Van itt rajtam kívül olyan Anyuka, aki hatalmasat csalódott a párjában, mint Apában? Miért csalódtál?
Nekem nagyon jó apuka a férjem, de mint férjben csalódtam:(
Te?
:(
Mivel nagyon rossz Apa,így már férjként sem tudok ugyanúgy nézni rá...
Pozitívan és negatívan is csalódtam.
Pozitív: Jobban odavan a babánkért, mint vártam.
Negatív: Habár kiveszi a részét a dolgokból, néha pelenkáz is, azért szereti a kellemes dolgokat csinálni és megvárja, hátha én ugrok előbb, ha valami "nemszeretem" dolog van.
Mi a probléma nálatok?
van, sajnos.
anno én úgy láttam, nagyon jó apa lesz majd a férjem, mert minden ismerős vagy rokon kisgyerekkel szót értett, szívesen játszott stb. amikor kaptunk egy kiskutyát, azzal is rengeteget sétált, foglalkozott, játszott...
aztán a terhesség alatt is végig lelkes volt, igaz munka mitt nem tudott jönni uh-ra és hasonló helyekre. az első pár hétben még csak-csak foglalkozott a kicsivel, segített fürdetni, becipelte a kiskádat, levitte a babakocsit a lépcsőn, ilyesmi; aztán szépen ez is elkopott.
most ott tartunk, hogy rengeteget dolgozik, elvállal mindent, pedig annyira azért nem rossz az anyagi helyzetünk, meg tudnánk élni enélkül is. van, hogy napokig nem is látja a gyereket, mert elmegy, mire ő ébred és a gyerek már alszik, mire az apja hazaér este. még sosem vitte sétálni, pedig már 2 éves, enni is csak azóta ad neki, hogy kanalaz egyedül. még sosem fürdette nélkülem és pelenkát sem cserélt egyszer sem. nem viszi el magával sehová (mert mi lesz, ha bekakil...) és sorolhatnám. ha otthon van véletlenül és megkérem, hogy figyeljen a gyerekre míg én pl. a konyhában vagyok vagy fürdök, akkor ő ül a tv előtt a gyerek meg a másik szobában játszik...
mélységesen csalódtam benne, ő meg nem érti, miért.
Mikor kiderült,hogy terhes vagyok(nagyon sokáig várt terhesség) nagyon boldog és büszke volt.A terhességem alatt mindenben segített,féltett,vigyázott rám.Mikor megszületett a babánk,aki most 17 hónapos,akkor is nagyon sok mindenben számíthattam rá.Pelenkázott,vigyázott rá,fürdette stb.És olyan 4-5 hónapos lehetett a kicsi mikor kezdett minden megváltozni...olyan lett,mintha unná az egészet.Most ott tartunk,hogy ha megkérem ,hogy vigyázzon rá,akkor csóró gyerek lézeng a lakásban sírdogálva,az apja meg tv-t néz és üvöltözik,hogy ez a gyerek nem normális,csak vinnyog,ahelyett hogy játszana.Nem érti,hogy egy ekkora gyerekkel játszani kell!!!És nem is tud vele játszani,mert Ő unja!!!!:O
Az éjszaka is úgy jártunk,hogy megébredt a drágám,mert nagyon fogzik és az apját kereste,na az apja odavette maga mellé,én meg kiszorultam.Majd a kicsi elkezdett utánam is kiabálni.Erre az apja közölte,hogy na neki ebből elege van és feküdjek én a gyerek mellé,mert ez a gyerek nem normális,csak hisztizik.Amikor ilyeneket mondd rá,meg nem veszi észre,hogy a gyerek miatta hisztizik,mert Ő nem foglalkozik vele,nekem meg dolgom van,olyan gyűlöletet érzek iránta,hogy azt el sem tudom mondani...nem tudom mi tévő legyek.:(
a sorstárs vagyok.
én abban bízom, hogy ha kicsit nagyobbak lesznek, lehet velük "rendesen" játszani és kommunikálni, akkor talán javul a helyzet. csak sajnos a kimaradt éveket nem lehet utólag bepótolni, ezt nem érti a férjem.
Egy-egy veszekedés, amikor nyíltan megmondod neki a véleményed, még ha akkor rossz is, de el tudja őket gondolkodtatni. A férfiak az apró célzásokat nem értik, csak az egyenes beszédet.
Nem tudom, hogy ez megtörtént-e már, de lehet, hogy csak ennyi kéne. Egy kis észheztérítés
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!