A bölcsőde az olyan borzasztó?

Lányom is 2 évesen megy majd bölcsibe, most szeptemberben.

A munkahelyem visszavár, fontos pozíciót kapok, jó munkahelyen. Szóval én is várom. Egyrészt mert hiszek abban, hogy a lányom jól fogja magát érezni a gyerektársaságban, másrészt lehet valaki nem így csinálja, de én pénzből (is) nevelem őt. Nem az elsődleges szempont, és persze a szeretet a legfontosabb, de az önmagában nem fogja télen befűteni a lakást...

Épp az általad felsoroltak miatt volt (van) nekem is lelkiismeret-furdalásom, sokszor úgy érzem, hogy cserben hagyom a lányom, mert nem maradok vele még itthon, de aztán mindig rájövök, hogy a bölcsődébe járás még nem a világvége, sőt! Nagyon sok gyereke szereti, fejlődik ott, és ettől még ugyanolyan jó lehet a szülő-gyermek kapcsolat! Nem a mennyiségi együttlét számít, hanem a minőségi!

Úgyhogy pont nem érdekel más véleménye már, én ezt látom jónak és helyesnek, a lányom is ezt látja majd természetesnek, hiszen ha én félek, lehet ő is fog, de ha nyugis maradok és teszem a dolgom, akkor azt fogja látni, hogy anya milyen ügyes, a bölcsi pedig milyen jó. :)

A lényeg, hogy nem teheti meg mindenki, hogy otthon marad, vagy épp nem is akar otthon maradni, no és akkor mi van? Az élet nem csak úgy kerek, ha a gyerek 18 éves koráig otthon vagyunk vele. :)

Én csak olyanoktól hallom, hogy rossz a bölcsi, akiknek a gyereke nem járt oda, viszont előítélete bőven van.

Akinek bölcsis a gyereke az ismerősi körömben, senki nem panaszkodott, sőt örült, hogy bekerülhetett a gyerek, örült, hogy dolgozhatott közben az anyuka, és örült, hogy a gyerek általában sokat fejlődött, szocializálódott.

Nem teheti meg mindenki hogy otthon marad, de én ezt nem is bánom. Látom, hogy az én lányomnak kell a társaság, biztos vagyok benne, hogy 3-4 éves koráig én már kevés lennék neki, mert ha gyerekekkel vagyunk, engem el is felejt. :) Ő már most nagyon szereti a társaságot, szeret másokkal játszani, így már most elhordom őt ilyen-olyan csoportokba, foglalkozásokra. Otthon már nem tudom őt úgy lefoglalni. Ja, és a pénz is jól fog jönni, ha újra dolgozhatok. Persze vannak kétségeim, aggódok is, de ezen is túl leszünk.

hát én nem tudom, nekem beszoktatás alatt a szívem összeszorult mikor 11 kor már elfáradtak a csöppek és az anyukájuk után sírtak... volt aki odabújt hozzám :O

szerintem is rossza bölcsi, 2 évesnek még anyára van szüksége, nem társaságra (ugye 2,5-3 éves kor körül változik ez meg). de ha egyszer muszáj akkor ez van, előbb utóbb a csöppség is megszokja :)

Az a baj, hogy a mostani nagyszülők tényleg megtehették, hogy 3 éves korig otthon voltak a gyerekkel, mivel a GYES összege nagyjából azóta változatlan. Akkor még ez elég jó pénznek számított. Ezért mondogatják folyton, hogy nem értik, hogy mi miért nem jövünk ki a GYES-ből, ők is kibírták. Az anyagi oldala az egyik.

A másik meg az, hogy az anyának is lehetnek egyéb szükségletei, minthogy otthon gondozza a gyermekét. Aki ezt ki meri mondani, azt megbélyegzik, mindenféle rossz anyának kiáltják ki, és sajnálják a gyerekét. Pedig én igenis vállalom, hogy 4 év után (2 gyereket szültem egymás után) engem már nem elégít ki a gyermekem gondozása. A gyermeknek mi a jó, ha az anyja otthon van vele 3 évig és GYES-beteg, depressziós, vagy ha elmegy dolgozni, és boldog, kiegyensúlyozott, és mellette még anyagilag sem szűkölködnek?

Egyébként az a baj, hogy ez nálunk nem egészen normálisan működik. Mert abban igaza van az előző válaszolónak, hogy a 2 éves gyereknek nincs napi 8 órában szüksége másokra, vagy legalábbis nem távol az édesanyjától. Mindig azzal jönnek itt, hogy külföldön csak fél év a szülési szabi. Na igen, de akinek gyereke van külföldön, az már nem nagyon dolgozik 8 órában, pláne nem folyamatos műszakokban. Itt is az lenne a normális, ha mondjuk 8-tól 2-ig lenne a gyerek a bölcsiben, de sajnos a félállás nálunk nagyon ritka.

Én is megyek vissza dolgozni, nekem is lelkifurdalásom van. A lányom már ovis, ő 3,5 évesen nagyon könnyen beszokott, de ő mindig is jobban szerette az embereket. A fiam 2 éves, és ha idegent lát, sírva fakad. Szóval vele azért biztos nem lesz egyszerű a beszoktatás...

nehéz kérdés, szerintem az anyós és a környezet azért szól be, mert mindig beszólnak és beleszólnak, ha nem adnád bölcsibe, akkor azt mondanák, miért nem mégy már vissza dolgozni, hát kevés a pénz... szóval nem lehet az ember elég jó. én is sokat gondolkodom a bölcsin, de amíg kijövünk a pénzből nem szeretnék visszamenni (ovi előtt természetesen) mert nagyon anyás a babám. A saját példám alapján sem merem meglépni ezt, édesanyám meséli sokszor, hogy én annak idején hogy vágyakoztam az oviba, mert minden reggel én is elkísértem a bátyámat, láttam hogy megy a gyerekek közé. Amikor én lettem ovis, első nap nagyon boldog voltam, majd elég gyorsan rájöttem, hogy innentől minden nap lepasszol anyu és nem lehetek vele többet, innentől öklendezésig, hányásig sírtam minden reggel és a mai napig emlékszem rá, sőt rémálmaim is voltak az ovival kapcsolatban :( de amikor délután értem jött anyukám már úgy kellett haza rimánkodni, annyira belemelegedtem a játékba. Másnap reggel ismét zokogás...

(32 éves anyuka, 12 hónapos kislányé)

Két gyerekünk van 2,5 és 1,5 éves.

2,5 évesnek már kell a társaság. Remélem ő már ősszel mehet oviba. 1,5 éves más természet, de szerintem már ő is ellenne egy bölcsiben. Elmutogatná és makogná, hogy mire van szüksége.

Első pár hét azt biztosan rázósabb, de ez gyereke válogatja.

Aki már volt otthon gyerekkel 1-2 évet az megérti, hogy miért akar valaki elszabadulni otthonról :).

Beszéld majd meg vele, hogy 1x menni fog. Mond el, hogy így jobb lesz mert te is kikapcsolódsz (mást csinálsz).