A bölcsőde az olyan borzasztó?

Nincs a bölcsivel semmi baj.

Annál inkább azzal, hogy a nőknek is teljes munkaidőben kell dolgozniuk, így a kicsik sokszor 9 órát töltenek a bölcsiben!

Engem is csak 8 órában tudtak visszavenni dolgozni, ami utazással együtt ugye már 9 óra és akkor nem töltök egy percet sem túlórával! Szerencsére rugalmas a munkaidőm, a 8 órát magamnak osztom be, de akkor is kénytelen vagyok fél8-ra bevinni a gyerekeket oviba-bölcsibe (5 és 2,5 éves fiúk) és legjobb esetben is csak 4 körül érek vissza, de inkább fél 5-5 felé.

A párom 7-5-ig dolgozik, így esély sincs besegíteni. Anyós is dolgozik, ő is csak 5 körül érne oda, de szerencsére heti 1x elengedik korábban.

A lényeg, hogy szerintem 3 év alatti kisgyerekes szülők esetében meg kéne adni a lehetőséget a max. 6 órás foglalkoztatásra is. A munkáltatóknak is hatékonyabb lenne egy kevésbé feszült anyukát alkalmazni.

Pl. én du. 2-3 körül már síkideg vagyok, hogy időben fogok-e vajon végezni aznap és bizony előfordul, hogy a végefelé már csak összecsapom a munkát, ill. nem kezdek bele olyanba, amiről tudom, hogy elhúzódhat. Míg ha fixen végezhetnék 3-kor, akkor sokkal nyugodtabban dolgoznék.

Kiváló pedagógus ismerősöm is úgy fogalmazott, hogy a bölcsőde szükséges rossz! Ne áltassa magát senki, a gyereknek valóban az anyja mellett a helye ilyen pici korban, természetesen ez sokszor nem oldható meg, mivel nagyon kell a pénz. De akármilyen tündérek a gondozók, akármennyire odafigyelnek a gyerekekre, bizony a kicsinek nem jó, hogy nem anyával lehet. De ahogy előttem is írták, a muszáj nagy úr.

Még az óvoda is csak "gyermekmegőrző" az előbb említett szakember szerint, pedig az illető nemzetközi szinten híres ovit vezet. Oda jár az én gyerekem is. De tény, hogy a gyerek - természetesen ha megkapja otthon a kellő odafigyelést és ebbe beletartozik az is, hogy közösségben (pl. játszótéren, vagy csak baráti társaságokban, tulajdonképp mindegy) is tud időt eltölteni rendszeresen - akkor otthon jobban és pozitívabban fejlődik.

Nagyon szerencsés helyzetben vagyok (még!, de ismerve az ország helyzetét, ez bármikor változhat), itthon tudok lenni a gyerekekkel. A lányom csak azért jár fél napos oviba, mert nagyon akart menni, de ha van olyan nap, amikor nincs kedve, marad itthon és kész. Itthon vagyok, így nekem nem probléma. Akinek viszont nincs választása, annak nagyon jó, hogy létezik bölcsi, ovi, főleg, ha olyan intézmény van a környékükön, ahol valóban oda is figyelnek a gyerekekre.

Én sajnos láttam már rá példát, hogy elsétáltunk a bölcsi mellett és a kerítésen át láttam, hogy a gyerekek az udvarra kitett járókákban csorognak és sírnak és senki oda nem megy hozzájuk, hogy megvígasztalja őket... És még ez a bölcsi is tele volt, mert mit csináljon az anyuka, ha nincs választása?

Valaki említette, hogy az idősebbek példálóznak azzal, hogy régebben is kijöttek a gyesből. Persze. Ráadásul még az az előnyük is megvolt, hogy szinte minden családban létezett egy már nyugdíjas, vagy amúgy is háztartásbeli nagyszülő, akire rá lehetett bízni a gyerekeket. A mostani szülőknek ez nagyon ritkán adatik meg sajnos. Így mi marad? Bölcsi.

Nem, nem annyira rossz a bölcsi, de nem ideális. Azt kell kiszámolni, hogy a bölcsődei díjak kifizetése után mennyivel marad több az anyuka fizujából, mint a gyes. Ha a különbség kicsi, áthidalható, akkor érdemes elgondolkodni az otthonmaradáson még egy ideig.

Gabka nagyon jól leírta!

Aki anyagilag megengedheti, az ne adja be a gyerekét csak azért, hogy gyerektársaságban legyen, inkább vigye játszóházba stb!

Szerencsére (vagy a gyerek szempontjából sajnos) és a gyes majdnem nyolcszorosát kapom készhez, így nem volt kétség, hogy mit választok...

A kisfiam is szereti a bölcsit, én is szeretek dolgozni, meg untam is már az itthonlétet, na meg annak a 180e Ft-os plusznak is van helye, így tulajdonképpen nem sajnálom.

Ennél már csak akkor lehetne jobb a mi szempontunkból, ha lenne valaki, aki fél4 körül értük tudna menni az oviba-bölcsibe...

Jav:

...én a gyes majdnem nyolcszorosát kapom készhez...

Kisfiam 2 évesen kezdte a bölcsit, illetve pontosítok, mert családi napközibe jár. A fő ok az volt, hogy a gyesből nem lehet megélni, és muszáj volt visszamennem dolgozni. Egyébként meg már minden reggel úgy keltünk, hogy kisfiam végigsorolta a kis barátait, hogy ki hol van... az egyik bölcsiben, a másik a nagymamánál, a harmadik otthon beteg, stb. Egyszóval hiányzott már neki a társaság, kevés voltam neki, nem tudtam eléggé lekötni.

A beszoktatás negyedik napján picikém már ott is aludt, annyira jól fogadta, hogy szinte el sem hittem. Nekem voltak aggályaim, nem is kevés, hisz addig egyetlen napot sem töltött nélkülem. De az élet megoldotta a problémámat, remekül ment minden magától. Szeptemberben kezdtük, és december környékén volt csak egy kisebb hullámvölgy, addigra elfáradt, többször hallottam a hét vége felé, hogy nem akarok menni bölcsibe. Most már ugye elmúlt 2,5 éves, és ha valami miatt nem megyünk pár napig, akkor már kérdezi, hogy ugye ma bölcsinap van, anya? Hiányzik neki, kérdezi, hogy hányat kell még aludni ahhoz, hogy mehessen a bölcsibe...

Nekem is jót tett, hogy visszamentem emberek közé dolgozni, és kisfiamnak is nagyon jót tett a társaság. Szobatiszta lett, rengeteget fejlődött, angolul is beszél... Nekünk nem borzasztó a bölcsi.

En csak a mi tapasztalatunkat tudjuk leirni de nallunk semmi gond nem volt a bolcsivel. A fiam imadja a kezdetek ota es soha de soha nem sirt. A betegsegeket leszamitva amiket az elejen elkap amig az immunrendszere meg nem edzodik, semmi negativat nem tudok mondani. En szemely szerint nem lattam/latok rosszat abban ha a fiam odabujt egy gondozohoz egy kis szeretetert vagy csak ugy, ha eppen rossz napja volt. Orultem neki, ha tudja, hogy mashoz is batran fordulhat nem csak hozzam. En egyaltalan nem akadtam ki ha siro gyereket lattam aki odarohant egy gondozohoz aki megvigasztalta. Nem estem panikba es sajnalatot sem ereztem, hogy te jo Eg most mas vigasztalja es nem az anyja aki eppen dolgozik. :)

Nem azt mondom, hogy nagyon jol tettem, hogy beadtam es azt sem, hogy rosszul. Megbanni viszont nem bantam meg, hogy igy alakult es a munkahelyet manapsag meg kell becsulni. Ha az ara eppen az, hogy gyerektarsasagba kell adni par honappal korabban szerintem nem a vilag vege. En ezt az elet rendjenek veszem, hogy vissza kell menni dolgozni es mas alternativat kell valasztani gyereknek. Van aki kesobb megy vissza es van aki korabban. Egy biztos, hogy senki sem jokedveben csinalja. Nyugodj meg kerdezo szerintem nem olyan borzaszto. Minel jobban felsz tolle annal rosszabb. Egy anyanak semmi sem lesz soha jobb mint otthon a gyerekkel. Foleg ha a gyerekunket kell "elengedni" akkor az embernek beindul a vedekezo mehanizmusa es hajlamos tulreagalni a dolgokat. En is ezt tettem annak idejen amikor bolcsit valasztottunk. Semmi nem volt jo es mindentol feltem. Mert semmi nem volt jobb mint az, hogy en legyek a gyerekemmel. Aztan leultem es azt mondtam, hogy akkor nezzunk meg par pozitiv pontot is ne csak a negativat keressuk midenbe. Es hidd el rengeteg van csak ngyon nehez elkepzelni, hogy egy fejezet az eletedben lezarul es tovabb kell lepni.

Kulfoldon élek. Fél év nálunk a szulési szabadság. Utánna ha az ember meg akarja tartani a munkáját, akkor be kell állni munkába. En is így tettem. 8 órát dolgozok hétfotol péntekig. Férjem vigyáz a kicsire. O éjszakázni jár. A gyerek megszokta, hogy anya megy dolgozni, nappal apával játszik, szorakozik. Délután meg anyával megy a játszotérre. Nálunk nincs bolcsi. Mi ugy vagyunk ezzel, hogy az a legjobb, ha a családban meg tudjuk oldani a vigyázást. Nincs kiszakítva a saját kornyezetébol, napirendjébol. 3 évesen megy majd oviba és ugy gondolom, hogy csak fél naposra fogom eloszor beadni, hogy szokja a helyzetet. Ha már belejott, akkor már mehet majd az egész nap és az ottalvás is.

15 honapos kislány anyukája