Hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy kisbabám lesz?
A barátommal 2 éve együtt vagyunk,én 18 éves vagyok,Ő 21,még egyetemre jár.A barátomnak van saját lakása(3 szobás,szép környéken van),kocsija és nincsenek anyagi gondjai,elég gazdag Ő és a családja is(évente többszöri külföldi nyaralás,mindenből a legdrágább,stb),így nem lenne gond a baba.
De nem tudom,hogy mikor és hogyan mondjam el a szüleimnek.Nem szeretik a barátomat,apa mindig elmondja,hogy miért utálja a páromat és reméli,hogy minél hamarabb észhez térek és szakítok vele,anyával pedig nem tudok beszélgetni a magánéletemről,mert kiakad minden apróságon.
A barátomnak már elmondtam a dolgot,Ő azt mondta,hogy örülne egy kisbabának,lakhatnánk nála és szerinte tökéletes anyuka lennék,de rám bízza,hogy megszeretném-e tartani vagy sem és én megszeretném tartani,mert nem lenne szívem elvetetni,hiszen Ő a mi kisbabánk,hozzánk tartozik,akármilyen pici is még.
Szerintetek hogy mondjam el a szüleimnek,hogy babát várok?Mit csináljak majd,ha ráakarnak beszélni az abortuszra?
Köszönöm a segítségeteket előre is
válasza:Hűűűha ez nehéz...
Elvileg nem küldhetnek abortuszra, hiszen elmúltál már 18. De ugye ott van az is hogy mi van ha nem maradtok együtt a barátoddal, és a szüleidnek eszükbe juthat hogy rólad is és a babáról is gondoskodniuk kell...Tanulsz még amúgy?
válasza:Szerintem a legjobb lenne ha a barátod is ott lenne veled.
Egyszerűen megmondod,hogy Anya,Apa kisbabánk lesz.A párod meg megnyugtatja őket,hogy melletted lesz és közösen felnevelitek a babócát.
Nagykorú vagy,te döntesz az életedről.Ha megpróbálnak rábeszélni az abortuszra megmondod,hogy megtartjátok mert szeretitek egymást és a kicsit is imádni fogjátok.
válasza: válasza:Hasonló helyzetben voltam, csak a szüleim szerették a páromat.
Igaz, nem 18, hanem 23 voltam, de ugyanúgy paráztam a szüleim reagálásától.
Én egy családi ebéden adtam át egy kis dobozkát az első ultrahang képpel, de úgy, mintha csak egy kis apróság lenne.
És láss csodát: meghatódtak, amikor meglátták, hogy a drága unokájuk van a képen.
Szerintem próbálkozz meg te is ezzel, vagy csak a megfelelő pillanatban mondd el nekik.
18 éves vagy, abortuszra nem küldhetnek, te döntesz az életedről és ha a pároddal boldogok vagytok, akkor szerintem tartsátok meg. A Ti életetek, a Ti döntésetek. Sok sikert! :)
Igen,még tanulok.
A barátomnak már mondtam,hogy az Ő szüleinek is el kéne mondanunk azt,hogy unokájuk lesz,de velük szerintem könnyebben fog menni.
Az anyukájával nagyon jóban vagyok,az apukájának meg nincs túl nagy beleszólása az otthoni dolgokba,általában minden úgy van,ahogy a párom anyukája mondja,de Ő is nagyon kedves velem mindig és a barátom anyukája imádja a gyerekeket.
válasza:Azért főleg abban gondolkodj, hogy ezt a kisbabát neked és az apukájának kell felnevelnetek. Megvan a program a következő 15-20 évre.
A nagyszülőktől nagyon szép, ha segítenek, de ez egyáltalán nem a kötelességük. Aki elég felnőtt a gyerekcsináláshoz és a gyerekszüléshez, az legyen elég felnőtt ahhoz is, hogy gondoskodjon anyagi, fizikai és lelki értelemben is a gyerekéről.
Ne ringasd magad rózsaszín álmokban, nagyon nehéz lesz. A fiúdnak jó eséllyel fogalma sincs, mit jelent egy kiscsecsemőről gondoskodni, és csak reménykedhetsz benne, hogy nem rohan el rémülten (vagy sértődötten), mikor rájön, hogy eztán nem körülötte forog a világ, a kisbabához alkalmazkodni kell, a fiatal anya fáradt, nincs kedve bulizni, stb. Hogy alkalmazkodni kell a gyerek napirendjéhez, mert a pár hónapos jó esetben még bárhol elalszik ha berakod a mózeskosarába, de a 8-10 hónapossal már célszerű hazaérni fürdésidőre, ajánlatos betartani a megszokott rendszert, és még akkor is lesznek nagyon nehéz , nyűgös, sírós napok. És a gyereken nincs kikapcsológomb.
A srác barátai még egy nő mellett sem kötelezték el magukat, nemhogy gyereket vállaltak volna. Önkéntelenül is velük hasonlítja majd össze magát, és lesznek időszakok, mikor úgy fogja érezni, komoly hátrányba került ezzel a korai gyerekvállalással.
Ne lepődj meg, ha pár év (hónap?) múlva a fejedhez vágja, hogy becsaptad, szándékosan estél teherbe, hogy őt "megfogd" a gyerekkel.
Nem akartalak túlságosan megijeszteni, de mintha nem fognád fel teljesen a helyzetetek komolyságát. Nem elég, hogyha a fiú "nem bánja, ha megtartod" a babát. Meg hogy az anyukája "szereti a gyerekeket". Én is szeretem, de ha a 20 éves egyetemistám hazaállítana azzal, hogy terhes, hát lenne néhány kérdésem, hogy hogyan képzeli a továbbiakban az életét. Remélem nem arra alapozna, hogy én szeretem a gyerekeket.
Persze mindezen a sok buktatón át is lehet jutni, és szívből kívánom, hogy a ritka kevesek közé tartozzatok, akik minden kezdeti nehézség ellenére szeretetben fel tudjátok nevelni ezt, és a további gyermekeiteket is.
válasza: válasza: válasza:Hát nem tudom. Szerintem csak akkor és kizárólag a kettőjük döntése,ha nem veszik igénybe a szülők segítségét.
De ahogy látom, ők jócskán rá lesznek kényszerülve, lévén egyikük sem dolgozik. A nagyszülők tartanák el őket és a gyereket is. Ilyen helyzetben azért elég nagy beleszólásuk van a nagyszülőknek is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!