Ti is rosszul vagytok, amikor a család beleokoskodik a baba etetésébe, vagy nevelésébe, főleg olyanok akiknek nincs is gyereke?

MOndjuk az, hogy kiakadsz a torta miatt, már tényleg sok :)

Én kisfiam első szülinapján volt 3 torta :))))

Sütöttem neki én.

Rendelt neki a keresztanyukája.

Nagymamám falujában lakik egy kedves lány, aki hobbiból süt, megtudta, hogy nagyim jön a kis dédunokája első szülinapjára, és sütött egy nagyon helyes tortát és elküldte a számára ismeretlen kisfiúnak, csak mert jüban van a nagymamámmal a lány.

Ezek kedveskedések.

Meg kell valahogy tanulni megkülönböztetni a kritizálást és a gyerek felé irányuló szeretet kinyilvánítását. És a humort. Azt szerintem is durva, hogy a fiadnak a sógornő tortát akar sütni, és te már ezt is egy gúnyos "halleluja"-val nyugtázod. Pedig én sógornőmékről aztán lehet rémsztorikat mesélni, tehát én sem vagyok maga a "családi nyugalom és türelem szigete", de azért a kedveskedésnek én tudok örülni.

a 22 - es vagyok.

Tényleg jó meglátása van a 21 -es válaszolónak és tényleg a gyerekek a nagyi unokái, a nagynéni unokahúgai stb., de amikor a 4 gyerekes anyósom olyanokat mond a gyerekeimnek, amikor hozzám bújnak, mert már fáradtak és alvás előtt vannak, hogy "miért szereted az anyukádat, ne szeressd őt, most engem szeress! " és kitépi a kezemből, a gyerek üvölt ... hát nem tudok nevetni a dolgon. és ezt nem egyszer megcsinálta. hogy mondhat ilyet, hogy egy kisbaba ne szeresse az anyukáját. Vagy feljön hozzájuk játszani, ő ütögeti meg magasra dobálja a labdát nagyokat rikkantva, hogy hopp - hopp, a gyerekek meg csak nézik rezzenéstelen arccal, aztán elunják és nem foglalkoznak vele, erre megjegyzi, hogy milyen buta gyerekek még a labdának sem örülnek. Vagy ha a 3 éves lánytól kisebb korában elkérte a babáját, de az nem akarta neki adni, akkor fél órát azt hajtogatta, hogy milyen irigy a gyerek. Szegénykém, azt sem tudta milyen irigynek lenni. Nem panasz képpen, a nagyobbik lány downos, lassabban fejlődik és rosszul esik, ha lebutázza vagy irigynek titulálja. Ezek apróságok, de összegyűlnek és nagyon bántóak tudnak lenni. Higgyétek el én próbáltam nem figyelembe venni, humorral kezelni dolgokat, de ilyen esetben azt hitte szabad a gazda és még durvább lett. Úgyhogy a gyerekeket úgy nevelem, hogy a nagyiékat és rokonokat szeretni kell, rendszeresen látogatjuk őket, ha adnak nekik valamit és a koruknak megfelelő, elfogadjuk (az ételre gondolok, mert játékra és ruhára az anyósom inkább odaadja a pénzt a többiek megkérdezik mire van szükségük), de az anyóssal én tartom a tisztes távolságot. Nincsenek eltiltva senkitől sem, de mi vagyunk a szüleik és ha tudom, hogy valami nem jó nekik, vagy tudom, hogy miért sír és szólok, akkor ne mindig lehurrogás legyen a vége, hanem engem, minket is értsen meg valaki, ne csak mi toleráljuk mások véleményét.

az 5 gyerekes anyuka szerencsés, hogy ilyen családja van, de ez nem mindenhol működik így, bármennyire is szeretné az ember

Kedves 22-es!

Lehet, hogy tévedek, de mi már beszélgettünk a gyerekek alvásidejével kapcsolatban. Én írtam, hogy egyszerre alszik a két kicsi.

Az a gond, hogy igazából nem értitek, mit akarok mondani.

Nem a családdal vagyok szerencsés, bár tényleg klassz családom van, hanem egyszerűen nem veszem fel ezeket a dolgokat.

Szerintetek nálunk nem hangzottak még el a következők:

Bocsi elment, itt folytatom:

-Most a mamát szeresd, ne anyát.

-Hagyd a csúnya apát, gyere a tatihoz.

-De csúnya vagy! - mert mondjuk nem akart enni

-Add oda a cumidat az öcsédnek! De kis irigy vagy! (nem adta oda, öcsi amúgy nem is cumizik)

-Anya ezt nem tudja, majd a mama segít.

Meg ezer hasonló. Ezek az apró mondások még a mi gyerekkorunkban, sőt még az előtt születtek. Ezek egyszerű szlogenek.

Senki sem gondolja komolyan, hogy ne szeresse a gyerek az anyukáját, hogy az apja rossz, hogy Ő maga csúnya, vagy irigy. Mondják, mert azt tanulták az anyáiktól, hogy így kell beszélni a gyerekkel. A gyerek meg megtanulja venni a lapot. Nincs értelme ezen felhúzni magunkat.

Én is szoktam hasonlót válaszolgatni, és a család sem bántódik meg.

értem én, hogy nem kellene ezeket magára venni az embernek, mint írtam próbáltam is, csak ha az embert sok bántás éri nem biztos, hogy sokáig bírja nem magára venni a dolgokat. ezek a "bántások" nem a gyerekek születésével kezdődtek, onnantól csak fokozódtak. és nem mindegy milyen hangsúllyal, gúnnyal mondanak valamit. bármennyire is nem kedvelem a mamát, még egyszer sem mondtam a gyerekeimnek, hogy ne szeressék őt, sőt. Mert úgy gondolom, ha valakit én nem kedvelek, az nem azt jelenti, hogy másnak sem kell őt szeretni és az én "harcom" a mamával nem a gyerekek harca a mamával. és ugyebár a férjem anyukájáról beszélünk, sok ilyen megjegyzés a férjemnek sem tetszik és nem én hergelem az anyukája ellen, hanem ő mondja, hogy már megint milyen megjegyzéseket kaptunk és neki is rosszul esik, pedig neki aztán tényleg birka türelme van.

Jó dolog, hogy te ezt ilyen könnyen tudod kezelni, nekem még nem megy.

a 22 -es vagyok

írok pár mulatságos dolgot is

- a nyálammal kenegessem a gyerek térdhajlatát, így jobban nyúlnak az inak és magasabbra fog nőni

- ne engedjem, hogy a pici megtanuljom mászni, mert nem fog tudni járni

- eleinte, mikor kivittük a szemetet (még nem voltak gyerekeink), pár percre rá kiment, kivette a zsákot a kukából és feltúrta az egészet, a mai napig nem tudjuk, mit keresett, de pár ilyen eset után kimentünk hozzá és megmondtuk, hogy ha valamire szüksége van inkább szóljon, megvesszük és ne a szemetesben turkáljon

- ezek után nem a szemetesben turkált, hanem még bent átnézte a szemeteszsákot, még a gyerek használt, kakis pelusait is kibontotta és átnézte

- az FBI megfigyelő egysége kutya füle hozzá képest, a család többi tagjának elmondta mikor, hova, mivel mentünk, milyen irányba indultunk, hányszor húztuk le a WCt, kik jártak nálunk, hányszor voltak itt, az ablakból, széken állva leselkedik utánunk, a többiek szeme láttára pattant fel egyszer a székre, amikor látta, hogy elmegyünk az ablaka alatt és ezt mondta: "nem mennek messzire, nincs velük a gyerek"

- most a legújabb őrület a szennyvízzel való öntözés a kertben, tavaly nyáron is azzal öntöztek, aztán meg nagy kedvességgel hozta a zöldséget, hogy együk meg. elfogadtam, majd kodobtam. mondom neki, hogy ne öntözzék bűzös szennyvízzel a kertet, nem egészséges, erre ő: csak jól meg kell mosni és főzés után nem lesz semmi baj. az meglehet, de a tudat, hogy mivel öntözték ... hát nem tudom

- és végül értem én a tréfát is, simán lehülyézzük egymást a szüleimmel, nincs belőle semmi sértődés, mert nem úgy hangzik el a "te teljesen hülye vagy" vagy a "nem vagy normális", "tiszta bolond vagy". a férjem is tud kötetlenül szórakozni velük, ellentétben a szüleivel, mert ők nem veszik a lapot. a dédi is majd 80 éves és tőle sem hallottam olyanokat, mint a 72 éves anyósomtól és vele is lehet viccelődni. ezeket a dolgokat nem csak én veszem, vettem észre, hanem a többi menye is, csak azok nem mondják meg a véleményüket, a háta mögött beszélik ki, nekem

még utoljára ringbe szállok

a születésnapokhoz szeretnék hozzászólni

én is hasonlóképpen gondolkodom e téren, mint az 5 gyerekes anyuka, ez a család ünnepe. ehhez képest az anyósom: a nagyobbik lány első névnapján az udvaron adta át az ajándékát, ekkor még csak fél éves volt, nem szóltam, úgysem érti a gyerek. Szóltunk nekik, hogy hétvégén ünnepség a gyerek névnapjára jöjjenek fel egy sütire meg kávéra, hát nem jöttek. A nagylány 1. szülinapja éppen hétköznapra esett, reggel, miután elment itthonról a férjem feljött az anyósom és mielőtt átadta volna az ajándékot hozzámfordult, hogy akkor most már áruljam el, mikor is született a lányunk, mert előző nap este azon veszekedtek az egyik menyével, hogy mikor is születhetett (a napot nem tudta). A sógornőm tudta jól, a mama nem. Szintén meghívtuk a szülinapi zsúrra, nem jöttek. A második névnap: éppen reggelizünk, amikor megjelenik a mama és az etetőszékben megköszönti az unokát, majd elviharzik, mert siet, csak gyorsan felfutott, hogy letudja az egészet és ne legyen rá gondja - ezt így mondta. Na ekkor fogyott el a türelmem és megmondtam, hogy miért nem úgy köszönti meg az unokáját, ahogy illik, erre a kérdés: "miért, hogyan illik?". Mondom neki, hogy megfogja a papát és hétvégén, amikor megvannak híva az ünnepségre együtt feljönnek és megvendégeljük őket, úgy ahogy illik. A gyereknek is kijár a tisztelet, még ha 2 éves , akkor is. Ekkor volt az első alkalom, hogy feljöttek. A férjem fültanúja volt mindennek. A 2. szülinap: már a zsúrra jöttek, de csak az után, hogy a szüleim elmentek. A 3. szülinapot sikerült úgy megünnepelni, hogy mindenki ott volt. Volt is nagy öröm a lánynak, ezt gúnyolódás nélkül mondom.

Szülinapi tortából mindig 2 volt, egyet én sütöttem a másikat úgy hozta valaki, de el is fogyott.

A Mikulás hozzá mindig 2 nappal előbb érkezik, mint hozzánk, a nyuszi vasárnap délután hozza a tojást, a Jézuska 24 - én ebéd után jön, de erről már leszoktattuk, mert nagyon ünneprontó tudott lenni, mert ahogy ő mondja, "mindig az első akarok lenni".

22 - es

Ámulok, hogy mik vannak...

Nálunk most a legújabb húzás az volt, hogy sógornőm varratott magának egy ruhát (abban lesz a lányunk névadóján), és kitalálta, hogy ugyanolyat varrat a kislányunknak, és abban legyen a kicsi, mert ő egyformában akar lenni a lányunkkal... "Májat+banánt adj neki enni!" (Majd én eldöntöm, hogy mit adok a SAJÁT gyerekemnek, aki 6 hós.) Amivel az őrületbe tud kergetni: "Jaj de gonosz ez az anya/apa!!!" Szóltunk már neki, hogy ha ezt egyszer is meghalljuk a kicsitől, nagy cirkusz lesz itthon, de senki nem fog jól szórakozni!A többiről is tudnék regényeket írni, sajnos.

Én meg azon ámulok, hogy mi minden idegesít egy fiatal anyukát. De tényleg : Hihetetlen :)

Én is fiatal anyuka vagyok, "Megáldva" egy érdekes anyós-após-sógornő hármassal, de nem égetném őket máglyán ha viccelődnek vagy kedveskednek a gyereknek.

De nem hiába hallom egyre több embertől: egy mai anyukát gyerekével együtt inkább jobb letojni, abba nem köt bele.