Van aki csalódott párjában, férjében, mint APA? Ha igen, miért?

Megértem, hogy el vagy szomorodva emiatt... sajnos én nem tudom megerősíteni, nálunk ő tényleg nagyon szereti, kislányunk van szintén, 11 hónapos, tervezett baba, 7 éve vagyunk együtt, 2 éve házasok, ő 32, én 31. Játszik vele, énekel neki, puszilgatja egész nap, éjjel felkel hozzá ha én túl mélyen alszom, reggel átpelenkázza (kakisat is) engem hagynak még pihenni olyankor. Persze az egész napot én töltöm a babával, ő sokat dolgozik, pont ezért ha itthon van, próbál minél többet babázni. Öltözteti, vetkőzteti, ha kell elmegy vele sétálni egyedül, amíg én tanulok vagy tornázni megyek. Persze ez nem minden napos, de heti 1 ilyen alkalom megvan.

Viszont megnyugtatásul mondom, ismerek én is olyan apukát, aki a 18 hós kisfiát nem puszilgatja (picibaba korában sem), nem pelenkázza, nem fürdeti, még egy pulcsit se tud ráadni, valószínű nem is akar, megakad vele, és rögtön hívja anyát, hogy neki nem megy. De biztos, hogy nagyon nagyon szereti a kisfiát, csak ő ilyen vérmérsékletű...

Neked kell érezned, a szíved tudja...

Az az igazság, hogy sok apuka nem tud mit kezdeni az ilyen picivel még, csak később tudnak már velük játszani. A többit pedig az anyára bízzák, ami foglalatosság a gyermekkel jár. Azért legalább a házimunkában segíthetne némit.

Szoktatok erről beszélni ? Mit mond miért nem segít ?

Elvileg nem is segítség kellene legyen.

Az az igazság, hogy bár nem a gyerekek kapcsán, de volt, hogy lent voltam, és már már azon filóztam, hogy külön menjünk, mert én így csak idegesebb vagyok miatta, és nem akarom a gyerekeket így nevelni, mert nehéz valljuk be úgy csinálni, mintha mi sem történne, mikor bánt valami. De nálam az igen nagy csapás lenne, ha nem csinálna a gyerekekkel semmit és nekem se segítene. Mostmár így család a család a gyerekekkel együtt, meg kell szoknia a férjednek, el kell fogadja, és módosulnia. Ha nem akar, akkor lehet, hgoy tényleg jobban jársz nélküle, mert legalábbis nekem, ha idegileg jól vagyok, nagyon sokat elbírok egyéb terhet.

Remélem megtudjátok beszélni, és eredményre juttok.

Ó, hát ezért ne légy szomorú! Miért kellene a te férjednek olyannak lennie mint másnak? (amit ITT olvasol)

Akkor ő is joggal vágyódhatna olyan nőkre amivel a haverok, neadj'Isten ismeretlen fórumozók dicsekednek! De mi értelme is lenne?

Te biztosan az első perctől mindent tökéletesen megcsinálsz (ha nem is így érzed ő tuti így gondolja) és bizony a kis bamba (már bocs:), nem is hiszi, hogy tudna neked segíteni.

Oké, hogy mondtad, de konkrétumot kérj tőle mindig!

Nem csak úgy általánosságban, hogy "segíts már valamit.

Akkor azt fogja gondolni, hogy "na ennek meg mi baja van már megint"

És ha megcsinál valamit, DICSÉRD meg, mondd, hogy ezzel miért is van nagy segítségedre...most mennem ell:)

Konkrétan szoktad kérni vagy csak úgy általában?

Ilyenekre gondolok pl.:

Levinnéd a szemetet, kérlek?

Segítesz nekem bepelusozni? Megmelegítenéd a vizet? Ráadnád a kabátját? Elmosnád a cumit?

Teljesen konkrét mondatokat mondj neki és udvariasan, persze nem pitizve.

Szóval a kérdés, hogy erre hogy reagál, mert ha ilyenkor azt mondja, hogy NEM, vagy nem is mozdul, szerintem gáz.

Én nem azt mondom, hogy egy férfi vegye át a háztartást és a gyereknevelést, de egy normális embernek látnia kell, a párja nehéz küzdelmet folytat, ha fáradt. Gyerek nélkül is segítenie kellene. Pl. ha fáj a karod, ő viszi a nehéz csomagot, és ez nem gyerekkérdés.

Ha pedig nem foglalkozik a gyerekkel, kérdezd meg miért.

Az előző bejegyzésre sajnos nekem azt kell mondanom ,hogy hát az én férjem sokat válaszolta, hogy NEM.

Majd' szétdurrant az agyam miatta.

Most, hogy már "mobil" a baba, mászik-lépeget, többet foglalkozik a babával...játszani.

Minden egyes kérésnél próbára teszi a türelmemet, és volt olyan időszakom, hogy mindent erőszakosan kértem tőle, mert tudtam, hogy ha orditok, akkor biztos megcsinálja. Csak ugye ezt a babának nem kellemes hallgatni...úgyhogy leszoktam róla.

Próbálok empátiát ébreszteni benne a baba iránt, de mindig kiforgatja a szitut.

Szerintem egy 16 hónapos már nem olyan pici, hogy ne lehessen vele mit kezdeni, nem egy csecsemő, hanem már kommunikál, cserfeskedik. Nálunk nem az a helyzet, mint amit írtál, bár csak 2,5 hónapja ismertük egymást, mikor teherbe estem, nagyon-nagyon jó apa a férjem, és imádja a lányomat. Olyan dolgok vannak csak, amiben egy anya ügyesebb vagy gyakorlottabb, pl. fürdetés, etetés, mert a férjem ezeket csak elvétve tudja csinálni, nekem pedig már rutinszerűen megy a másfél éves lányunk mellett. De ha megkérem, bármit megcsinál, annyi csak hogy lassabban. :-)

Megértem, hogy azt érzed, nélküle könnyebb lenne, egy kapcsolat és főleg egy család úgy működik jól, ha mindenki kiveszi a részét, és nem érzed úgy, hogy rád szakad minden.