Más is csalódott már a párjában így?

10 éve vagyunk együtt, van egy másfél éves babánk. Én a baba előtt elég jól kerestem, ő olyan kuporgatósabb volt.Általában én fizettem mindent ő félrerakott és felépített egy nyaralót, amit a nevemre íratott, szóval nem magának építgetett.Sok mindent közösen vettünk, bútorok stb.Én a baba mellett is dolgozok, de nem keresek már annyit így már a dolgok nagy részét fizeti. Van egy kocsi hitelem, amit viszont mindig én fizetek, a többi keresetem általában a babára költöm, meg beleadok az otthoni dolgokba, hogy tudjunk félre rakni. Az egész ott kezdődött, hogy novemberben többet költöttem és a hitelt nem tudtam kifizetni. Szóltam neki, hogy most segítsen, mondta, hogy ok. Egy hét múlva megint szóltam, hogy akkor ma kifizeti? Erre leállt zsörtölődni, hogy én a pénzére pályázom és, hogy most nincs nála annyi. Mondom ok, menjen vegyen ki a bankból, mert nem szeretnék csúszni.Elkezdet flegmán válaszolgatni, hogy az az ő pénze, ha nincs pénzem menjek el és dolgozzak, holott dolgozom, és, hogy inkább lennék hálás, mert nélküle éhen halnánk. Én teljesen kiakadtam, mert még ilyen pofátlannak nem láttam, a pénz nemcsak az övé, mivel ketten gyűjtöttük. De már nem is érdekel, kiraktam a garázsba a ruháit, hogy költözzön, a ház az enyém. Persze estére visszavett magából és rögtön letette a pénzt, de én akkorát csalódtam. Én úgy gondolom, hogy ez tök alap, hogy mindenünk közös és ha megvagyok szorulva nem hisztivel kell elérnem, hogy segítsenek. Én régebben kérés nélkül segítettem. Most azt hiszi minden rendben, de még mindig mormog a pénz miatt.Én teljesen kiábrándultam belőle és úgy érzem nem is akarok vele lenni, csak a gyereket sajnálnám, mert imádják egymást az apjával, de én így nem akarom folytatni. Bocsi, ha hosszú lett, de legalább kiírtam magamból.