Kezdek depressziós lenni. MIÉRT hiszik azt az emberek, hogy én tehetek arról, hogy nem jár még a lányom?

Kislányom 16 és fél hónapos, hypoton.Fél éves korától jártunk Dévény tornára, sajnos ez csak havi egy alkalom volt.8 hónaposan kezdett kúszni, 11 hónaposan mászni.Amikor mászni kezdett, azt mondta a gyógytornász, ő már nem ragaszkodik a tornához.Hogy ne maradjon abba a mozgásfejlesztés, babaúszásra vittem, és kértem a korai fejlesztést, amit meg is kapott.Heti kétszer megyünk, az egyik alkalommal konduktor foglalkozik vele, a másik HRG ( vízi mozgásfejlesztés ) Egy héttel az egy éves szülinapja után állt fel először kapaszkodva, és 2 hét múlva már lépegetett bútorok mentén.13 hónapos kora óta lépeget oldalra is, előre is, ha fogjuk a kezét.Most ott tartunk, hogy sokszor már csak egy kézzel fogjuk, és úgy is tesz pár lépést.Van járássegítőnk, ezzel egyedül is robog, kimegy a szobából, és vissza, de ezután már nem érdekli.A családban van 3 fiú baba, mind fiatalabb, és mind megy.az én lányom meg még önállóan sem áll.Ha magam elé állítanám, és elengedném, eldőlne, mint a liszteszsák.Voltunk neurológusnál is, ő sem talált nála eltérést,azt írta a papírra, hogy jó irányú, megtartott mozgásfejlődés, ezzel teendő nincs.Próbálkozik az önálló állással, fejről indítja, de nagyon bátortalan, és megfontolt is.Egyébként egy örökmozgó, kiegyensúlyozott, okos kislány, bár a családot nem érdekli, hogy okos, mert az nem olyan látványos.Anyósom folyton ezen károg, hogy még nem jár??? Mi lesz vele kisfiam stb? Sétáltassátok,stb.Képtelenek az emberek felfogni, hogy még nem érett meg rá, hogy izom problémánk van, és nem viccből járok vele fejlesztésekre.Elegem van a megdöbbent, sopánkodó arcokból, a tolakodó megjegyzésekből, mert kb. 5 hónapja hallgatom, hogy menni kéne már neki.De ezt úgy mondják, mintha mi, a szülei tehetnénk róla!Nem lehet ezt a gyerekből kierőszakolni, és siettetni.Én úgy érzem, mindent megtettem, esténként folyton ezen agyalok, és nem tudom megszámolni, hány zsebkendőt bőgtem tele.Ez nem olyan, mint amikor begyullad valaki szeme,és 2 nap múlva gyógyul, ez egy összetettebb dolog.A férjem, aki egy halál nyugodt ember, tegnap azt mondta, hogy legszívesebben addig nem is találkozna senkivel, amíg nem indult el.Ennyire van elegünk.Nem aggódnék ennyire, hogy nem kérdezgetnék éjjel-nappal.Meg felmegyek a közösségi oldalra, ami tele van a lányommal együtt született babák képeivel.Ki vagyok teljesen!Tanácsok, vélemények?