El fog ez múlni valaha? Úgy érzem lassan tényleg őrült leszek!

Én "egészséges" vagyok, mégis alapból ódzkodom a panelházaktól vagy az emeletes házaktól. Nem lehet, hogy megoldás lehetne, ha valamilyen úton-módon megpróbálnátok elköltözni? Csak otthon van ez az érzésed, vagy máshol is? Tehát konkrétan a magasság zavar?

Abban igaza van a többieknek, hogy mindenképpen szakember segítségét kell kérned, mert valószínűleg ez a probléma nem tud magától megoldódni. Első körben lehet, hogy olyan valakit kéne felkeresned, aki valóban meghallgat, és nem rögtön gyógyszert ír fel. Hátha tud valami "okosat" mondani.

Szörnyű, amit leírtál. Tudom, hogy vigaszt nem jelent neked, de ez bármelyikünkkel megtörténhetett volna/megtörténhet. Senki sem hibás, ahogy az orvosod mondta, fatális baleset. Nem tudom van-e ilyen fórum vagy csoport valahol, azt sem tudom, hogy van-e értelme, tud-e segíteni, csak egy ötlet, hogy sok megrázó dolgot olvasni itt a gyik-en ebben a témakörben, ti anyukák, akik átmentetek azon, hogy elveszítettétek a babátokat, beszélgetéssel nem tudtok egymáson segíteni? Úgy értem, ha látod, hogy nem vagy egyedül. Úgy gondolnám, hogy ti talán jobban megértenétek, hogy min ment/megy keresztül a másik, mint az akivel nem történt ilyesmi. Lehet, hogy ez is segítene annyit, mint egy pszichiáter, esetleg többet? De lehet, hogy ez butaság.

Van egy anyuka, aki még ősszel írt ide, a kislányát és a férjét veszítette el autóbalesetben, a kislánya 20 hónapos volt. Nemrég írt ide, talán az utolsó bejegyzése, hogy eddig bírta nélkülük. Pedig annyian, de annyian írtak neki az elmúlt hónapok során, nagyon sok mindenki nyomon követte, hogy hogy alakul az élete. :-(

Kedves kérdező!

Ezeket hívják "kényszergondolatoknak" a pszichiátriában! Az, hogy most éppen mi váltotta ki, mi zajlik benned, nem látjuk így az interneten át.

Azt tudnod kell, (ha tetszik, ha nem), hogy ez elsősorban PSZICHOLÓGUsra és PSZICHIÁTERRE tartozik! Tehát elsősorban PSZICHOTERÁPIÁT, nem javuló esetben pedig gyógyszert (NEM FRONTINT!!!!!!!!!!!) igényel!!! Nagyon hangsúlyozom, hogy nem a Frontin a kényszer gyógyszere! Teljesen más hatású vegyülettel kezelik, ami nem nyugtató.

A lényeg, hogy ez annál sokkal komolyabb, minthogy a gyakorikerdesek oldalán tanácsokat adjunk. Sajnos ettől nem fog elmúlni. Javaslom keresd meg Szamosi Évát (ő pszichológus, nem gyógyszerel, viszont kiváló terapeuta), ő fog tudni segíteni. Hókuszpókuszt nem javaslok, mert lejjebb vihet.

Zárójelben kérdezném, hogy nem volt bűntudatod a korábbi baba halála miatt?

Először is, a 16 órás irományodon elsirtam magam,nem kicsit...

másodszor 17:nemtomhányassal nagyon egyetértek,igaz ugyanazt irtam én is az elős oldalon,de hallgass ránk kérlek.........!!!Ha már megfordult az öngyilkosság is a fejedben,ez nem vicc...ettől biztpsan nem lehet rosszabb egy kis antidepresszáns,nekem pl. amit a legtob embernek felirnak abszolut nem volt jo,de van egy olyan ami total maskepp mukodik,nem okoz függőséget,és negyed anniy mellékhatása sincsmint a legtob SSRI nek. Kérlek szépen keress fel egy pszichologust probaljatok meg a pszichoterápiát,és ha még az is lesz a vége hogy gyogyszert ir,az is sokkal jobb mint ez amiben most vagy. Szerintem ezt te is tudod!!!!!!! Ha akarsz irhatsz privatot is. Egy ex depresszios/szorongo/pánikbeteg/kényszergondolatos és talán PSTD-s szal diagnozis az van itt is bőven:-)

Biztosan sokan mondták már neked a környezetedben, hogy ne legyen lelkifurdalásod a kislányoddal történtek miatt, de igazuk van. Sajnos nem járhatunk minden egyes nap vizsgálatokra, hogy minden rendben van-e a babánkkal. Az orvosodnak is igaza volt, a szülés előtt tényleg el tudnak csendesedni a babák, az én kislányom sem mozgott túl sokat a szülés előtti napokban, úgymond rákészült a születésre. Sajnos rá kell bíznunk magunkat az életre, a vakszerencsére, és bízni abban, hogy rendben alakulnak a dolgaink.

Nálad hepiend lett a vége, ha lehet ilyet mondani, a pároddal nagyon megrázó dolgon mentetek keresztül, de együtt vagytok és született egy egészséges kisfiatok. A pszichológus vagy pszichiáter helyett mi nem beszélhetünk, nem fogjuk tudni megoldani az érzéseidet itt a gyik-en, de egy biztos, van miért élned. Ne nézegesd a csöveket fürdés közben, próbáld meg megbeszélni a férjeddel és a családoddal, hogy komolyabb a problémád annál, hogy szakember segítsége nélkül elboldogulj, segíteni fognak neked átvenni a terheket a kisbabád gondozásával kapcsolatban, te pedig felkereshetsz valakit, aki segíteni tud. Ilyen irányba próbálj meg elindulni. Most még talán nem érzed, de a kisfiadnak szüksége van rád. Néhány hét, és rád fog mosolyogni, néhány hónap, és nem lesz más a szemében, aki felér hozzád. Nem szabad őt megfosztanod attól, hogy az édesanyja vagy, a férjedet sem attól, hogy a felesége, társa legyél. A körülötted lévő emberek szeretnek téged, és szerintem bármit megtesznek azért, hogy segítsenek neked. Csak ne félj segítséget kérni tőlük. És írj ide!