El fog ez múlni valaha? Úgy érzem lassan tényleg őrült leszek!

:-( végigolvasva amit leírtál hosszasan jöttek elő bennem is a rég elnyomott emlékek,én is őrjöngtem mikor megmondták,hogy nem tudnak mit csinálni,ahogy bekerültem a szülőszobára engem is lenyugtatóztak...aztán nekem is felírták a Frontint (abbahagytam pár nap múlva,mert nem volt jobb tőle semmi) ,egy hónap múlva mentem vissza szülésznőként dolgozni,életem legborzasztóbb időszaka volt,konkrétan olyan voltam mint egy élő halott.

Emlékszem amikor megkérdezték tőlem a szülőnők az első műszakomban,hogy "És magának van már gyereke ? "

Évekig rágódtam egy olyan kijelentésen ,szülésznő kolléganőm szájából,hogy "TE tehetteél róla,azért lett ez a vége a terhességednek,mert túl sokat aggódtál" akkoriban gyűlöltem ezért,még ma sem bocsátottam meg neki.

Végig sem tudtam még olvasni a válaszokat, annyira felháborít, hogy Frontinnal tömtek, azzal nem segítenek, hanem csak ártanak (ismerősi körből szedett valaki és teljesen tompa volt tőle, persze a dolgok nem oldódtak meg). Kérlek,hogy tényleg fordulj kineziológushoz, tapasztald meg Magad, hogy igenis tud segíteni, de leginkább, mint minden mást ezt is Neked kell akarnod!

Őszintén sajnálom, amin keresztül mentél :-( Egy ilyen estet keveseknek sikerül kiheverni, azaz szerintem senkinek. Azért kell legyőzni ezt, hogy tudd kiélvezni ezt a gyönyörűséges időszakot :-)

Nekem is voltak félelmeim, mint minden anyukának. Úgy jött, hogy a két hetes kisfiam nyelt olyan szinten félre, hogy leállt a légzése egy időre (a szemem előtt fuldoklott). Sokkot kaptam. Azt hittem elpusztulok, hetekig rettegtem az etetéskor, alváskor stb... Mindenféle kivizsgálásokat eszközöltem ki, hogy megnyugodjak. Egyszer egy barátnőmmel beszéltem és mondott egyetlen odavetett egyszerű mondatot, amitől teljesen elmúlt a félelmem. Azóta is ez cseng a fejemben. Egyszóval nem a gyógyszer segít, hanem ez agyban fog eldőlni. Nincs két egyforma terhesség és nincs két egyforma kisbaba sem. Nagyon szurkolok Neked!!!

Utsó, tudod mi az a kényszergondolat? És a kényszerbetegség? Szerinted mi történik, ha a kérdező édesanya netalántán öngyilkos lesz, vagy rosszabbra fordul az állapota? Tudod azért egy szakképzett pszichológus, pszichoterapeuta és egy kineziológus között óriási különbség van! Arról nem is beszélve, hogy vannak esetek amikor egyszerűen muszáj átmenetileg gyógyszert szedni. Pont úgy muszáj, mint ahogyan a tüdőgyulladásra is az antibiotikumot.

A pszichiátriai gyógyszerek elenyésző része csak a nyugtató. Van olyan is, ami pont ezeket a kényszergondolatokat blokkolja, ami ha az ember krízisben van akár életmentő lehet.

Egy valamire való kineziológus nem is vállal önmagában ilyen beteget!

Nem kötekedésként, de azért óvatosan az ilyen tanácsokkal!

Nem tudhatod, hogy a kérdező milyen állapotban van!