Ti is rosszul vagytok, amikor a család beleokoskodik a baba etetésébe, vagy nevelésébe, főleg olyanok akiknek nincs is gyereke?

Kedves Kérdező!

Úgy látom, rosszindulatot érzel azokból a válaszokból, amik ellentétesek a te meglátásoddal. Pl. senki sem írta azt, hogy sz@r ízű kaját adsz a gyereknek, csak azt, hogy a bébikaja - akár üveges, akár te készítetted-, nem egy gasztronómiai csoda a felnőttek ízlésének.

Az a baj, hogy nem tudod kellő lazasággal kezelni ezt a kérdést. Egy gyereknek nem csak az anyjára, apjára van szüksége, és mivel nem gép, elég jól viseli, hogy nem egyformán állnak hozzá az emberek. Meg is kell tanulnia ezt az alkalmazkodást ahhoz, hogy később közösségbe tudjon illeszkedni. Persze el kell mondani az alapszabályokat, de nem érdemes ekkora ügyet csinálni az egészből.

Több helyen olvastam, sőt ismerőseim is panaszkodtak már, hogy a mostani fiatal anyukákhoz egyszerűen nem lehet szólni. Megingathatatlanok a nézeteik, sértésnek vesznek minden kérdést,rosszindulatot látnak minden mozdulatban. Szerintük minden rossz, amit régen csináltak a gyerekekkel, pedig lehet ám anyáinktól is hasznos tippeket kapni. És itt nem a tehéntejre, meg a pálinkás kenyérre gondolok :-) És mivel azt sugallják a környezetüknek, hogy Ők mindent jobban tudnak, és nem tűrnek semmilyen beleszólást a dolgukba, előbb-utóbb tényleg elszigetelődnek. És sajnos velük együtt a gyerekeik is. Pedig a gyerek nem tulajdon. Oké, felelős vagy érte, Te neveled, tőled függ te hozod a szabályok nagy részét. De... és ezt tényleg gondold át kérlek: a te gyereked a nagyszülőknek unokája, a testvérednek, sógoréknak unokaöccse, unokahúga. A család része. De nagyon nehéz olyan családban élni, ahol anyán, apán kívül mindenkinek hallgass a neve. Olvastam itt olyan bejegyzést, hogy csak egyszer kell odacsapni, meg rendet kell tenni a fejükben. És ezeket az anyukák a saját családjukról írták. Döbbenetes!

Nem kell elfogadni mindent, amit mondanak, de illene emberként beszélni róluk, és nem sz@ros kölyökként.

Hát, amint látom elég vegyesek a válaszok.

Nálunk is vannak hasonló húzások az anyósom és a sógornőim részéről, néha az anyukám sem piskóta, de ő legalább nem erőszakoskodik, ha valamit nem engedek. Már van egy 3 éves kislányunk, vele is átéltünk pár dolgot, de most mindent újra játszunk a 10 hós lányunkkal. Legutóbb , amikor az anyósom paprikás krumplit főzött, megkérdezte, adhat - e belőle a picinek. Mondtam, hogy ne, mert túlságosan fűszeres, kiütései lesznek tőle, mert nemrég adtam neki egy kevéske húst a csibepeprikásból (hiába szedtem le róla a szaftot), attól is kiütései lettek. Nem adott neki, azt hittem megértett. A nagyobbik lány degeszre ette magát belőle, ízlett neki, ezzel nem volt semmi gond. Pár percre rá valahova kimentem és mikor visszajöttem látom, hogy paprika folt van a lányunk ruháján. Kérdem tőle, adtak - e neki a krumpliból. Tagadta, pedig láttam a foltot a ruháján, és azt azzal magyarázta, hogy játszottak az étellel (!) és ráesett a ruhájára. Mondanom sem kell, estére csupa kiütés lett a pici arca, az orra körül és a mellkasa is. A 3 éves lányunkat 3 hósan tortakrémmel kínálta, 4 hósan már tejbedarát és húslevest kellett volna neki adnom cumisüvegből (!) és fél évesen már margarinos kenyeret mézzel akart neki adni. A mai napig nem bízom rá a gyerekeket, mert annak ellenére hogy 4 gyereket szült borzasztó sok hülyeséget el tud követni. A férjem keresztfiának engedte, hogy a permetet tartalmazó üveggel játszon, mert ö azzal akarta (!) a benzint az autójába önteni - a gyerek egyedül játszott az udvaron, akkor hörpint a permetből, amikor csak akar. Rengeteget tudnék írni a húzásaiból, egy házban élünk, de külön háztartásban.

A sógornőm, akinek van két gyereke és a szűlészeten dolgozik, sőt volt a csecsemőosztályon is (tényleg sok mindent kellene tudnia) a következőket csinálta: kislányunk míg szopott nem volt hajlandó semmi mást inni, szerinte ha erőszakkal is, de adjak neki inni mást is, mert az anyatej nem számít folyadéknak és ki fog száradni a babám. Mondanom sem kell, nem volt vele semmi gond. A pici babának 4 hósan tojást akart adni, mondtam, hogy ne, mert az allergén, nemsokára ehet már tojássárgáját, de egész tojást még nem. Erre azt válaszolta, hogy "jé, nem is tudtam, hogy a tojás az allergén!" A múltkori paprikás krumplis történetben ő is asszisztált. Simán megetette volna a gyerekeimet 8 hósan sós mogyival. Kinevetett, amikor a nagyobbik lányunkat nem cumusüvegből, hanem kiskanállal tanítottuk inni. Még nem volt egy éves, amikor már pohárból ivott, a cumisüveget nem is ismerte, mert 12,5 hós koráig szopott, utána meg már pohárból ivott. Most a 10 hós picink még nem tud pohárból inni és itt is megvolt már a gúnyolódás, hogy neki már bizony régen pohárból kellene innia.

Száz szónak is egy a vége. Én sem szeretem, ha beleszólnak a dolgainkba, én is úgy gondolom, hogy már csak ismerthetem a gyerekeimet és tudhatom, hogy mi a jó nekik, mert mégis csak én vagyok velük a nap 24 órájából 24 órát. És hadd ronthassak el én is pár dolgot, mert én sem vagyok tökéletes (tetszett a beszólás, én is így gondolom, de még nem vágtam vissza vele).Ha valami olyannal kínálják, amit szeretnek és megehetik, megengedem, de ha tudom, hogy gondot okoz náluk vagy nem szeretik és csak játszani fognak az étellel, nem engedem, hogy adjanak nekik. de itt is az a kifogásuk, hogy én biztosan rosszul főzök és nem ízlik nekik, majd az övékből tutira esznek. Hát az sem kell nekik. Sokszor gondoltam én is, hogy csak segíteni szeretnének, de olyan idiótaságot még nem hallottam pl. hogy az anyatej nem számít folyadéknak, vagy hogy húslevest szétmixerelve cumisüvegből adjak enni.

Üveges bébiételből csak a gyümölcsöseket adtam nekik, a nagyobbik nem szerette, a pici imádja a sárgabarackosat, körtéset és az őszibarackosat. A zöldségeseknek és a húsosaknak rossz íze van, de ettől függetlenül szerethetik a picik, mert rengeteget gyártanak belőlük. Amúgy még a gyümölcsoset sem adnám, ha lenne gyümölcs a kertben, de úgy gondoltam inkább ezt adom a picinek, mint a permettől kínjában beérő üzletláncos "gyümölcsöt".

és most még csak az etetésről írtam ...

Igen, a 21-esnek jó meglátásai vannak, s valahol igaza van abban, hogy a mostani fiatal anyukák (magamat is beleértve) nehezen fogadunk el anyai, nagyanyai, anyósi stb tanácsokat, nehezen tudjuk kezelni a kérdéseiket is, de megmondom miért.

Azért, mert a nekik kérdésnek tűnő "kérdés" úgy van feltéve, hogy az már-már kritika, illetve burkolt kritika is egyben és/vagy számonkérés (mondván, hogy ők ezt így és így csinálták/csinálnák és miért ezt és ezt adod, teszed, veszed, eteted..stb, mert azt így kell és stb stb. Továbbá a tanácsaik sokszor NEM tanácsok, hanem a tanács köntösébe bújtatott elvárások és/vagy "parancsok", amit igenis látni szeretnének megvalósulni. Ha pedig ez nem következik be, akkor jön az újabb számonkérés vagy kérdéssorozat.. (Miért nem így és ezt tetted, adtad stb, amikor már a múltkor is megmondtam, hogy így és így kell...stb stb

Sajnos kevés az olyan szülő, nagyszülő, anyós, idősebb hölgy rokon, akik a megfelelő stílusban tudják lekommunikálni a kérdéseiket és tanácsaikat. Igen, persze.. sok fiatal azt gondolja, hogy ő tudja a legjobban ezt és ezt és nehogy már beleszóljanak.. De ugyanez fordítva is igaz. Az idősebb korosztály a korukra való tekintettel és x gyerek felnevelése miatt azt hiszik, hogy ŐK tudnak mindent a legjobban (lásd fentebbi példákat, hogy mekkora hülyeségek is tudnak művelni "anyáink").

Nekem dióhéjban és hirtelen ennyi lenne a hozzáfűznivalóm...

21-es vagyok. De enyém az 1. és a 8. komment is.

Köszönöm 24-es megjegyzését. Azoknak pedig, akik lepontoztak, vagy csak leírták, hogyan kell "megnevelni" a nagyszülőket, családot, csak egyet tudok írni.

Nem lehet olyan rossz a gondolatmenetem, mert nálunk nincs vita apóssal, anyóssal, rokonokkal, nincsenek generációs problémák. Őszintén örülök minden családtagnak, barátnak, aki betér hozzánk, és erre a nyitottságra nevelem a gyerekeimet is. Csak sajnálni tudom azt, aki azt írta, fél a gyerek szülinapi ünnepségétől. Bennem minden gyereknél várakozás volt, öröm, készülődés, szervezkedés a családdal, mert az a nap nem csak a gyerek ünnepe, hanem a családé is egyben.

Alig várom, hogy a legkisebbel is átéljük :-)

A 15-ös válaszoló vagyok.

Jókat írsz, sok mindenben értek veled egyet. De! Minden család, anyuka, anyós, sógornő, húg, nőrokon más. Lehet, hogy neked szerencséd van velük, mert mindenkit jó és kellemes természettel áldott meg az ég. :)

Hiába szeretnék én is nyugodtan, vidáman készülni a születésnapra, nehezen megy, mert anyósom, ahelyett, hogy nagymamaként készülne, egész egyszerűen át akarja venni az én szerepemet. Ő akar főzni, ő akar születésnapi tortát sütni (már megsütött egyszer 33 és egyszer 31 darab tortát a fiainak), akkor adja már meg a lehetőséget, hogy én is süssek a fiam első születésnapjára. Vannak, akik egész egyszerűen nem akarják kiengedni a kezükből a vezetést, pláne átadni egy fiatalabbnak. Mindent tudnak és mindent jobban tudnak.

Félre értés ne essék, nagyon szeretem az anyósomat, szívesen hallgatom a régi nevelési elveit, mert szuperül csinálta. Csak valahogy már elfelejtette, hogy milyen egy kisbaba, pici gyerek. Sajnos, ritkán látjuk egymást, pont ezért nem szeretem, ha beleszól az etetésbe, mert ilyen téren nem ismeri a fiamat.

Ha nagyobb lesz a gyerkőc és már nem igényel ilyen aprólékos gondoskodást, teljes lelki nyugalommal fogjuk elengedni hozzá akár több napra is.

Egyébként sok fiatal anyukának nem azzal van baja, hogy tanácsot, segítséget próbálnak adni neki, hanem a tálalással. Tényleg sokszor inkább kritikának hangzik, ahogy előadja magát a "segítő", és a kritikát mindenki rosszul fogadja.

A férjem egyik idősebb hölgyrokona ebben példaértékű, mert olyan ügyesen és frappánsan tudja előadni a dolgokat, hogy az valóban segítség vagy jó tanács, amitől nem úgy érzi magát a sokszor amúgy is bizonytalan anyuka, mint egy idióta.

21-es vagyok. A sz@ros kölyök egy kifejezés, sokan használjuk. Én a döbbenetemet fejeztem ki vele azzal kapcsolatban, hogy néhányan milyen stílusban írtak a hozzátartozóikról. Nem volt ebben semmi kioktatás.

Nem vagyok minden tudás tudója, mert bár 5 gyerekem van, nem ismerhetek minden problémát, és hát azt is tudjuk mindannyian, hogy minden gyerek más és más, nekem sincs két egyforma, tehát általános megoldások sincsenek.

Én csak empátiáról, toleranciáról, békében egymás mellett élésről írtam, valamint a tapasztalatról, hogy sok anyuka nehezen fogadja el a családja jelenlétét a babája életében.

Annyi az egész, hogy máshogy látjuk a dolgokat. Te úgy érzed, megbántanak azzal, ha nem te sütöd a tortát. Én meg úgy, hogy ezzel örömet okozok anyósnak, ráadásul egy csomó időm marad. A kicsit meg marhára nem fogja érdekelni, hogy ki sütötte a tortáját:-)

Kaptam olyan reakciót is, hogy biztosan szerencsém van, mert jó természetű emberek vesznek körül. Hát ha ez szerencse kérdése csupán, abból óriási adag kellene ekkora létszámnál. 2 pár nagyszülő, 2 dédi, a férjemnek és nekem összesen 5 testvér, közülük 3-nak a párja, ez 14 ember, és ez csak a gyakran megjelenő szűk család. Tényleg jó adag szerencsém lehet, mert egyikükkel sincsenek problémáim.