Volt olyan, hogy rákiabáltatok, esetleg rácsaptatok a kezére vagy szájára az egy évnél fiatalabb babátoknak?

10-essel egyetértek. Itt a gyak.-on "érdemes" őszintének lenni...jutalmazzák is... Szóval, hogy a kérdésre is válaszoljak: igen, rá csaptam a kezére.(kb. egy éves körül lehetett) Amit nem kellett volna több okból sem, amit most nem is részleteznék, mert mindenki tudja. Egyrészt az erkölcsi vonatkozásait, másrészt a helytelen példamutatást. Utólag mindegy, milyen nyomós vagy nem nyomós okból...

A kiabálás inkább mostanában esik meg, hogy nagyobb. ( közel kettő éves) De relatív, hogy kinek mi a kiabálás.És van amit elmondok nyugisan naponta százszor, de azt, hogy ne rugdossa pocakom( benne a picit), azt muszáj erélyesebben nyomatékosítani.

Hát nem ez volt a kérdés de szerintem agy

beteg vagy és később a gyerek is az lesz ha ilyenek miatt 8 hónaposan már rácsapsz...meg szájbavágod?? Könyörgöm jön a foga,ilyenkor reflexből rágnak mindent egy ideig...hogy te rosszul vagy ha rágja az etetőszéket....

pfffff

22.21-es, olyan édesen magabiztos vagy!:) Én is ilyen voltam az elsővel, és ezek a nevelési elvek be is váltak nála. Ő az én édes, engedelmes, jó tanuló, szorgalmas kicsi lányom a mai napig.

Aztán jött a fiam....Akkor rájöttem, hogy áldott jó természete van a lányomnak, és én ezt ugyan ügyesen támogattam a szeretetemmel, a következetességemmel, de nem csak az én érdemem, hogy ilyen, és így viselkedik.

A fiam most 1 éves, akaratos, önálló, önfejű, drága kis turbó pasi, mindenen átgázol, és meg sem hallja a következetes "nem"-emet. :D Őt hogy fogom helyre tenni, még nem tudom.:)

én nem ítélem el ha valaki rácsap a gyereke fenekére vagy kezére.

én mondjuk nem csapok rá a 2 évesemre, elég harsány vagyok, elég ha rikácsolok, mosolyogva megy a bünti helyre :)

de azt elítélem ha valaki a gyereke szájára vág, az már szerintem nem nevelés hanem megalázás.

Kérdező kommentjére: én ilyenkor leszek állatira szomorú. Elkezdeném írni, hogy miért nem helyes amit csináltok a férjeddel, de azt hiszem, hogy csak falrahányt borsó lenne, és el sem jutna a tudatodig, hogy miről beszélek. Ajánlanék neked szakirodalmat is, amiben szuper jól le van írva a babák fejlődése, sokkal jobban megértenéd, hogy mit miért csinál a kisbabád. De a hozzászólásodból úgy tűnik, hogy te abba a kategóriába tartozol, aki szerint nem baj ha sír a baba, hadd erősödjön a tüdeje.

Ne haragudj, hogy ismeretlenül ilyeneket írok neked, csak nagyon elszomorít, hogy te így gondolod a gyermeknevelést, és komolyan azt hiszem, hogy ez még vissza fog ütni rátok, mármint hogy fogalmatok sincs egy kisbaba lelkivilágáról. :-( Nagyon kívánom, hogy legyen szemléletváltásod az általad leírtakkal kapcsolatban.