Rosszul teszem hogy sírni hagyom?

hidd el, több millió nő végigcsinálja anélkül, hogy hagyná visítani a gyereket és ráborulna.

Istenem, 16 nap után mennyi bajod van :(

Mi lesz veled később ha 16 nap után nem bírod????

Én mindig fekve szoptattam ha már végem volt, és volt hogy mindketten elaludtunk szopi közben és durmoltunk egy jót.

Ha folyton visít akkor nem szoktattad le, hanem hagyod kínlódni. Ha leszoktattad, akkor beteszed az ágyba és magától elalszik, de ez valószínüleg még odébb van. A 16 napos csecsemők azért sírnak, mert valami bajuk van, és máshogy nem tudnak kommunikálni, nem azért mert hozzá lettek szoktatva valamihez. 9 hónapig a pocakodban hordoztad, ahhoz szokott hozzá, hogy szinte állandóan ringatózott, hallotta a szívdobogásod. Most meg leteszed a rideg ágyba és ott hagyod! Szegény cseppecske!

Nekem sosem ment a sírni hagyás.

2 gyerekem van, a fiam 3 éves, van, hogy még mindig kel éjszaka, és a délutáni alvás után is nyügi, de sosem hagyom sírni. 1 éves koráig csak a popóját rázva aludt el, de inkább ráztam, mert ha sírt megszakadt a szívem.

Picike lányom 6 hetes, szeret ölben lenni szintén, de ez az időszak elrepül hidd el, én azt mondom ne hagyd sírni, pár év múlva szeretnéd még a mellkasodon altatni, de már nem lehet majd. Ami most tehernek tűnik, azt általában visszasírja az ember.

Mi lesz később,ha már 2 hét után ennyire kivagy?

Ő nem egy játék baba,hogy "feltedd a polcra",ha kimerültél.Nem azért sír,hogy idegesítsen,hanem azért,mert nem érzi jól magát vagy csak nem akar egyedül lenni,az anyukájával akar lenni.

Hidd el,lesznek még ennél rosszabb helyzetek is.

Ő még pici baba,nem tudja,hogy mi folyik körülötte,csak azt érzi,hogy berakják az ágyába és nem veszi senki fel,addig "visít"(az én kislányom sírni szokott,de mindegy...),amíg el nem alszik.

Igen,rosszul teszed,hogy hagyod,had sírjon.Szüksége van rád,veled akar lenni.

Semmi értelme annak,hogy olvasol neki,Ő még nem érti meg,csak azt tudja,hogy ott vagy,de mégsem törődsz vele.

Ha már ennyire kivagy,akkor beszéld meg valakivel(nagymama,közeli barátnő,rokon vagy az apukája),hogy vigyázzon pár órára a babára,amíg te kipihened magad,így talán könnyebb lesz...

az itthoni első napokban én is nehezebben viseltem, de én mellette folyton lázas voltam és szédültem. Imáttam őt ennek ellenére és folyton hurcoltam és ha sírt egyből rohantam mint egy sprintbajnok pedig alig éltem. Kitört rajtam, hogy azt szerettem volna, hogy a párom többet foglalkozzon velem és hogy milyen szar stb... Pedig igazából nem volt olyan drámai a helyzet ahogyan azt éreztem. Sokat sírtam vagy a fáradság miatt vagy csak úgy...:D Mégis ha a kezembe vettem mosolyogtam és feltöltött. Sosem estem rá és sosem purcantam ki. Máig se tudom, hogy hogyan tudtam erőn felül teljesíteni. Első 2 hétben én maximum 20 percet aludtam egy nap. Emellett súlyos vérszegény vagyok és a szülés alatt veszített vér miatt ájulás érzésem volt...(szülés utána kaptam vért)

Ezek mind mégis elillantak ha vele voltam. Aztán egyik perről a másikra elmúlt. Ma is van hogy napokig nem alszok, de egyáltalán nem érzem már a fáradságot. Ugyan így megtették ezt anyáink és nagyanyáink értünk. Anyának lenni áldozat. De ez a leggyönyörűbb dolog amire érdemes áldozni. Úgy érzem, hogy azóta szuperképességekhez jutottam. Fél kézzel összerakom a konyhát miközben babázok... Bele kell jönni. De egy pár napos babát sírni hagyni...ne haragudj meg, de ez bűn. Tudomásul kell venned, hogy te ezzel őt bántod. Ha nem lehet letenni és nagyon fáradt vagy kérd meg a párodat hogy 1 órát vegye át amíg pihensz kicsit. Nem hiszem, hogy mi lennénk a szuperanyák amire csak kevesen vagyunk képesek...Szerintem erre minden anya képes. Luxus lenne azt gondolni, hogy miután gyereket szülsz majd elmehetsz egy hét wellnesre kipihenni magadat.