El fog ez múlni valaha? Úgy érzem lassan tényleg őrült leszek!

Nem múlik,nem múlhat el nyomtalanul belőled amin keresztülmentél,még sokszor elő fog jönni,lelkileg labilisabbá tesz másokhoz képest.

Ne felejtsük el,hogy a szülést követően sokan küzdenek pszichés problémákkal,a hormonális változások, a fáradtság,kimerültség miatt is,és nálad hozzájön ehhez egy igen terhelő tragikus emlék.

Felelősségteljesen egyet lehet neked tanácsolni ,minél hamarabb szakember (pszichológus,vagy pszichiáter) felkeresése,biztos vagyok benne,hogy ha valakivel hasonló tragédia történt mint ami veled,akkor később vagy a terhesség alatt már,vagy úgy mint nálad a kisbabájával szemben szinte kivétel nélkül meg fog jelenni a babáért való aggódás kóros méreteket öltve,ez a múltadból ered,ne szégyelj segítséhet kérni ,szükséged van rá!

Én is vesztettem el babákat,ikreket a 21. terhességi héten,extraaggódos kétgyermekes anyuka vagyok mára,de a második gyereknél azért már lazább tudok lenni .

Attól ne tars ,hogy őrültnek hinne bárki is emiatt,hiszen meg van a magyarázat a jelenlegi viselkedésedre a múltadban:

"Én akkor teljesen kikészültem, jártam pszichológusnál is, sok idő volt mire helyre rázodtam úgy ahogy".

Hogy tarthatnának őrültnek ha ilyesmin mentél keresztül és most sokkal jobban aggódsz a kicsikédért ?

Szoktál sokat sétálni a picivel,mivel telnek a napjaitok,van a közelben barátnő,vagy másik anyukák ?

MI okoz örömöt mostanában neked ?

Én abban reménykedem ,hogy lassan elér egy csúcspontot,egy szinte már kibírhatatlan szintet nálad ez az aggódás és a végére feldolgozod a másik gyermeked-kicsilánykád :-( elvesztését ,talán ez valamennyire normáls reakció amin most keresztülmész.

Nekem akik még sokat segítettek annak idején azok a sortársak voltak,akik már vesztettek el nagyobb terhességből babát és tudják,hogy milyen ez,hogy az ember megsemmisül lelkileg jó időre,hogy rettenetesen nehéz ebből kijönni,majd pedig az újabb babánál egészen biztosan elő fog jönni előbb-utóbb onnan mélyről ahová elnyomtad,mert elnyomjuk magunkban mivel muszály élni és továbblépni.

Remélem hamarosan csitulni fog amit érzel és elmúlik,az ,hogy a terhességet nem aggódtad túl,az nem jelenti azt,hogy nem voltak benned kitörésre várakozó dolgok amiket jóideig sikerült elfojtani...