Más is volt olyan helyzetben, hogy várták a babát, de a férje nem igazán tud "bánni" a gyerekkel? :- (

Párom így volt az első 2-3 hétben. Egyszerűen nem tudta mit kell tenni egy csecsemővel. Persze, azt tudta, hogy pelenkázni, altatni, nyugtatni, stb..

Majd mondtam neki, hogy álljon neki foglalkozni vele, pelenkázást tanulja meg, etetést is (tápszeres), mert ha én beteg leszek, akkor csak ő marad, aki 0-24-ig tud foglalkozni vele.

Belejött, ma már simán megeteti, pelenkázza, játszanak.

Szerintem elég rossz ómen ez a dolog. Az még csak-csak érthető, sőt talán természetes is, hogy egy pár napos csecsemővel nem tud mit kezdeni egy férfi, vagy ügyetlenül áll hozzá, de ez azért fel szokott oldódni, és normális esetben egy férfiban is megvan az az ösztön, hogy örömet okozzon neki a gyerek, hogy játszani tudjon vele, hogy boldog legyen tőle. Hát ha ez nincs, vagy 15 hónap alatt se alakult ki, az kicsit gázos. De nem tragikus ugyanakkor, különösen, ha egyébként elfogadja a gyereket. De arra sajnos van esély, hogy az a bizonyos idill, amit te jogosan vársz, később sem fog eljönni.

Próbáld azért közelebb vinni hozzá a gyereket, teremts olyan alkalmakat, hogy együtt lehessenek, de ne vond durván felelősségre, ne legyél számonkérő! Az érzelmeket, meg a szeretetet meg próbáld meg te bepótolni, amennyire lehet!

Szerintem nem veszett még ez az ügy! De neked kell ügyesnek lenned, bújtatva segíteni a férjednek, hogy feloldódjon a lányotok társaságában. Semmiképpen ne kényszerítve próbáld bevonni a férjedet a tennivalókba, vagy a játékba, mert a kényszer az csak még egy falat képez kettőjük közé.

Vagy nem lehet, hogy a férjed előtted szégyellős, és emiatt nem mer ő is gyerek lenni? Lehet ez hülyén hangzik, hiszen ismeritek, megértitek egymást, stb, de a gyermek egy olyan közeget teremtett, amiben egyikőtök sem volt még (legalábbis úgy veszem ki a szavaidból, hogy első gyerek), és mivel új a szerep a férjednek, valamint te látod el a nagylányt 100%ban, azt is gondolhatja, hogy te tökéletesen csinálsz mindent, és ő még csak kezdő lenne, és emiatt gátlásossá válik, hogy vajon te mit szólsz majd az ő viselkedéséhez.

Próbálj olyan helyzeteket teremteni, amikor kettesben maradnak "véletlenül", pl menj zuhanyozni jó hosszasan, vagy ugorj el boltba, akárhova, persze kezdetben ne órákra lépj le, csak fokozatosan. Aztán majd szépen belejön a férjed. Legalábbis én így képzelem el:) Férjem is kicsit ilyen volt, de mára már megváltozott minden! Sok sikert! :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

ez az én kérdésem volt

Szia!

Fokozatosság! Szerintem jó ötlet fokozatosan egyedül hagyni vele. A férjem is kicsit nehezen nyílt meg a fiam felé, bár ő pici korától kezdve, volt egyedül vele két szopi között. Tudatosan így intéztem, nekem is jót tett egy kis szabadság. De nem veszett dolog soha sem, biztos nem érzi szükségét a közreműködésnek, és mivel lány is nem tudja hogyan játszon vele. Próbáld bevonni, nyitni fog, és amint beszélni kezd egyre jobb lesz meglátod!