Van itt rajtam kívül olyan Anyuka, aki hatalmasat csalódott a párjában, mint Apában? Miért csalódtál?

15:22-es valaszado, szorol szora mintha a ferjemrol irtal volna. :) Nallunk is ez a helyzet. Kiabalni ritkan szokott de latszik rajta, hogy nem tud mit kezdeni a gyerekkel ha hisztizik vagy kiborul valamin.

21 honapos a kisfiam

De mi lenne a megoldás?

Szerintem az, hogy leszarni az egészet és ha megengedik a lakáskörülmények akkor a lehető legjobban elkülönülni és had érezze magát jól apuci egyedül.

Lehet, hogy hetek, akár hónapok kellenek, de lehet, hogy elég fél óra is, és talán benéz hozzátok-na olyankor jól el kell küldeni melegebb éghajlatra. Remélhetőleg az ilyen fajta célzást talán megérti még akkor is ha a tv van az agya helyén. Sok ember teljesen tv és számítógép függő és fogalma sincs mit lehetne kezdeni az idejével és magával, ha nem azt csinálja hogy bámul ki a fejéből egy dobozra. Elképesztően hasonló dolgok történnek nálunk is. Ha berágok én rá csukom az ajtót és még hangosabban nevetgélünk és elég rövid időn belül kapcsol, de persze dúl-fúl. Na meg megvárom amíg hasonló helyzetbe kerül, mint én szoktam, hogy milyen érzés is például a wc-n ülve hallgatni a nyűglődést, és ha ő ül be és véletlen ő rá nyit rá a pici, akkor elmondom neki, hogy én ezt nap mint nap átélem és ezt lehet alkalmazni bármilyen sors adta szituációra, ami adódik, amiből okulhat.Na meg útálom, de a férfiaknál a hízelkedő viselkedés jön be, na erre nem nagyon van energiánk, mert egyszerűbb visszafojtani az érzést, illetve odahörögni a másiknak, hogy mi a bajunk vele. Mit csináljunk, mégis ez jön be.Útálom azt is, hogy Te kedves kérdező és még a sorstársak tulajdonképpen egyedülállóként élünk, csak ki kell szolgálni még egy embert,aki ráadásul dirigál és útban vagyunk neki a gyerekkel és ő mennyit dolgozik értünk, stb, stb. Elválni!!!!

Szia

Az én férjem sosem volt gyerekpárti, mindig féltette a szabadságát. Aztán terhes lettem, még akkor sem tudta elképzelni, hogy lesz egy pici.

Most 15hós, szereti, megdajkálja, néha beülteti az ölébe és akkor együtt vacsoráznak, néha játszik vele/velünk, mikor megkérem, néha lejön velünk sétálni, ha megkérem. Segít amikor beteg a gyerek (ezek kb 3hónapja vannak, mióta jár és mondja: Apa,Anya

De soha nem pelenkázott, fürdetett, öltöztetett.

Amit végre csinál, abban rengeteg munkám van. Én is könyörögtem, kértem sírva, szépen, csúnyán sosem vált be.

Ami bevált nálunk: Egyedül hagytam őket. Azt mondtam fürödnöm kell és kimenten a fürdőbe. Ha sírt a pici bejöttek, kérdezte most mit csináljon? Elmondtam neki. Az elején nagyon nehézkesen ment. kb3percenként jöttek, vagy mentem be hozzájuk (de wczni, fürödni, enni nekem is kell) Aztán játéknál előtte játszottunk, aztán odaült hozzánk, aztán bevontuk, végül egyedül hagytam őket. Amikor jön Apa látványosan örülünk hogy hazaérkezett (most már elé szalad a lányom), amikor megy reggel kérjük a puszinkat. Szóval szépen fokozatosan kell ezt csinálni. Ő férfi, Racionális ember, nincs benne anyai ösztön :) és nem volt a hasában 9hónapig szóval neki meg kell tanulni Apának lenni és ez nagy meló. De tudom, lehet hogy nem az igazi még, de bármit megtenne értünk és ez számít. Bízok benne, hogy ügyes lesz :)

Igen én is ismerek olya férfit, aki eteti-játszik-pelenkázik, de ha sír a gyerek, egyszer rászól és ha nem hagyja abba a sírást, ráüt a szájájra. Akkor most melyik a jobb?

Kitartást! Próbáld tanítani-finoman és összeszoktatni őket (Amikor kedve van a férjednek,amikor kipihent könnyebb:) ) Hidd el bele fog tanulni.

Bocsi, hogy hosszú lett

Hát csajok...nem semmi amiket leírtok..de tényleg.

Az én párom se egy minta apa..de tényleg!De én ezt valamilyen szinten megértem.Nehéz fizikai munkát végez, eddig megtudom számolni 1 kezemen, hogy mikor indult el a gyerekkel sétálni (18 hónapos), nem igazán játszik vele..tulajdonképpen a lányom erőszakoskodik és akkor már nincs mit tenni!! :D De segít a fürdetésnél este, és van mikor együtt esznek.Most 2 hónapja dolgozom hétvégén, ezért 2 napig együtt vannak egy héten..akkor muszáj mindent megoldania, de eddig ez sem volt.

Még nekem is bele kellett tanulnom ebbe az egészbe, nem hogy apának?!?!?

DE..ha bármi baj van, azonnal ugrik.TÉNYLEG!!Nekem ez a legfontosabb, mert tudom hogy nem sz.arja le az egészet.1000szer elmondja mennyire imádja a kis rosszcsontunkat, de emellett szinte semmit nem változott mióta megszületett a lányunk.Tudtam kinek szülök gyereket, nem értek meglepetések.

Nem is várom, hogy játsszon a gyerekkel ha nem akar, hisz van hogy 7 napból 6-ot dolgozik.

Most pontozzatok le, de az élet nem egy amerikai film!Nagyon sokszor többet várnak el a nők az apukától, és ebbe ők belefásulnak, hisz valamilyen szinten mindegyik valahol még gyerek, lehet akár 43 éves is!!Én hagyom, hogy ő is videó játékozzon.Addig mi megyünk játszóra.Neki is meg van a kikapcsolódás, és a lányunk is nagyon jól van.

Nekünk mindenünk a gyerek, persze nekik is, de valahogy máshogy.Ebből is látszik, hogy a nők nem értik a pasikat és ez vissza is érvényes.

Az hogy mindennap megfőzök és kitakarítok, az nekem nem nyűg..hisz én vagyok itthon nem?Ettől nem érzem magam házi rabszolgának..

Na mindegy..igazából 1000 gondolatom van a témával kapcsolatban, de összefoglalva annyit, hogy nincs tökéletes apa, mert ez nem egy amerikai film!!!

Csajok, én annyira, de annyira ledöbbentem azokon, amiket írtatok.:( Nagyon szomorú, hogy ennyi ilyen apuka van. Az utolsóval kell egyetértenem. Az én férjem sem mintaapa, vannak hibái, mint ahogy nekem is, meg bárki másnak. De imádja a kisfiunkat. Játszik vele, öltözteti, pelenkázza, simán egyedül hagyhatom őket, elmehetek itthonról, jól megvannak. A kisfiam is imádja. Tudom, hogy bármikor bármiben számíthatok rá. És ez fontos. Nagyon. Igaz, elejétől kezdve bítam rá a kicsinket, ha hajat mostam, fürödtem, wc-re mentem, főztem, és ő itthon volt. De neki is természetes volt, hogy segít. Nem tudom, a ti problémátokra mi lehet a megoldás, de azt tudom, hogy én ezt nem viselném el. Ketten döntöttünk úgy, hogy gyereket vállalunk, ketten hoztuk össze, ketten vállaltunk érte felelősséget, így azt gondolom, az a normális, ha ketten is neveljük. Nyilván, ha nyűgös, fáradt, beteg, akkor elsősorban én foglalkozok vele, de egyébként minden közös. A pelenkázás is, a fürdetés is, sőt, továbbmegyek, néhány hónapja dolgozok, a kisfiam bölcsis, és mivel a férjem korábban ér haza, mint mi, ő főz.

Lényeg a lényeg, én ezt, ami nálatok van, biztosan nem tűrném. Ne haragudjatok, nem szekálásból írom, de én teljesen egyenrangúnak tartom magamat a férjemmel, és nem látom be, hogy miért is kellene nekem eltűrnöm azt, hogy kiszolgáltatja magát, sőt, még a gyerekkel sem foglalkozik, mert ő fáradt...

Sok szerencsét Nektek, én a helyetekben, ha nem akarnék válni, költözni, akkor nagyon komolyan elbeszélgetnék az apukákkal, mert egy biztos, ez nem normális hozzáállás!!!