Mit csinálnál, ha egy családtagod azt mondaná a hátad mögött, hogy nem vagy anyának való és reméli, hogy nem lesz több gyereked, mert nem érdemled meg? Mondanál neki valamit vagy úgy csinálnál, mintha nem is hallottad volna?

Ha tényleg így van a helyzet,tanulnák belőle.

Ha igenis jó anya vagyok, akkor jól megmondanám neki.

A saját vérmérsékletemet ismerve biztos nem állnám ki szó nélkül, mert én nem tartom rossz anyának magam. Ha valaki ennek ellenére így állítana be, ahogy téged, hát nem tenné decemberbe a karácsonyfa alá, amit kapna.

De ha te nem ilyen típus vagy és tudod, hogy nincs igaza, akkor meg ne foglalkozz vele. A lényeg, hogy te tudod mi a helyzet.

Biztos számon kérném, hogy miből gondolja, mit tettem hogy ez a véleménye.

Aztán elküldeném a p.csába, de otthon átgondolnám, hogy igaza van-e. Már nem abban, hogy jó anya vagyok vagy sem, hiszen az vagyok (és Te is), hanem hogy az ő általa kifogásolt helyzetben helyesen cselekedtem-e?

Szerintem nagyon nem mindegy, hogy "melyik családtag" az illető. Hogy milyen kapcsolatban állsz vele.

Meg az sem mindegy, hogy valaki "visszamondta" Neked (egy szintén "kedves családtag"), vagy a saját füleddel hallottad, csak túl hangosan beszéltek...

Egyébként pedig nagyon fontosnak tartom a helyes önértékelést. Ha rendben vagy magaddal, akkor nem ingathat meg egy ilyen megjegyzés a belső biztonságodban. Hiszen senki sem tökéletes, és szerintem nem is lehet ez cél sem párkapcsolatban, sem gyereknevelésben...