is! Hogy sosem vonzott az anyaság, nem is értettem, hogy minek kell gyerek, hiszen mennyi lemondással jár és mennyi nyűg van vele... Egy kisállat látványa sokkal jobban ellágyította a szívemet, mint egy gyereké.

Aztán a férjemmel úgy döntöttünk, hogy szeretnénk egy bébit. Sokáig nem jött össze, aztán végül lombikkal sikerült és 2 hónapja megszületett a kislányom! :o)

Teljesen kész vagyok! Sosem hittem volna vagy legalábbis nem tudtam elképzelni, hogy ilyen érzelmek léteznek egyáltalán! Nem is tudom hogy fogalmazzak, de talán mintha valahogy értelmet nyert volna minden! Egyszerűen imádom! Akkor is amikor nehéz vele, amikor üvölt és én már kész vagyok idegileg. Mert persze nem könnyű meló, az biztos!

És én sem ájulok el továbbra sem egy kisgyerek látványától! De azért már másként nézek rájuk! ;o)

Tehát a válaszom: igen, felülmúlja minden előzetes elképzelésemet!!

Sok boldogságot! :o)