Kutyusos szülők! Ti mit csináltatok a kutyával a baba születése után? Ilyen helyzetben mit tennétek?
Van egy 3 éves yorkienk és egy 8 éves golden retrieverünk.A golden retrieverrel nincs gond,ő barátságos,imád játszani és bírja,ha nyúzzák a gyerekek.De a yorkienk...Ő nem bírja,ha mással foglalkozom,ha sétálunk és találkozunk egy ismerőssel,aki kutyát sétáltat és megszeretném simogatni a kutyáját,akkor a yorkienk morog,ugat és szerintem képes lenne neki menni a máik kutyának is,ha nem hagynám abba rögtön a simogatást.
De a párommal is ezt csinálja.Tévézünk a nappaliban vagy a hálószobában,odabújok a páromhoz,akkor a kiskutyánk addig járkál és fészkelődik rajtunk,amíg közénk nem fekszik.
Szó szerint féltékenységi rohamai vannak,pedig mindig igyekszem vele foglalkozni.
A kutyák a házban vannak,kizárni nem akarjuk őket.
De nem tudom,hogy ha megszületik a babánk,akkor a yorkienk hogy fog viszonyulni az új helyzethez.
Elajándékozni nem akarom egyik sem,mert mind a kettő az életünk része,családtagoknak számítanak szinte.
A yorkiet nem is nagyon tudom itthon hagyni,mert szétrág a házban mindent vagy szétkaparja az ajtót,amíg nem vagyunk itthon.Szóval neki borzasztóan szüksége van ránk,őt nyaralni is visszük magunkkal általában.
Alaposan félreneveltétek a yorkiet. A goldit is félre lehet nevelni, csak annak nem lesz ilyen következménye. Nagyon fontos, hogy ne a kutya legyen a falkavezér, hanem valamelyikőtök a családból. Ezt már a kutya kölyökkora óta el kell kezdeni szabályozni meghatározott módszerekkel. Ebben az esetben nyugodt, kiegyensúlyozott kutyátok lesz.
Mit tudtok most tenni? Én haladéktalanul felkeresnék kutyakiképzőt és elkezdeném a hiererchiát kialakítani!
Más esélyetek nincsen, a kisgyerek az első. Szakember tud majd segíteni.
Szintén kutyatulajdonos anyuka
Második vagyok. Az, hogy rombol otthon a kutya ha egyedül van, szintén annak a jele, hogy nincs tisztában a játékszabályokkal (magyarán: elment a falkám, aminek én vagyok a vezetője, de nem tudok utánuk menni megvédeni őket, megpróbálok azért kijutni - és ezért szedi szét az ajtót...). De nem kell kétségbe esni, viszonylag könnyen kezelhető dolgok ezek, csak határozottan és következetesen kell fellépni.
Még van két nagyon jó könyv, Jan Fennel: "Tanuljunk meg kutyául", és annak második része, aminek nem jut eszembe a címe. Esettanulmányok is vannak benne, többek közt pont az ilyen rombolós, meg "féltékenységi rohamos" dolgok is.
Nekünk is egy goldink van és egy kistestű keverékünk. A nagy nem bejáratos a házba, de a kicsi a babánk születése előtt, volt, hogy velünk is aludt. Ő is féltékenykedett, de mondjuk nem ennyire durván. Én már a kórházból hazaküldtem egy pelust, amin a kisfiunk feküdt, apa ezt megmutatta a kutyáknak. Aztán amikor hazahoztuk a fiamat, az első az volt, hogy bemutattuk nekik. A kicsi kutya a mai napig jön és próbál közénk férkőzni, ha a férjemmel ölelkezünk, de a kisfiunkkal országos cimborák. :) A fiam bármit tehet vele, még soha meg sem morogta. a kisfiam sikoltozva örül neki akárhányszor összetalálkoznak. Ráül, ölelgeti, simogatja, a kutyának meg birka türelme van vele.
De a Ti esetetek azért komolyabb. Ha mindenképpen marad a kutyus, akkor azt hiszem tényleg jobb lenne szakember segítségét kérni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!