Ti is rosszul vagytok, amikor a család beleokoskodik a baba etetésébe, vagy nevelésébe, főleg olyanok akiknek nincs is gyereke?
Azt már nem részletezném, hogy a nagyszülők sokszor mit művelnek, szerencsére őket már nagyjából lehet kezelni. De a sógornőim (a férjem bátyának a felesége, illetve az én bátyámnak a barátnője - nem is felesége!) 30 körüli nő mindkettő, nincs még gyerekük, és közelről is kb. akkor látnak kisbabát, amikor az enyémmel találkoznak, aki jelenleg 1 éves. Rosszul vagyok, hogy állandóan meg akarják etetni mindennel, anélkül, hogy tőlem megkérdeznék, szabad-e, pl. bármivel a tányérjukból, paprikával az ecetes salátából, stb. Oké, én is adok neki mindenfélét, és megkóstolhat szinte bármit, de azt szeretném tudni ha valaki ad neki valamit, tehát jó lenne, ha előtte megkérdeznének.
Az egyik azt csinálta régebben egyszer ebédnél, hogy engem "tehermentesítsen" készséggel átvállalta a babám etetését amikor a főzelék kb. felénél jártunk, hogy én is el tudjam kezdeni a levest. Persze a gyerek három kanál után elkezdett nyüglődni, majd sírni, mire a sógornőm közli nevetve, hogy ez a kaja olyan sz@r (amit én főztem a gyereknek), hát ezt ő sem enné meg, nem csoda, hogy sír a gyerek tőle. Én erre nem bántom meg őt, csak finoman úgy intézem, hogy adja nekem vissza az etetőkanalat, mert nem fogom őt megbántani azzal, hogy a gyereknek ízlik az ebéd, azért kezdett el sírni, mert utálja ha idegen eteti! De ezzel nem bántom meg őt, aki tudom, hogy évek óta szeretne gyereket, csak nem jön össze. De ő miért szól be nekem? Utána persze mind megette a főzeléket a babám. A másik sógornőm, a minap ugyanez volt pepitában, etetem a babámat a vasárnapi ebédnél, az első kanálnál kicsit fintorgott, mert kicsit meleg volt még az étel (ami akkor üveges bébiétel volt egyébként), erre ez a másik lány: -fúúúú, de sz@r, igaz, hát ezt nem ízlik neked! Majd odafordul anyámhoz, és mondja neki, hogy a gyereknek lehetne abból az ebédből is adni amit mi eszünk, csak össze kellene darálni. Anyám helyesel, a bátyám is (ugye szintén még csak képről látott gyereket az enyémen kívül), én meg erre mondtam, hogy igen, kaphatna belőle, és fog is belőle kapni, de először megeszi a saját ebédjét, és utána megfogja kóstolni a mienkből is azt amit lehet neki. Mert pl. úgy 1 dl tejfölös szószt teljes egészében nem fogok neki adni. De mondjuk egy szelet főtt marhát is hiába darálok le, nem fogja megenni. De a sárgarépát és a borsót viszont megeszi a levesből, adtam is neki, meg is ette. De miért kell nekem magyarázkodnom???
A férjem testvére és felesége múltkor abba is beleokoskodtak, hogy miért sír a gyerek, miért vesszük fel, nem kellene, bezzeg az ő barátaik így meg úgy csinálják, a miénk meg már el van kényeztetve. Röhej, dehogy van elkényeztetve, azért mert megvigasztaljuk ha megijed valamitől vagy beüti magát és sír? Komolyan nem értem, nekem nem jutott soha eszembe másokat így kritizálni főleg nem olyan témában amihez fogalmam sincs.
válasza:Nálunk is szoktak ilyenek lenni...
Pl. hozott a sógornőm valahonnan üveges bébiételt. Ideadja nekem, hogy ma ezt adjam a gyerekemnek. Mondom neki, hogy majd máskor megkapja, ma nem ezt adom neki... Abba is beleszólnak, hogy ha nyűglődik a kicsi az udvaron, hogy mostmár vigyem be, ha a zokni elszorítja a lábát, ne adjak rá többet zoknit, ehet ő már kekszet, babapiskótát, mikor 3 hós volt, adjak már neki bébiételt, 3 hósan szintén krumplipürét, tört krumpli pörköltszafttal most a menő (6 hónapos). Engem is idegesít, hogy beleszólnak, de sz@rok rájuk. Adok rá zoknit, akkor viszem be, amikor jónak látom, nem adok se kekszet, meg ilyeneket. Szombaton is mamám mondta anyunak, hogy adjon a kicsinek a pörköltből egy kis húst. Mondtam neki, hogy nem kell neki. Elmondta még vagy 3x, hogy adjon neki, de mivel elég jó a hallásom, így a végén már elég erélyesen szóltam, hogy értse már meg, hogy nem kaphat a gyerekem!!! Utálom mikor a hátam mögött próbálnak kijátszani!
válasza:Nálam az a szabály, hogy az én házam, az én váram. Nálunk senki ne mondja meg mit csináljak, milyen kajával etetem, mikor altatom.
DE!
Ha a mamánál van a gyerek akkor a mama szabályai vannak érvényben. 1 éves gyereknek már se hústól se tejföltől baja nem lesz. Ha a mama pörköltet ad neki, akkor adjon. Ha csokival adja akkor adja azzal. Ha egy órával később fekteti, akkor tegye. Annyit úgysincs ott a gyerek hogy ez ártson neki, itthon pedig úgyis az mi szokásaink szerint van minden. Itthon ehet répát, nincs csoki és adott időben fekvés van.
válasza: válasza: válasza:Az ilyen helyzetekre jó megjegyezni néhány ügyes és frappáns beszólást, amivel nem tudnak mit kezdeni. :) Próbáld meg lazán és több humorral kezelni a dolgot.
Én sem hagytam, hogy a pörkölttel etessék a gyereket, nem azért mert jujj, disznóhús, hanem azért, mert csípősre készítettem, amit nem bír a gyomra. De akkor egy kis tésztát... 9 hónaposan még nem ismerkedik a tojásfehérjével, nem kap.
De annyira nézi... egy itteni belevaló anyukától tanultam: a macskát is nézi, mégsem szeleteljük fel.
Előre készülök a hétvégére, mert most volt a fiam első születésnapja, hétvégén ünnepeljük a két családdal. Első és imádott unoka mind a két családnál, úgyhogy kaparom a türelmemet addigra. :)
Anyám is és anyósom is válogatás nélkül lenyomnának mindent a torkán, a tortától kezdve az élő malacig, mert nehogy éhezzen a 83 cm-es, 11 kg-os unoka... :)
Egyébként anyósomnál az evésen kívül a kakálás van a toppon. Ha csak egy hangot is kiad a gyerek, már kiabál nekem, hogy "biztos nyomott a gyerek". Válasz: azt mindenki érezné. Két perc múlva: de most is olyan, mintha kakálna...
A végén (egész délelőtt ez ment) már mondtam neki, hagyja békén a kicsit, ha kell neki, megoldja, van rajta pelus. Ha legközelebb bemész a wc-re, az ajtó elé állok és végig kérdezgetni fogom, hogy kakálsz-e.
Köszi mindenkinek. Akik azt mondják sz@r volt a kaja, azoknak ajánlom olvassák el még egyszer, nem volt sz.. a kaja, egyrészt az első alkalommal nem is bébiétel volt, hanem amit én főztem, ami sokkal ízletesebb mint a bébiétel, és egyébként mindent nagyon szépen megeszik a babám, jó evő, mindent szeret.
Amit a sógornők tanúsítottak ebben a helyzetben az nem kritika volt, hanem beszólás, mert nem az étel ízével volt baj, hanem első alkalommal azért sírt a baba, mert azt akarta, hogy én etessem tovább (akkor még kisebb volt és elég mimóza, sokszor megijedt másoktól, ma már nem így van), a második alkalommal túl meleg volt neki. Mea culpa.
Akkor is azt gondolom, hogy akinek nincs, annak fogalma nincs hogy miről beszél, mint ahogy már én is látom, most hogy van, hogy miből áll a babával foglalkozni egész nap, mint ahogy korábban fogalmam nem volt. Mi is a férjemmel régen mindig furán néztünk azokra akiknek sírt a gyereke pl. egy étteremben, hogy jaj már miért sír. De ma már tudom, egyáltalán nem könnyű a szülők dolga. A testvérem múltkor abba is beleszólt, miért nem ébresztem fel az autóban alvó gyereket, miért várok még kint vele a kocsiban fél órát amíg magától fel nem ébred. Hát azért mert úgy látszik én egy ilyen hülye anya vagyok aki a gyereknek is meg magának is jót akar azzal, hogy hagyja aludni, hogy utána ne legyen nyűgös. Ne papoljon akinek nincs. A bölcsinénik, ovónénik természetesen más, nem általánosítani akartam, köszi a jóindulatot.
Akik egyet értenek azoknak is köszi.
válasza:" Én inkább attól vagyok rosszul, hogy azt gondolod, akinek nincs gyereke, az tuti csak mozivásznon látott olyat és lövése sincs az egészről. Pedig nem így van"
Ja. 100-ból 5. 100 gyerektelen ember közül 5 tud gyereket nevelni. De nem is ez a lényeg, basszus, hanem az, hogy az ANYJA neveljen egy gyereket, ne a sógornő.
Másik: sógornőm állandóan a tankönyveivel jön, hogy a gyerekpszichológia könyvében ez áll, meg az áll, ezért én így csináljam, meg úgy csináljam. (egy éve tanul valami orvosi sulit, nem egyetem, de van ilyen órája is).
Gyereket nem akar. De állandóan jobban akarja tudni, hogy az én fiamnál mit hogy tegyek.
És a lényeg: nem tud kezdeni vele semmit. Nem igazából kommunikál vele, szinte átnéz rajta, de amint a gyerek nyekken egyet, mert mondjuk éhes vagy álmos, már keményen rászól, hogy "Ne hisztizzél, azzal semmit nem érsz el!"
A bicska kinyílik a zsebemben.
válasza:A gyerektelen, ám idegesítően beleszóló sógornőéknek én egy mondatot szeretek mondani:
"Nézd, nem akarlak megbántani, de nekem nincs autóm, és nem is tudom hogyan kell vezetni, jogsim sincs, ergo én sem szólok bele, hogyan vezess."
15-ös válaszoló! :) Nekünk is első és egyetlen unoka, és nálunk is hétvégén van az első szülinap az egész csapattal :) Már készítem magam én is: zennnn :) Megfogadom, hogy nem fogom felhúzni magam semmin, beveszem a dilibogyót előtte, még az sem fog zavarni, hogy anyám lesz a központban megint, elvégre az Ő unokájának a szülinapja (én csak az vagyok aki kihordta az unokát, a megszüléshez se volt közöm). Nálunk a szülinap szervezése is úgy indult, hogy már régóta boldogan tervezgettem, hogy mit süssek, stb, mikor anyukám felhívott pár hete, hogy akkor megvan az ebédre a menü és túrótorta lesz, azt fog sütni. Mondtam, hogy köszönöm, de szerettem volna én megsütni az első gyerekem első tortáját. Persze először zokon vette, mert ő csak segíteni akart, de aztán átgondolta és azt mondta: - végül is én sütöttem annak idején neked is. Hát :)) gondoltam, igen, végül is...
Szóval nálunk harc van, nehéz sokszor jó képet vágni, mikor a nagyszülő felkapja a gyereket, hogy "jól meggyomrozza", az meg sír, mire a nagyszülő nevet, hogy jaj de édes, akkor is imádom ha sír...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!